A vég kezdete?

De vajon valóban átmenetileg? Az Európai Unió létrejöttében kicsúcsosodó integrációs folyamat alapköve a négy szabadság: az áruk, a személyek, a szolgáltatások és atőke szabad áramlása. Ebben jelentettek korábban technikai akadályt a belső határokon zajló ellenőrzések.

Az EU tagországainak nagy részében (és az unión kívüli Norvégiában, Izlandon, Lichtensteinben és Svájcban) az ellenőrzéseket később a schengeni egyezményeknek köszönhetően sikerült fokozatosan, 1985-től felszámolni. Jelenleg a schengeni övezetnek 26 tagja van, 22 uniós és az említett négy EU-n kívüli állam.

Idáig kizárólag a rendszer bővítése és tökéletesítése volt napirenden, átmenetileg bevezetett határellenőrzésekre jóformán csak nagy sportesemények idején volt példa. A menekültválság azonban mindent megváltoztatott, a rendszer repedezik.

Skandináviába, Ausztriába és Németországba olyan nagy számban érkeztek menedékkérők, hogy gyakorlatilag rákényszerültek a határellenőrzés visszaállítására. Franciaországban – a menekültválsághoz kapcsolódó – párizsi iszlamista terrortámadások hatására döntöttek így. Elvileg ezt a tagállamok Schengen aktuális szabályai szerint is megtehetik. Legfeljebb két hónapra, illetve fél évre, illetve két évre. Ez utóbbihoz, már „rendkívüli körülmények” szükségeltetnek, de ezek meglétét a jelenlegi helyzetben aligha vitatja bárki. Az igazi kérdés az, hogy mi lesz két év után. Elfogadható szintekre csökken-e az illegális migráció és sikerül-e megreformálni a rendszert úgy, hogy ne omoljon össze teljesen. 

A helyzet jelenlegi állása szerint mindkét kérdésre nem a válasz. A menekültáradat nem akar apadni, az unió nehézkes döntéshozatali rendszerében meg nehéz az összes tagország által támogatott kompromisszumra jutni, amely jogi és határrendészeti eszközökkel ennek gátat tudna szabni. Mondani sem kell, ennek főleg a kisebb országok innák meg a levét. Ahol a határátkelésnél akár 100–200 kilométerenként várakozni kellene (akár órákon át?) a személy -és teherforgalomnak. Az exportra termelő kis országoknak, mint Szlovákia, ez komoly költségeket okozna, a napi ingázás nehezüléséről nem is beszélve. Gondoljunk csak a külföldön dolgozókra vagy a külföldről Pozsonyba ingázókra. 

A legnagyobb veszély mégis az lenne, hogy precedens jönne létre. Az unió eddig mindig deklarált célja felé, vagyis az egyre szorosabb együttműködés felé haladt. Most látványosan kiesne az első tégla az integráció falából, a folyamat megfordulhatna, ami lavinát indíthat el. Ráadásul közeleg az EU-tagságról szóló brit népszavazás, s fennáll a veszély, hogy a két EU-t gyengítő tendencia felerősíti egymást. 

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója