A várakozás csodája

Egyrészt ez az az időszak, amikor a keresztények az egyik legnagyobb ünnepre, a karácsonyra készülnek, és állítólag ez a készülődés a lassítást, elcsitulást, egy kis belső csend kiépítését jelenti. Másrészt az advent az év egyik leghektikusabb időszaka, mindenki be akarja fejezni az idén elkezdett munkákat, és persze ajándékokat vásárolni, sütni, takarítani.

A boltokban, bevásárlóközpontokban az advent mintha már rég elkezdődött volna. A reklámok szerint már itt a karácsony.

Ezzel nem tudunk mit kezdeni, legfeljebb ignorálhatjuk az egészet. Idén megfigyeltem egy új trendet is a reklámokban. Már nem elég, hogy arra csábítanak minket, hogy minél többet vásároljunk karácsonyra, hanem arra ösztökélnek, hogy szabaduljunk meg a várakozástól, hiszen „karácsony lehet minden nap”, „#NemVarunkKaracsonyig”, meg hasonlók. Ez már túl sok nekem. Hiszen a karácsony titka pontosan a várakozás. Várni kell a Messiás megszületését, várni kell Jézuskára, az ajándékokra, a majonézes krumplisalátára, a kapusztnyicára. Várakozás nélkül nem lenne karácsony, Messiás nem születhet minden nap. Az ajándékozás nem lenne izgalmas, az ételek nem lennének még finomabbak. Ha lemondunk a karácsony előtti várakozásról, igazából a karácsonyról mondunk le.

Amikor gyerekkoromban hittanórákra jártam, karácsony előtt jótetteket kellett gyűjteni. Ezzel próbáltuk üdvözölni a Messiást (és talán bebiztosítani, hogy azt hozza nekünk, amire vágyunk). Fontos, hogy a gyerekek pozitív élményektől kísérve ismerjék meg a jótékonykodást – erre is teret ad az advent.

De a karácsonyi készülődés minden korosztály számára fontos, gyakran előfordul, hogy a rokonságból azok, akik év közben összevesztek, ebben az időszakban békülnek ki. Ehhez néha idő kell, és ha minden nap karácsony lenne, nem lenne időnk ezekre a fontos dolgokra.

Mióta felnőtt vagyok, igazából sokkal jobban élvezem az adventet, mint magát a karácsonyt. Már tudom, hogy a jótettekkel nem kell egy egész évet várni. És adventkor végre van idő olyan dolgokra, amelyre egész évben nem jutott. Én egyáltalán nem sürgetném, hogy minél hamarabb eljöjjön a karácsony, igazából azért kampányolnék, hogy minél hosszabb legyen az advent. Az adventi várakozásban csodák születhetnek. A csodákhoz pedig néha idő kell – ne dobjuk el magunktól a csodavárást.