Vélemény

A valóság sója

Hosszabb kiküldetésben vagyok, híreket kell hoznom a valóságról. Előző haditudósításom alkalmával csak a „valóság talajáig” jutottam, amit akkor emlegetünk, ha valaki számunkra nem tetsző, torz vagy hamis képet fest a realitásról.
Hizsnyai Tóth Ildikó

2018. augusztus 5. 17:35

- Shutterstock-felvétel

Valahol ott tartottunk, hogy ugyan a fizikai világban tartózkodunk, azt érzékeljük, de amikor beszédre nyitjuk a szánkat, hogy megfogalmazzuk azt, amit észlelünk, az már a nyelvi világban történik. 

Nehéz elképzelni, de érdemes. Ebben a nyelveken zajló világháborúban nyelvészeti alapképzés nélkül könnyen nyelvi manipuláció áldozatává válhatunk, a békekötés pedig valósággal lehetetlen. És most ne az iskolai nyelvtanra tessék gondolni, isten ments! Mire aláhúznánk az alanyt és az állítmányt a postaládánkban talált szórólap szövegében, már réges-rég meg vagyunk vezetve, már az övék vagyunk. Felejtsük el, időfecsérlés, halottnak a csók. Mintha egy halálos ítéletben javítgatnánk a helyesírási hibákat.

Ugyan mi történhet a halántékunkat megcélzó golyóval, ha „gojó általi halál”-ként jegyzőkönyvezték? Eltéved netán? Vagy megsértődik? Panaszt tesz a nyelvstratégiai intézetnél? Nem. Ez az acélköpenyes cucc, ami a fizikai világban (a „valóság talaján” repülve) a koponyánk felé hasítja a levegőt, magasról fütyül arra, hogy mit állítunk róla a mondvacsinált világunkban. Példát vehetnénk róla.  

Oké, elismerem, hogy durvák a hasonlataim – de csak abban az esetben, ha e sorok olvasója becsületszavát adja, hogy ijesztgetés nélkül is hajlandó az elméjében nyelvi kategóriák után kutatni. Szinte már hallom, hogy: Ugyan már, nyelvészkedjen a hóhér!

Akkor most híreket mondok. Ő már rég nyelvészkedik. Csak a kanapén terpeszkedő áldozat nem veszi észre, hogy valójában egy luxusvesztőhelyen élvezi a cirkuszt – ahol van wifi meg ropi meg izé, főleg az utóbbiból teljes a lefedettség. Mert amíg nem a saját karaktergyilkosságát közvetítik élő egyenes adásban, addig biztonságban gondolja magát. A cirkusz és kenyér elévülhetetlen szlogenje mai kivitelben: a show és a ropi.

Biztonságban érezni magunkat – hmm. Lehet, hogy ez az igényünk okozza a hadiállapotot? Ha nem vált volna népbetegséggé a bizonytalanságtól való rettegés, akkor olyan bibifújogatós politikai nyilatkozatra se lenne szükség, mint a NER, amely húsz évvel a rendszerváltás után újabb rendszerváltást hirdet. A demokráciánál is demokráciábbat. Ami egyébként logikus, de nem biztos, hogy pedagógiai szempontból a leghelyesebb út, hiszen már csak egy utolsó dobás van hátra: a felsőfok. De egyszer mindegyik kisgömböc eldurran. Utána mit fogunk fokozni? A bélsárt?

Talán elejét lehetne venni ennek az elkerülhetetlennek látszó kakaviharnak – mondatja velem a nyelvi haditudósítók kincstári optimizmusa. Ugyan ki gátolhat meg minket abban, hogy a saját elménkben rendet vágva elválasszuk a kakát a májtól? Hogy amit hallunk, olvasunk, tehát amit közvetetten tapasztalunk, azt közvetlenül is lecsekkoljuk, a „valóság talaján állva”?

Hú, ez lenne csak az igazi rendszerváltás! Az elmék önkéntes alapon történő egyéni reformja, ami – tömeges előfordulás esetén – kanapéforradalomként vonulhatna be a magyar nyelvi univerzum történetébe. És akkor Orbán János Dénes is hiába vágná egyik írótársa szemébe, hogy „nem ismeri a magyarországi rögvalóságot”, mert egy emberként röhögne fel az ország népe: Nocsak, nekünk mondja, „pestieknek”, hogy csíp a poloska?

h

Mert mit is akar elhitetni magyar világunkkal pár év állampolgári gyorstalpaló tanfolyam elvégzése után ez az erdélyi születésű Kárpát-medencei íróakadémikus? Miből is vizsgáztat egy bennszülöttet? (Vagy bárkit is.) Milyen szakirodalomra támaszkodva tesz hiteltelenné egy embert, aki a hazájáról beszél?

De jó lenne saját, új rendszerű elmetevékenységünkben bízva (lásd még: józan paraszti ész) felismerni, hogy ez a nyelvi honfitársunk tréfát űz a valóságból. Aki végül is azt állítja, hogy a magyarországi valóság már meg van ismerve, mert a tótumfaktumok már megismerték. Helyettünk is. Már csak valóságismereti vizsgát kell tenni, a NER szellemében elkészített vizsgalapokon bekarikázni a helyes válaszokat: fekete, fehér, igen, nem. Oszt hátradőlni és élvezni a show-t. Azzal áltatva magunkat, hogy a karakterhalottból csak paradicsomlé folyik, nem pedig vérvaló. 

Ez a nagy közös kacaj, ami feltörne ilyenkor belőlünk, az ország fővárosává tehetné Budapestet, és viszont, a fővárosnak is lenne hazája. És mivel a nevetés ragályos, országhatárokat sem kímélve magával ragadna mindenkit, aki érti ezt a nyelvet. És akkor végre a józanésznek is lehetne székhelye.

Ez az édes, szívből jövő nevetés már úgy hiányzik nekünk, mint egy csipetnyi só.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

GALÉRIA: Döntetlenezett a DAC a nagymihályiak ellen

Törékeny lelkű tinik az összeomlás szélén

Illegális bevándorlókat fogtak Párkányban

Videón, ahogy két kamion frontálisan ütközik Kecskemétnél

Négyezer embert kellett kitelepíteni Gran Canarián az erdőtűz miatt

Meggyilkoltak egy 38 éves nőt Rimaszombatban, a feltételezett elkövető is meghalt

Legfrissebb galériák
Olvasta már?