A szlovák Isztambul

Még mindig nem vagyunk egyenrangúak, és ezt a nők ellen elkövetett és a családon belüli erőszak mértéke jelzi. Mert ez társadalmi probléma. Ezért kell állandóan beszélnünk róla, és a törvényhozókat és törvényalkotókat arra ösztönözni, hogy elolvassák az idevágó dokumentumokat és esettanulmányokat, és olvasásuk közben elképzeljék, mit tennének, ha saját lányukról, lánytestvérükről, édesanyjukról vagy más nőismerősükről, rokonukról lenne szó... Ezután talán máshogy szavaznának. 

A Szlovák Egyezmény a Családért elnevezésű csoportosulás, amelynek legbőszebb tagjai természetesen a katolikus egyház papjai, komoly tevékenységet fejt ki az Isztambuli Egyezmény elfogadása ellen. 13 pontban összefoglalta a saját egyezményét, amely a csoportosulás szerint megoldja a problémát. A gond csak az, hogy ezek az alkotmányból és a családjogi törvényből kiragadott mondatok, amelyek ha eddig működtek volna, nem kellene családon belüli és nők elleni erőszakról beszélnünk. Nem kínálnak tehát semmit az Isztambuli Egyezmény helyett, amely ha működne, megakadályozhatta volna például a múlt héten Érsekújvárban elkövetett szörnyű bűntényt, ahol egy 39 éves nőt savval öntött le egy ismeretlen tettes, és a nő belehalt a sérüléseibe. Megakadályozhatta volna, mert lennének hatékony eszközeink arra, hogy ha valakit a jelenlegi vagy volt partnere bántalmaz, a bántalmazó büntetést kapjon, továbbá lehetőséget arra, hogy kezeltesse magát. Megakadályozhatta volna azzal is, hogy a szociális dolgozók, rendőrök, jogászok, bírák, egészségügyi dolgozók, pedagógusok képzésben részesülnének, hogy felismerjék és kezelni tudják a bántalmazással kapcsolatos helyzeteket. És hogy iskoláinkban tanuljunk róla, hogy a nők és a férfiak egyenrangúak, de nemcsak a könyvekben, hanem a gyakorlatban is, viselkedésünkben is felismerjük a jelenlévő előítéleteket és rossz beidegződéseket, amelyek a nőkkel szembeni agressziót megengedhetőnek láttatják, sőt, esetleg féltékenységgel magyarázzák. 

Az Isztambuli Egyezmény egy a több mint 200 olyan egyezmény közül, amelyet ebben a témában az Európa Tanács tagállamai aláírtak. Célja, hogy minden országban ugyanolyan védelemben részesüljenek a bántalmazásnak kitett vagy veszélyeztetett nők.

Három évvel ezelőtt ugyanilyen ellenállás előzte meg az ún. Lanzarote-i Egyezmény aláírását, amely a gyerekek szexuális kizsákmányolásának felszámolásáról szól. Ezt 2016-ban ratifikálta Szlovákia, és semmilyen „baja” nem származott ebből annak ellenére, hogy akkoriban azzal riogatták a „családvédők” a közvéleményt, a cél az, hogy a gyerekeket elvegyék a szüleiktől, homoszexuálisoknak, pedofileknek adják őket örökbe, vagy gazdag amerikai gyermektelenek házaspároknak.

Úgy látszik, a magukat kereszténynek tituláló szervezeteket leginkább addig érdekli a gyermekek sorsa, amíg meg nem születnek. Amikor már a világon vannak, szerintük senki, az állam sem szólhat bele a család életébe. 

A szülők jogosan alkalmazhatják a testi fenyítést, vagyis praktizálhatják a családi erőszakot. A nőnek pedig hallgass a neve a gyülekezetben és azon kívül is!