Egyre több hatalmas tévédobozt látok a kukák mellett a városban: kezdődik a foci-vébé. Sokan szeretnék még nagyobb felbontásban nézni a világ legnépszerűbb sportját. Az otthonokban június 14-től július 15-ig a foci uralja a képernyőt.
A százórás futballháború
Virágzik a cserekereskedelem a nyitómeccs előtt az iskolákban, a hiányzó Panini-matricák és -kártyák értéke megugrik, jövő csütörtökig meg kell tölteni az albumokat. A sörgyártók és a sörteraszok üzemeltetői már dörzsölik a tenyerüket, a vébé alatt felpörög a fogyasztás.
A fogyasztói társadalmak langyos készülődése képes átmenetileg elfeledtetni, hogy a futball több mint játék.
Bár most a magyar és szlovák drukkerek kibicszerepbe kerülnek, nem vesznek részt a szimbolikus, nemzeti összecsapásokban. Természetesen mindenki választhat magának csapatot, favoritot, de ez azért alapvetően másfajta szurkolói pozíciót jelent.
Futball és politika összefonódása régóta ismert, azonban 1969-ben Salvador és Honduras között – talán a futballtól sem függetlenül – igazi háború tört ki. A két ország között már korábban elmérgesedett a helyzet, s ilyen előzmények után játszott egymás ellen a két ország válogatottja a mexikói világbajnokságra való kijutásért. Az első meccset június 8-án a hondurasiak nyerték, a visszavágót pedig a salvadori válogatott – mindkét mérkőzés után összecsaptak a szurkolók. A továbbjutást eldöntő meccsre június 26-án semleges pályán, Mexikóvárosban került sor, melyen végül, hosszabbítást követően, Salvador 3-2-re győzött, és kijutott a világbajnokságra.
A sokkal nagyobb területű Hondurasba folyamatosan települtek be a salvadoriak, a számuk 1969-re elérte a 300 000-et. Az új földtörvény kiszorította a bevándorlókat, akik tömegesen vándoroltak vissza Salvadorba. A visszatérők alaposan megrendítették az ország gazdaságát. Odáig nőtt a feszültség, hogy fegyveres konfliktusra került sor. Július 14-én Salvador megtámadta Hondurast. A nagyobb salvadori erők sima győzelemben bíztak. Honduras az Amerikai Államok Szövetségéhez fordult, melynek közvetítésével véget ért a csaknem öt napig tartó háború. Salvadori oldalon 900-an, a hondurasin több mint 2000-en vesztették az életüket. A békeszerződést 11 évvel később, 1980-ban írták alá. A fegyveres összecsapást a százórás futballháború néven emlegetik ma.
A két válogatott összecsapása és a mérkőzések hangulata hozzájárult ahhoz, hogy kirobbanjon a háború.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.