A rocksztár mint példakép

És az is biztos, hogy ha a zenekar berobbanása idején lettem volna 12-13 éves, kevés menőbb dolgot tudtam volna elképzelni, mint amikor egy piros és egy sárga hajú srác egymást váltva ordít és rappel a színpadon, egy ázsiai fazon valami kütyüket nyomkod, a basszeros meg állandóan fejhallgatót visel. Ehhez jöttek a szerelmi csalódásokról, lúzerségről, az élet értelmetlenségéről szóló szövegek, ami kész királyság lett volna nekem, ha előbb születek.

A Linkin Park a 2000-es években zseniálisan tette kereskedelmivé a dühös popmetált, ráadásul elhitették a rajongókkal, hogy ez mekkora alternatív cucc. Tájainkon még mindig olyan népszerűek, hogy három héttel ezelőtti (!) VOLT fesztiválos koncertjükre minden jegy elkelt. Sokan tizenöt-tizenhat éve várták, hogy láthassák őket, Szlovákiából is rengetegen utaztak Sopronba. Aztán két napja derült égből villámcsapásként jött a hír, hogy a csapat körülrajongott énekese, Chester Bennington felakasztotta magát. Negyvenegy éves volt, hat gyereket hagyott maga után.

Felrobbant a Facebook csütörtökről tegnapra virradó éjjel. Azok, akik a Linkin Park számaiban találtak kapaszkodókat a felnövéshez, tiniként hozzájuk menekültek, ha bántották őket, most úgy érzik, Chester cserben hagyta őket. Csak remélni tudom, hogy mindannyian felnőttek már, és nem csinálnak semmi ostobaságot, csupán megdöbbennek. Ahogy én is megdöbbentem. Hosszú órákon át olvasgattam a Facebook-kommenteket, illetve a zenei portálokon közölt halálhírhez érkező hozzászólásokat. Ha majd egyszer valaki (például egy szociológus) összegyűjti és tudományosan elemzi ezeket a reakciókat, érdekes képet kaphat korunk társadalmáról, a show-biznisz működéséről, illetve a fiatalok által választott példaképek típusairól.

Chester Bennington olyan példaképtípus volt, aki hősiesen viselte az élettől kapott pofonokat, megpróbáltatásait kiénekelte magából, nem állította, hogy könnyű életben maradni ezen a világon, de azt üzente, küzdeni kell, mert a küzdés által nemesedik az ember. Nagyjából ezek voltak a fő motívumok, amelyekből felépült egy elképzelt karakter. A magánember Chester Bennington lelkébe viszont senki sem láthatott bele, azok sem, akik úgy érzik, mindent tudnak róla. Hogy fiatalon apja egyik barátja többször megerőszakolta, hogy 11 éves korában a szülei csúnyán acsarkodva váltak el, hogy depressziós volt, hogy a kábítószer-függőségtől sem tudott szabadulni.

Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy megtegye – írta a rajongók egy része, ami megdöbbentő konklúzió. Ugyanazt érzem most, mint 1994-ben, amikor bemondta a rádió, hogy Curt Kobain öngyilkos lett. Ő is egy egész generációra volt hatással, de őt kevesebben tartották bátornak, amiért meg merte húzni a ravaszt.

MIÉRT LETT ÖNGYILKOS A LINKIN PARK VILÁGSZTÁRJA?

Ha feltételezzük, hogy a rockzene még mindig a szabadságról szól, akkor talán el tudjuk fogadni, hogy a halál is egy szabad választás. Ha viszont csak magát az embert nézzük, akinek segítségre volt szüksége, de nem kapta meg, akkor konstatálnunk kell, hogy felületesek, önzők és alibisták vagyunk. Lám, milyen sokan megosztották az In the End vagy a Leave Out All the Rest szövegét! Hogy tudniillik új értelmet kaptak a régi dalok. Pedig ezzel is csak egy elképzelt karaktert építenek tovább, aki „üzent a világnak”, de senki sem értette...

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"282495","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]