A rettegés foka

Szlovákiában szeptember 15. után újra lezárások lesznek – legalábbis ezt állítják sokan, „megbízható” forrásokra hivatkozva. Ezek a jól tájékozottak még azt is tudják, hogy azért akkor, mert a kormány még megvárja a pápalátogatást, és amint a szentatya elhagyja az országot, már ereszkednek is le a sorompók az ország határain, belföldön bezárják a boltok, edzőtermek, mozik, színházak, szórakozóhelyek kapuját… Nem kizárt, hogy ez bekövetkezik, de hogy most nincs ilyen terv, az biztos.
A jól informáltak általában a közösségi portálokról, azok ellenőrizetlen posztjaiból tájékozódnak, de olyan is előfordul, hogy egy polgármestertől hallották (vagy valakitől, akinek a polgármester mondta…), sőt, már a településvezetők meg is kapták az erről szóló információt a kormánytól. Attól a kormánytól, amely sokszor még egy vagy két nappal a tervezett bevezetés előtt sem tudja, milyen szabályokat vezet be – lásd a szombati szlovák politikai folklórt a parlamentben, amikor az oltottaknak járó esetleges előnyökről szavaztak.

Álhírekből, összeesküvéselméletekből, hoaxokból már a járvány előtt is rengeteg volt, ám a pandémia alatt ezek száma rendkívüli mértékben nőtt, ennek a melegágya pedig a közösségi média, azon belül is a Facebook. Sokan csak innen tájékozódnak, és úgy gondolják, amit itt, az „emberek” írnak, az az igazság. Fel sem merül bennük, hogy a kommentelők jelentős része troll, fizetett kommentelő vagy robot.

Esetleg olyan közegbe keveredett, ahol a cél az, hogy elbizonytalanítsák a betévedt felhasználókat.
Ezt pontosan láthatjuk az oltásokkal kapcsolatban is, az oltásellenesek többsége nem meggyőződésből gondolja a vakcinákról azt, amit, hanem a közösségi oldalon olvasott „hírek”, kommentek bizonytalanították el, ezek egyre nagyobb csoportja pedig radikalizálódva hirdeti az elméleteit a csipekről, felső hatalomról, Soros Györgyről, arról, hogy az oltottak öt év múlva békává változnak (nem vicc, ilyennel is találkoztam). A kevésbé radikálisok pedig csak azzal érvelnek, hogy nem tudjuk, mi van benne… Teszik azt, holott látták, mit okoz a vírus, mennyi gyász és szenvedés kapcsolódik hozzá.
Igaz, ugyanők bármit megesznek, amit finomnak tartanak, ott nem számít az összetétel (gyorséttermi ételek, virsli, pástétom, kóla – a sort még hosszan sorolhatnánk).

A most elfogadott törvény értelmében nem kizárt, hogy később, ha a járványhelyzet úgy alakul, akkor a kormány kénytelen lesz valamilyen korlátozásokat, szigorításokat bevezetni, elsősorban az oltatlanok érezhetik ennek negatív hatását. Néhány nap, és frissítik az úgynevezett Covid-automatát, amiből meglátjuk, milyen adatoknál várhatjuk a szigort. De olyan szintű lezárások, mint tavaly év végén, az idei év elején voltak, szinte biztos, hogy nem lesznek, hacsak nem bukkan fel egy olyan mutáns, amely a mostaninál is fertőzőbb, gyorsabban terjed, halálosabb.

A járványhelyzetben még nagyobb értéke lett a tudatos hírfogyasztásnak, a megbízható forrásnak.
Ha pedig csak a közösségi média, a „hallottam valakitől, aki hallotta, hogy” kezdetű mondatokból tájékozódunk, akkor folyamatosan retteghetünk, hol a lezárásoktól, hol a vakcinák hatásától, hol mástól. Amíg rettegünk, addig sem élvezhetjük az újra meglévő szabadságot. Amit pedig annyira vártunk…