A nemzeti parkok zonációja

mucha nemzeti park

A nemzeti parkok zonációja már évtizedes téma, megjelent a jelenlegi kormány programnyilatkozatában is, de a megvalósítása göröngyös úton halad.

A kilenc szlovákiai nemzeti parkból eddig csak háromban valósult meg, mégpedig a Szlovák Paradicsom, a Murányi-fennsík és a Pieniny Nemzeti Parkokban. A környezetvédelmi minisztérium ez év végére tervezi a többi zonációját. A Nagy-Fátra, a Szlovák-karszt és a Poloniny Nemzeti Parkok zonációját már konkrét térképeken és számokon mutatta be a szakminiszter. És rögtön hozzá kell tennünk, hogy a bemutatás nem kapott mindenhol lelkes fogadtatást.

Öt védelmi fokozat

Szerte a világon a fejlett országok a nemzeti parkjaikat családi ezüstként tartják számon, a nemzeti parkok területének nagy része szigorú védettséget élvez, kizárva az emberi tevékenységeket. Szlovákiában kissé szabadabban értelmeztük a nemzeti parkokat. Elöljáróban szükséges elmondani, hogy nálunk a természetvédelemnek 5 foka van. Az 1. fok az ország egész területét érinti, itt az általános természetvédelmi szabályok érvényesülnek. A 2.-tól az 5. fokig fokozatosan több és több emberi tevékenység van korlátozva és tiltva. A nemzeti parkok területére általánosan a 3. fok érvényes, amely sok korlátozást és tiltást tartalmaz, de nem tilt mindent. Pl. az erdőgazdálkodást a tarvágáson kívül megengedi, a mezőgazdálkodást, a legeltetést bizonyos feltételek mellett szintén, ugyanúgy a sporttevékenységeket és a turizmust. A nemzeti parkok területén viszont vannak szigorúan védett területek is, általában természetvédelmi rezervátumok, 5. védettségi fokkal, ahol már majdnem minden emberi tevékenység tiltott. És éppen itt jelentkezik a különbség a nemzetközi előírások, a fejlett országok gyakorlata és a mi helyzetünk között. Míg amazok általában a nemzeti parkok területének több mint a felén megkí-vánják a szigorú védettséget, ez nálunk összességében még a negyedén sem igaz. Ezért a hazai természetvédelmet az EU és más nemzetközi szervezetek részéről számos kritika éri. Ezen próbál változtatni a nemzeti parkok zonációja.

A zonáció lényege

Miről is van szó? A legegyszerűbb magyarázat szerint arról, hogy minden nemzeti parkot 3 vagy 4 – A, B, C, D – zónára kell felosztani, ahol az A zóna 5., a B zóna 4., a C zóna 3., az esetleges D zóna pedig 2. védettségi fok alá kerül. Elméletileg tehát az elv nem változik, ugyanazok a védettségi fokok vannak, csak átnevezve zónákra. A zonáció gyakorlati értelme esetleg az, hogy az eddig egyedileg előforduló kisebb természetvédelmi rezervátumokat összefüggőbb területekbe egyesítse, és így talán a kezelésüket egyszerűsítse. Az igazi változás azonban másban rejlene és rejlik. Az egyik, hogy esetleg át lenne értékelve az egyes védelmi fokokra érvényes korlátozások és tiltások rendszere. Ez tulajdonképpen zajlik, és a rendszer lassanként változik, fejlődik. De a nagy, a „forradalmi” változás, amely viszont közvetlen a zonáció eredménye, az, hogy éppen a zonáció folyamata (a rossz nyelvek szerint leple) alatt a természetvédők fokozatosan átértékelik a konkrét területek védettségi fokát azzal a céllal, hogy az eddiginél jóval jelentősebb területeket vonjanak be a szigorú, tehát 4. vagy 5. fokú védelem alá, megközelítve a nemzetközi előírásokat. A folyamat tudományos alapokon, a természeti értékek és ezek veszélyeztetettsége szigorú figyelembe vétele alapján történik.

Komoly lemaradás

Ez a folyamat mindenképpen szükséges. A nemzeti parkok és főleg a szigorúan védett területek határai nem mindig felelnek meg a tényleges természeti értékeknek. Mindkét eshetőség fennáll – vagy nagyon értékes területek eddig nem voltak védetté nyilvánítva, vagy kevésbé értékes területek is védettek lettek. Jó példa erre a szívünkhöz közel álló Szlovák-karszt – néhai nevén Gömör–Tornai-karszt, amely Közép-Európa legkiterjedtebb karsztvidéke, átnyúlva Szlovákia és Magyarország határán. Míg az Agg-teleki Nemzeti Park már néhány évtizede Magyarország egyik legjelentősebb és leglátogatottabb természetvédelmi területe, az ugyan-olyan vagy még nagyobb értékeket felmutató szlovákiai terület csak 2002-től, így a legkésőbb kinyilvánított szlovákiai nemzeti parknak számít. Ilyen szempontból lemaradt pl. a Kis-Fátra Nemzeti Park és az Alacsony-Tátra Nemzeti Park mögött: az előbbi 1988-tól, az utóbbi 1978-tól minősül nemzeti parknak, az 1949-ben kinyilvánított Magas-Tátrát természetesen nem is említve! Viszont például Szlovákia legjelentősebb tűzhányómaradványa, a Poľana, még csak nem is nemzeti park. Azonkívül minden szlovákiai nemzeti park hegységeket érint, és csak most kezdődött el a Dunai Ligetek Tájvédelmi Körzet esetleges nemzeti parkká való átértékelése. Ugyanúgy aránytalan a szigorúan védett területek nagysága is. Az 5. fokozattal védett terület nagysága pl. a Nagy-Fátrában kb. 20%, a Szlovák-karsztban ez a terület 5% alatt van. Ezek a tények a szlovákiai természetvédelem fokozatos fejlődéséből adódtak, és nem feltétlenül negatív módon értelmezendőek.

Az emberi tényező

De a természeti értékek mellett itt van a másik döntő fontosságú tényező – az ember, a terület lakosa és használója. Az ilyen szempontú zonáció azt is jelenti, hogy jóval nagyobb területeken lépnek érvénybe a korlátozások, mint eddig. Ez a tény természetesen nem örvendezteti meg a terület használóit, annak ellenére, hogy a környezetvédelmi tárca állítása szerint a szigorúan védett területek növelése főleg az állami tulajdonban levő erdőterületeket érinti. A magánterületeken marad a jelenlegi állapot, ugyanúgy nem lesz korlátozva a turizmus sem. A Szlovák-karszt Nemzeti Parkban pl. a természeti értékek alapján kidolgozott zonáció szerint a legszigorúbban, azaz 5. fokkal védett terület a park 24%-át fogja érinteni.

Vitás kérdések

És itt kellene, hogy következzen a vita. Ez viszont olyan széles körű lenne, hogy e helyen lehetetlen megnyitni. A vita helyett ezért csak néhány vitás kérdés: ha bárkit megkérdezünk, fontos-e az emberiségnek a természet és annak megőrzése, mi lesz a válasz? Bizonyosan az, hogy igen, fontos. Ha megkérdezem, hol kell természetvédelmi területet kinyilvánítani, mi lenne a szakember válasza? Hát ott, ahol eddig a természet minél érintetlenebbül megmaradt. (És miért maradt meg? Mert eddig nem használtuk, nem volt rá szükség, nehéz volt megközelíteni stb.). Vagy ott, ahol az egyedi természeti értékek, növény- vagy állatfajok veszélyeztetve vannak! (Miért? Mert kihalt fajokat nem lehet semmi pénzért megvásárolni). De van szubjektív kérdés is: jó, rendben, védjük a természetet, de miért éppen az én területemen? A válasz egyszerű: mert ott jelennek meg ezek az értékek, mert eddig sem használtam intenzíven a területet. Hát akkor miért éppen most ellenkezem? És a vitát folytathatnánk. Ezekkel a válaszokkal az egyén nem elégszik meg feltétlenül. Ezért a fejlett országokban, Szlovákiában is, egész sor eszköz létezik a természetvédelemből adódó anyagi hátrányok kompenzációjára. Remélhetőleg ez érvényes lesz a zonáció megvalósítására is.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!