A nagyok Európája

A hazájában egyre népszerűtlenebb Sarkozynek van több vesztenivalója, a legutóbbi felmérések szerint minimális az esélye arra, hogy újraválasszák, ezért folyamodott a keménykedő populizmushoz. Bárhogy csűrjék-csavarják a paragrafusokat az olasz és francia jogászok: Schengen revíziója a belső határellenőrzések visszaállítását jelentené (még ha „átmenetileg” is), ami az unió nagy vívmányára, vonzerejére, a szabad utazásra mérne csapást.

Ha Szlovákia vagy Magyarország áll elő ilyen javaslattal, Brüsszel rögtön keményen elutasítja. De mivel két nagy tagállamról van szó, biztosak lehetünk abban, hogy hetekig ez a téma fogja uralni az uniós fórumokat, pedig nem a menekültügy az EU legnagyobb problémája. Félreértés ne essék: a menekültügy fontos kérdés, de egy kis jóindulattal Párizs és Róma megoldhatta volna kettejük vitáját.

Az arab tavasz következményeként húszezernyi menekült érkezett Lampedusa szigetére, ahol tényleg tarthatatlanná vált a helyzet. Róma lépett is, új táborokat állított fel, de mivel nem kapott azonnal uniós segítséget, ideiglenes letelepedési engedélyt adott nekik, hogy az EU-n belül szabadon továbbutazhassanak Franciaországba, ahol a rokonaik élnek. Párizs erre Olaszországból érkező vonatjáratokat törölt, a helyzet elmérgesedett a két ország között.

A schengeni szerződés most is lehetővé teszi, hogy a tagállamokban a közrendet, belbiztonságot fenyegető komoly veszély esetén – legfeljebb 30 napra – visszaállíthassák a belső határellenőrzést. Volt is már rá példa nagy sportesemények vagy politikai csúcstalálkozók idején. De akkora-e a mostani migrációs hullám, hogy nincs más kiút és neki kell esni Schengennek? A válasz egyértelműen nem. Rómában már egy hónapja több százezernyi várható líbiai menekülttel riogatnak, de eddig ennek semmi jele. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IMO) a francia–olasz kezdeményezés kapcsán közölte: Líbiából 600 ezer ember menekült el, többségük Tunéziába és Egyiptomba, továbbá Csádba és Maliba. Persze Európa is kap belőlük, aminek senki sem örül, de a fő terhet az afrikai országok viselik.

A Les Echos francia gazdasági lap azt írta: „Nincs menekültáradat, jelenleg kevesebb bevándorló érkezik Franciaországba, mint a 20. század elején, s a migránsok nem jelentenek gondot sem a szociális kiadások, sem a munkaerőpiac szempontjából.” A Libération kifejti: nekimegyünk annak, ami még megmaradt az európai dinamikából, s a „hazai választók Európa-ellenes és idegengyűlölő törésvonalainak növelése a Brüsszelre való mutogatással olyan klasszikus szám, amely mindig tapsvihart arat”.

A francia–olasz kezdeményezés csak az europesszimizmust fogja erősíteni, joggal. A forgatókönyv ismét az lesz, hogy a nagy tagállamok valahogy megegyeznek, s rákényszerítik a kisebbekre akaratukat, mint a gazdasági mentőcsomagok, a gyengébbek számára előnytelen adópolitikák esetében.