A mi emberi jogaink

Mert mi a valóság? Nézzünk például egy gyógyszertárt. A főnöknő meséli, hogy már teljesen ki van készülve azoktól a harcoktól, amiket naponta többször is kénytelen megvívni. Kitárul az ajtó és bejön valaki reszpirátor nélkül. Felszólítják, tegye fel. Úgy csinál, mintha süket lenne vagy először hallott volna ilyesmiről, de jobb esetben végül felteszi. Rosszabb esetben elkezd pofázni, hogy a reszpirátor hülyeség, de aztán morogva felteszi. Még rosszabb esetben pofázik és nem is hajlandó feltenni. Legutóbb valaki kijelentette, ő nem hordhat reszpirátort, mert bőrbetegsége van. Megkérték, hogy mutassa fel az erről szóló papírt. Nem volt neki. Ekkor kiküldték a gyógyszertárból. Természetesen neki állt feljebb, elmondta a gyógyszerésznőket mindenféle pé-nek.

Pedig képzeljük csak magunkat az ő helyükbe. Munkájuk odafigyelést igényel. Ha elcserélnék a gyógyszert vagy más módon tévednek, az fatális következményekkel járhat. Emellett korona ide vagy oda, gyakorlatilag két éve nehezített körülmények között szolgálják a rászorulókat. Sokszor nem is az orvos, hanem a gyógyszertár az első állomás, ahova a covidosok betérnek, így az ott dolgozók állandó veszélynek vannak kitéve. Arról nem is beszélve, hogy ha megbetegednek, be kell zárni a gyógyszertárt, és akkor honnan lesz orvosság? Egy városi esetleg elmehet másik gyógyszertárba (ugye, milyen jó az, amikor betegen máshol kell keresgélni?), de ahol csak egy van, azt nehéz pótolni.

Ugyanez érvényes az orvosokra, az üzletekre, a trafikra, a postára, az óvodákra, az iskolákra, és még sorolhatnám. Az ott dolgozók mind-mind ki vannak téve a sok felelőtlen bunkó viselkedésének. S nem elég, hogy megfertőződhetnek, még agyon is stresszelik őket. Csodálom ezeknek az embereknek a tűrőképességét. Valaki erre azt mondja, hogy nincsen ebben semmi hősiesség, hisz ez a munkájuk, ebből élnek. Ami nagy cinizmusra vall. Mert ezek az emberek tényleg nem mondhatnak fel, és nem is maradhatnak csak úgy otthon, mint sok mindenki más, mert nem lenne fizetésük. De épp ezért kellene őket még inkább védeni azoknak (is), akik könnyebb helyzetben vészelhetik át a mostani nehéz időket.

Igen, elsősorban épp az ezeken a helyeken dolgozók tapasztalják, hogy egyre agresszívabbak a maszk- és reszpirátortagadók. Akárcsak a vakcinatagadók egy része, ők is emberi jogaikra hivatkoznak. Én békés ember vagyok, de azt hiszem, már nagyon eljött annak az ideje, hogy mi is felemeljük a hangunkat. Mi, akik a jelenleg rendelkezésre álló minden hatékony eszközt kihasználva vigyázunk magunkra, s ezáltal másokra.

Mert nekünk is vannak emberi jogaink, amik nagyon a háttérbe szorulnak.