A meztelen valóság

Csaknem félszáz ember próbál beférkőzni a hatalmas szaunába, közeleg a nyolc óra, a legforróbb szaunaszeánsz ideje. A szaunamester megérkezik, a nyírfavesszőből hatalmas vödör vizet önt a forró kövekre és az izzadni vágyókra. A műsor végén az elégedett vendégek szinte átszellemülve állnak a jeges vödör vagy a hideg vizes zuhany alá, hogy átadva magukat a felüdülés örömének egy nyugágyra feküdjenek, és/ vagy csobbanjanak egyet a hűsítő medencében.

A helyszín Németország, egy regensburgi városi fürdő szaunarészlege, amely természetesen fürdőruhamentes övezet (ahogy szinte minden ilyen szauna Németországban és Ausztriában). Ennek itt hagyománya van, ez a meztelen valóság. Bár a bejáratnál már feltűnt, hogy a szaunarészleg szigorúan mobiltelefon- mentes övezet, a belépésnél nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Ám a szeánsz után feltűnt, hogy a pihenő vendégek valóban pihennek, legfeljebb könyvet olvasnak, de egyetlen okostelefon sincs a szaunarészlegen. Nemcsak azért, mert ki van írva (idehaza a legtöbb vendég ignorálná a szabályt), hanem mert ők már tudják: felemelő érzés pihenni okostelefon nélkül. Ha csak pár órára is, de félretenni a híreket, az üzeneteket, a folyamatos csipogást, helyette átszellemülve, a pillanatnak élve élvezni a kényeztetést. Amit semmilyen app nem pótolhat.

Ma már el sem tudjuk képzelni, milyen lenne az életünk mobiltelefon, pontosabban okostelefon nélkül. E nagyszerű találmány valóban a legtöbbször segítség, társ, ám lehet, sokszor már átveszi az irányítást az életünk felett – csak a kijelzőnek élünk, folyamatosan online akarunk lenni, egyszerre több emberrel csevegni, közben észre sem vesszük, hogy a barátok, társak lemorzsolódnak. Mind több ember számára az egyetlen igaz barát az okostelefonja, ez a készülék az, amellyel minden titkot megoszt, amelyre mindig „számíthat”. Pedig elég lenne csak néha felnézni az okostelefon kijelzőjéről, és láthatnánk, hogy az ajtón épp most sétál ki egy igaz barát. Jó esetben még megbocsájtja a megosztott figyelmet, hogy a beszélgetés közben számtalanszor elhangzik a „bocs, erre még gyorsan válaszolok”, ám az is lehet, belelt a pohár. Egy valódi, „offline” barát távozik az életünkből. Hiába a megannyi, sokszor több száz online barát, egy idő után magunkra maradva nyomogathatjuk az okostelefon kijelzőjét. Már nincs kitől elnézését kérni…

Ideje néha letenni a készüléket. Vagy csak tenni egy próbát, amikor kizárjuk az online csipogást, a folyamatosan érkező üzenetekre sem válaszolunk, nem olvassuk el azonnal az e-maileket, egyszerűen csak élvezzük a pillanatot. Kényeztetve magunkat azzal, hogy most nem az isten tudja kik és honnan üzengetők leszek a középpontban, hanem mi és a környezetünk. A valódi barátok, akik – még – mellettünk vannak. Vagy forró szeánsz, a jeges fürdő adta felfrissülés. Amikor kényeztet a meztelen valóság. Hogy újra megtudjuk, milyen az, amikor egymásra pillantva is tudunk kommunikálni. Amikor értékeljük a mosolyt, az érzelmeket, amelyeket az igaz barátoktól kapunk. És nem a szmájli- és emojikollekcióból keressük a megfelelőt, hogy most éppen rossz kedvünk van, vagy kérnénk valamit, esetleg szívecskés ikonnal küldenénk puszit a túloldalra.