„A lehetséges kormányok legjobbika”

A magyarázatokban az a közös, hogy mind azt próbálja elhitetni az emberekkel, ez a lehető legjobb megoldás, „a lehetséges kormányok legjobbika”. Senkinek nem könnyű a helyzete: az eddig kormányzó Smer azokkal a jobboldali minipártokkal ijesztgetett, amelyekkel most összefogni kényszerült; a „mérsékelt” szlovák szélsőjobbnak a magyarokkal kell kooperálnia; a jobboldali kormánypártoknak pedig egy olyan koalíciót kell legitimálniuk, amely ellenében felépítették a választási kampányukat. Mindegyik fél számára igaz tehát, hogy akikkel most lepaktálnak, „maga a gonosz”. Amit ki kell magyarázni mindegyik félnek a „sajátjai” felé, az tehát nem kevesebb, mint hogy miért segítik hatalomra a gonosz erőket. Leibniz jutott eszembe erről, az a német matematikus-filozófus, aki egyebek mellett az integrál- és differenciálszámítást is megalkotta, emellett azonban nagy tapasztalata volt különféle uralkodói rezsimek kiszolgálásában. Leibniz egyik leghíresebb tétele, hogy a mi világunk a lehetséges világok legjobbika. Ezt a tételt abban a művébe foglalta bele, amelyet Sarolta porosz királyné számára írt, mert akkoriban az uralkodók még szóba álltak a gondolkodókkal, sőt – ha csak formálisan is – adtak a véleményükre (a 17–18. század fordulóján járunk, amikor a porosz katonaállam megkezdi felemelkedését). Leibniz abból indul ki, hogy mindazon világok lehetségesek, amelyek nem mondanak ellent a logika törvényeinek. Ez így tulajdonképpen kizár minden erkölcsi mércét, a logikai mérce hűvös és kérlelhetetlen. Az így lehetségessé váló világok sokaságából Leibniz szerint Isten választja ki, hogy melyik legyen a létező. Isten pedig azt a világot választja, amelyben jelen van a jó is és a gonosz is, ám a jó végül felülkerekedik – uralkodik a gonosz felett. Ha Isten olyan világot választ, amelyben nincs gonosz, csak jó – így Leibniz –, a jó kevésbé tűnik „értékesnek”. A szabad akaratot is csak azzal együtt ajándékozhatta nekünk az Isten, hogy lehetővé tette a vele való visszaélést – ugyanakkor a visszaélést büntetés követi. Így helyreáll az egyensúly, és ennél a világnál nehéz jobbat feltételezni. Bertrand Russell brit matematikus és logikatudós a nyugati filozófia tör-ténetéről írt nagyszabású művében felhívja a figyelmet, mennyire megnyugtatta ezzel az érveléssel Leibniz a porosz királynét, akinek ezt a tételt tulajdonképpen megalkotta. „Jobbágyai továbbra is tűrték a rosszat, ő pedig továbbra is élvezte a jót, s igazán megnyugtató volt hallani egy nagy filozófustól, hogy ez így mind nagyon jól van” – írja Russel. Hát, valahogy így. A mi helyzetünk annyival könnyebb, hogy a jobbágyrendszert már felszámolták.