A legrosszabb időpont

A Híd Vízió 16 című programtervezetei szintén tartalmaznak olyan elemeket, amelyek elősegítenék az önkormányzatiságot. Véletlen ide vagy oda, talán nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi tizenöt év során alig volt alkalmatlanabb időpont autonómiatervezetek bemutatására. Nem csak arról van szó, hogy a szlovák és a román politikai elit nagy része reflexből tüzet okád, ha meghallja az autonómia szót, ezt már megszokhattuk. Most az ukrán válság következtében az autonómiatörekvésekre a nemzetközi politika is egy kicsit másként tekint, mint eddig. Nem is beszélve azokról az autonómiatörekvésekről, amelyek hivatalos formában az ukrán válsággal egy időben látnak napvilágot. Az unalomig ismételgetett szlovák és román álláspont az, hogy az autonómia a függetlenség előszobája. Persze találni országokat, országrészeket, ahol ez így történt, olyanokat is, ahol nem. És elméletileg még az is lehet, hogy a kelet-ukrajnai szakadár területek autonómiát kapnak, hogy megnyugodjanak (bár a felkelők észjárását ismerve ebben aligha reménykedhet bárki), de azt sem kell elfelejteni, hogy Ukrajnának volt már egy autonóm köztársasága, a Krím. Az pedig már orosz fennhatóság alatt van. Romániában ma aktuális közéleti téma: mi lesz, ha az oroszok megtámadják Romániát. Basescu román elnök a hétvégén jelentette be, hogy a NATO már akciótervet is elfogadott erre az esetre. És emlékszünk, milyen keményen reagált Donald Tusk lengyel kormányfő Orbán Viktor szavaira, amikor magyar kollégája tavasszal a kárpátaljai magyarok autonómiájáról kezdett el értekezni az ukrán helyzet kapcsán. Aki mindezek ismeretében Európában ma autonómiatervezetet készül előrántani, az vagy briliáns politikai elme, vagy félkegyelmű. A határon túli magyar pártoknak soha nem lesz akkora támogatottságuk, hogy át tudják vinni autonómiajavaslataikat. Nem beszélve arról, hogy a külhoni közösségek sem egységesek azt illetően, kell-e nekik autonómia. A jelenlegi helyzetről a határon túli magyar pártok is tehetnek, ugyanis nem tudták elmagyarázni az adott ország közvéleményének, hogy az autonómia egy világszerte elfogadott intézmény. Az utóbbi két évtizedben az autonómia a többségi nemzetek szemében egy üres, negatív töltetű fogalom lett, amiről senki nem tudja, mit jelent, csak félnek tőle. Ezért kellett volna korábban előállni vele: nézzétek meg, azt akarjuk, hogy magunk dönthessünk erről meg arról, kész, ennyi. Mostanra viszont már annyira devalválódott ez a fogalom a többségi közbeszédben, hogy talán érdemes lenne rövidebb távú, reális célokkal foglalkozniuk a kisebbségi pártoknak – adott esetben olyan törvényjavaslatokkal, amelyek az autonómia egyes elemeit is tartalmazzák.