A járvány fokozódó mellékhatásai

Például a berlini tüntetés megmutatta, hogy az egyébként jól teljesítő Németországban is van pár ezer ember, akik szabadidejükben hajlandók a vírus létezését vitatni. De hogy a parlamentet ezen a címen szélsőjobboldaliak rohamozzák meg, az sok volt a németeknek. Más kérdés, hogy a tüntetőkhöz az orosz nagykövetség előtt is megafonnal beszélt egy ismert szélsőséges figura.

A világjárvánnyal kapcsolatos társadalmi reakciók más-más kulturális közegben más képet ölthetnek. Argentínában és Indiában például komoly társadalmi nyomás alakult ki, hogy a haldokló koronavírusos betegekhez bemehessen legalább egy hozzátartozójuk.

Európában ezt a tiltást meg sem kérdőjelezték, ezrek hunytak el családjuk nélkül, egy utolsó szerető kézszorítás nélkül.

Ezzel szemben most az argentin kormány már egy egészséges felnőtt hozzátartozónak megengedte a látogatást, míg Indiában a temetés kapcsán hoztak kompromisszumot, hogy a hozzátartozók láthassák a halottat. Alapvetőbb emberi igény ez a haldokló és a családtag részéről is, és csak a túlélőket tudjuk megkérdezni, a halottak nem tudják elmondani, hogy milyen egyedül, például tábori kórházban vagy karanténsátorban várni a felépülést vagy a halált.

Az ausztrál katolikus püspökök szintén beszálltak a vakcina körüli vitákba. A konzervatív szárny kijelentette, hogy egy brit kísérleti vakcinát embrió segítségével is fejlesztettek, így azt etikai okokból nem lehet használni.

Más kérdés, hogy számtalan védőoltás fejlesztésében használtak az elmúlt évtizedekben embriót, de most, ebben az éles politikai pillanatban, amikor a dezinformációs kampányok egyik központi eleme az oltásellenes lobbi erősítése, szaladtak be az egyház képviselői az aréna közepére.

Az oltásellenesség szélesebb körű európai megjelenése az elmúlt években egybeesett több más dezinformációs kampány felerősödésével. Persze létezik néhány kisebb kemény mag, amely magától jutott el erre a „felismerésre”, most viszont teljes médianyilvánosságot kapva az aktív intézkedések tervezői is beavatkoztak: megolajozták ezt a sztorit, hogy jobban terjedjen.

Természetesen csakis idegen országok érdeke lehet, hogy ellenfélnek tekintett országok polgárait bármely – egyébként kivédhető – betegségnek kitegye, legyen ez a rubeola vagy a koronavírus.

Végül van olyan terület, ahol létezik az „összeesküvés”, mégis keveset tudunk róla. Hongkongot gyakorlatilag elfoglalta Kína, az eddigi autonómiája teljesen elveszett, és úgy tűnik, a világ ezt most inkább tudomásul vette – a szokásos diplomáciai tiltakozások mellett. A kínai hatóságok bejelentették, hogy átfogó tesztelést indítanak a Hongkongban. Ez önmagában nem baj.

A gond az, hogy a kínai tesztelőintézetek és adatbankjaik abba a gyanúba keveredtek, hogy lényegében a teszttel együtt a DNS-mintát is tárolják (hiszen a váladékmintából kinyerhetik), és azt később a rendvédelmi szervek felhasználhatják. Totális azonosítási és nyilvántartási rendszer.

Eddig is komolyan aggódott a megmaradt néhány kínai ellenzéki az országon belül is, hogy a DNS-nyomkövetés lesz a következő szint az ellenük való kormányzati fellépésben, és most ezt egyes félelmek szerint Hongkongra is kiterjesztik.

A koronavírus ilyen és hasonló másodlagos hatásai velünk maradnak. A kormány és az állampolgárok viszonyát hosszú távon fogják meghatározni minden országban, és a politikai rendszerek evolúciójára is komoly hatással lesznek.

Vajon mi kerül majd a magyar és szlovák reakciótörténetbe a járvány kapcsán...?