A háború kockázatai

A Hamász által a mostani izraeli megtorló háború előtti féléves tűzszünet idején 250 rakétatámadás érte a Gázai övezethez közeli zsidó városokat. Akkor senki sem rendezett Izrael melletti szimpátiatüntetéseket, békét sürgető demonstrációkat.

A lényeg az, hogy ezt a háborút a Hamász tudatosan kiprovokálta, megtervezte, hiszen mint az események mutatják, alaposan felkészült rá. Persze, a tervezésbe hiba csúszott: egy hete még egyetlen szakértő sem hitte volna, hogy a légicsapások után ilyen kiterjedt szárazföldi hadművelet kezdődik. A Gázát uraló Hamász azt remélte, hogy egy kiprovokált konfliktussal a Fatah által ellenőrzött Ciszjordániában is erősíti pozícióit. Mahmúd Abbász elnök mandátuma hamarosan lejár, s az iszlamista szervezet a saját emberét akarja helyébe ültetni - a parlament elnökét, aki jelenleg izraeli börtönben ül. Abbász mandátuma körül sok a bizonytalanság, a Hamász szerint már holnap lejár, mások szerint csak májusban. Az erről is szóló, egyiptomi közvetítéssel zajlott tárgyalásokat a Fattahal a Hamász felrúgta. Sokat mondó hír, a Hamász az izraeli támadást arra használja ki, hogy likvidálja a még Gázában maradt Fatah-tagokat, megölik vagy csak lábon lövik őket, hogy ne tudják segíteni az izraeli katonákat. A Hamász célja felszámolni a 2007 novemberében az amerikai Annapolisban elhatározott békefolyamatot, azt a rendezési elvet, amelynek alapja a két önálló állam megteremtése. Ugyanis ha a Hamász elfogadná a zsidó állam létezését, önnön létét kérdőjelezné meg.

Persze a jeruzsálemi döntések mögött is meghúzódnak politikai szándékok. Ha Izraelben nem lennének februárban választások, akkor valószínűleg nem indították volna meg a szárazföldi hadműveletet. A még mindig kómában fekvő Saron által létrehozott, kormányzó Kadima két hete még minden felmérés szerint vesztésre állt a jobboldali Likuddal és vezérével, Netanjahuval szemben. A mostani megtorló hadműveletet az izraeli lakosság több mint háromnegyede támogatja, és ezzel a Kadima visszaszerezheti a vezetést. S ha Izraelnek sikerülne szétzúznia a Hamászt, megerősítve Abbász elnököt és a békekötésre hajlamosnak mutatkozó Fatahot, azzal hatalmas politikai nyereségre tenne szert.

Egyben jó szolgálatot tenne vele arab szomszédainak is, mert érdekes módon sem Egyiptom, sem Szaúd-Arábia nem támogatja e szélsőséges szervezetet. Egyedül Irán áll ki teljes mellszélességgel a Hamász mellett, de már Szíria is csak addig, amíg saját tárgyalási pozícióit tudja javítani Izraellel szemben, és még a libanoni Hezbollah sem sietett északon a Hamász segítségére, pedig megtehette volna. Ezért vállalta Izrael a szárazföldi hadművelettel azt a kockázatot, hogy maga ellen fordítja a nemzetközi közvéleményt.