A Financial Times az országjelentésekről: az EU készen áll a "big bangre"

Az Európai Unió a jelek szerint készen áll a "big bangre", vagyis nem kevesebb mint tíz új tagország 2004-ben történő felvételére - legalábbis elvileg, mert a gyakorlatban ez nagyon nehéz vállalkozásnak ígérkezik. Az igazán kemény alkudozás csak most következik - írta szerdán kontinentális kiadásában a Financial Times.
A londoni gazdasági napilapnak az Európai Bizottság éves bővítési jelentéseit kommentáló szerkesztőségi cikke szerint nem is csak egyszerűen arról van szó, hogy nehéz tárgyalásokat kell folytatni jelentős pénzügyi kihatásokkal járó kérdésekről, mint például a mezőgazdaság. "Az EU nagycsoportos bővítése ki fog élezni egy sor politikai feszültséget a hatalom megosztásával kapcsolatban a kicsik és a nagyok, az Észak és a Dél, a szegényebbek és a gazdagabbak között" - jósolja.
Úgy véli, hogy az Európát is fenyegető gazdasági recesszió kilátása mérsékelni fogja az uniós szavazópolgárok lelkesedését, és fenyegetőbbé teszi számukra a munkaerő szabad áramlását. A tagjelöltek csatlakozásával egyértelműen veszíteni fog vonzerejéből a regionális és szociális alapok megosztásának követelménye is.
A tagjelöltek szemszögéből a lap azt tartja problematikusnak, hogy olyan egyezségek elfogadására kérik őket, amelyek később - de még a csatlakozásuk előtt - megváltozhatnak. Az unió ugyanis a csatlakozási tárgyalások befejezése utáni időkre akar halasztani több fontos reformdöntést, mindenekelőtt a mezőgazdasági politikával kapcsolatban.
A legnehezebb tárgyalások a kiterjedt mezőgazdasági szektorral rendelkező Lengyelországgal folynak, amelynek el kell fogadnia bizonyos kompromisszumokat, ha nem akarja feltartani a többi tagjelöltet. További potenciális buktató Ciprus problémája, mert Görögország meg fog vétózni minden olyan bővítési forgatókönyvet, amelyben a szigetország nem szerepel.
Mindebből a Financial Times azt a következtetést vonja le, hogy a "big bang" realitása radikálisabb reformokat tesz szükségessé az unió részéről, ha hatékony és demokratikus akar maradni, és ezekbe a tagjelölteket is be kell vonnia.
Elsősorban a nagycsoportos bővítéssel járó nehézségeket taglalja elemzésében a lap brüsszeli diplomáciai tudósítója is, aki úgy véli, hogy az országjelentések pontosan azt tartalmazzák, amit Varsóban, Prágában és Budapesten hallani szerettek volna.
Az általa idézett szakértők véleménye azonban megoszlik: egyesek szerint nehéz elképzelni, hogy a tagországok készen állnának a tárgyalások jövő év végéig történő befejezésére. Mások úgy vélik, hogy éppen ellenkezőleg, a bővítés katalizátorként hat majd a reformokra.
Abban viszont széles körű egyetértés van diplomaták és elemzők körében, hogy a "big bang" kilátásának közelebb kerülésével a tagországoknak is rendet kell tenniük a saját házuk táján. Egy vezető beosztású uniós diplomata szerint például még a bővítés előtt meg kellene állapodniuk a strukturális politikák reformjáról, mert különben az új tagországok keményen fognak harcolni azért, hogy minél nagyobb részt kapjanak az alapokból, s ez rendkívüli mértékben megterhelné a közös költségvetést.
Hasonló a helyzet a közös agrárpolitikával, amelynek ügyében Franciaország és Németország között várhatók nézeteltérések. Kérdés továbbá - mondta a lapnak egy svéd diplomata -, hogy sikerül-e a soros EU-elnökséget a jövő év első felében betöltő Spanyolországnak megállapodást kieszközölnie a strukturális és a mezőgazdasági politikák ügyében, amikor az év során Franciaországban és Németországban is választások lesznek.