A bizonytalanság bizonyossága

Egyelőre a káoszt látjuk és azt, hogy olyan erők izmosodnak, amelyek a megoldás helyett a probléma elmélyülését jelentik.

Az ember nem szereti a bizonytalanságot. Ez veleszületett tulajdonság, az evolúció hozadéka. A bizonytalanság stresszt jelent, s bizonyított tény, hogy stresszhelyzetben máshogy működik az agyunk. A racionalitás kikapcsol, és mi vészmegoldásokat keresünk. A hosszú távú megoldások helyett az a cél, hogy minél előbb megszabaduljunk a bizonytalanság érzésétől.

A globális bizonytalanság korában mindig a kicsik a legsebezhetőbbek. A szlovákiai magyarság kicsi és zsugorodik, ezért a nemzetközi instabilitás nélkül is van félnivalója. A politikai vezetők ezt azonban nem akarják észrevenni. Továbbra is az apró-cseprő ügyeikkel vannak elfoglalva, mintha csak a boldog békebeli kilencvenes években lennénk.

Az MKP már a harmadik ciklusát tölti a parlamenten kívül, ami látszólag senkit nem zavar, mert amíg folyik a pénz Budapestről, a párt fontosnak érezheti magát. A Híd pedig a legbizarrabb szövetségekre is hajlandó a hatalom megszerzése érdekében.

Megy a „business as usual” – mondhatnánk, csak közben senkinek sem marad ideje arra, hogy elgondolkodjon azon, milyen közegben akarunk élni tíz, húsz év múlva, mit kell tennünk azért, hogy ne maradjunk le véglegesen a globális versenyben, s főleg, hogy a gyerekeink is ehhez a közösséghez akarjanak tartozni. Mert a politikusokat azért (is) fizetik, hogy ilyesmiken gondolkodjanak, hogy előrelássanak, hogy víziót adjanak az embereknek. Egy kis közösség esetében ez hatványozottan érvényes, hiszen a méretek és egyéb tényezők okán itt nem működik olyan hatékonyan a civil társadalom, amely motorja lehetne a hasonló előregondolkodásnak.

2016 a bizonytalanság éve volt, s most csak abban lehetünk bizonyosak, hogy 2017 is az lesz. A bizonytalanság elkeseredett tettekre csábíthatja az embert, de arra is, hogy összeszedje kreatív erőit és új utakat, új megoldásokat találjon, olyanokat, amelyekről addig nem is sejtette, hogy léteznek. A válaszok sokszor az orrunk előtt hevernek, csak fel kell tenni a megfelelő kérdéseket. A bizonytalanság, a krízis tehát pozitív változások ihletője is lehet, csak szembe kell nézni vele, s nyitottnak lenni arra, hogy átlépjünk a belső sablonokon, amik önkéntelenül meghatározzák a lépéseinket. Így legyen!