A béka alatt

Igor Matovič sosem volt a nyugodt erő megtestesítője, ám amit az elmúlt napokban véghez vitt, azzal az ország politikai kultúráját a béka ama bizonyos testrésze alá züllesztette. Csak a legkirívóbb magánszámait említem. Bő egy hete igyekezett elmagyarázni, hogy a kormánypártok miért szavazták le a Smer rendkívüli parlament ülésre vonatkozó javaslatát: Ficóék azt firtatták volna, a kormány milyen ágazatokba és miként kívánja befektetni a Szlovákiának járó 7 és fél milliárd eurós uniós pénzeket. A tervezetet október 15-ig Brüsszelbe kell küldeni, és a Smer szerint a kormány késik. Néhány nappal később bebizonyosodott, hogy Fico ezúttal nem téved, ugyanis az államfő is kíváncsi volt a tervezetre, ezért magához kérette Eduard Heger pénzügyminisztert, aki azonban anyag helyett csupán ígéretekkel és szép szavakkal érkezett a Grassalkovich-palotába. Matovič eddig azzal igyekezett takargatni ezt a nyugtalanító tényt, hogy szerinte Fico és cinkosai összesen 30 milliárd eurót nyúltak le az államkincstárból. Erre a Smer elnöke perceken belül sajtótájékoztatón lobogtatta a rendőrség és a Főügyészség telefonszámát, amelyeken Matovič feljelentheti.

A kormányfő politikai ámokfutása aznap a parlamentben folytatódott, ahol a szélsőséges nézeteiről ismert, ezúttal azonban visszafogott Ľuboš Blaha azt kérdezte tőle, hogy gyanús ügyekben miért bújik az édesanyja (adócsalás), a barátnője (plagizált szakdolgozat), most pedig a felesége szoknyája mögé, miért nem mutat be hiteles bizonyítékot a 600 ezer eurós váltóról (amelyet az asszony állítólag az ő tudta nélkül az Arca cégbe fektetett be). Matovič érdemi válasz helyett azzal hozakodott elő, úgy tudja, Blaha még egyetemistaként részegen meghágott egy bárányt... Ugyanilyen felháborodást okozott, amikor a Markízán azt közölte: a lakosság harmada (már elnézést) „szarik a válságstáb ajánlásaira”, ezért kerültünk ilyen helyzetbe. A cinizmusával (vagy tudatlanságával) is közfelháborodást keltett.

A minap azzal nyugtatgatta a színházszerető polgárokat, hogy ha a társulat két színésszel és egy világosítóval ad elő színdarabot, akkor 40-nél is többen ülhetnek a nézőtéren. Hasonlóan kábította a hívőket is: ennyien vehetnek részt a misén, ha egy pap mutatja be, tíz ministránssal. Matovič egyben a másra mutogatás nagymestere is. Megkérdezték tőle, mikor kapnak anyagi segítséget a színházak, művészegyüttesek és a sportegyesületek, mire így hárított: kérdezzék a kulturális és az oktatásügyi minisztert. Pedig jól tudta, hogy a kárpótlásról a kabinet dönt. Amikor kora nyáron az államfő megvétózta a kockázatos országokból hazatérő szlovákiai polgárok ellenőrzését mobiljaik révén, Čaputovát bírálta, mert „miatta nem tudják követni, hogy az érintettek karanténba vonultak-e”. Mégsem trombitálta össze a képviselőket, akik csak szeptemberben törték meg az államfő vétóját. A törvény hetek óta hatályos, de adatokat máig senki sem kért a mobilszolgáltatóktól.

Ha egy ország nehéz helyzetbe kerül, akkor különösen fontos a kormány, főleg a miniszterelnök és a lakosság közötti bizalom. Ez pedig a kapkodó döntések és a modortalan kormányfő miatt vészesen olvad. Valamelyik bizalmasa végre figyelmeztethetné erre Matovičot.