Vagy olcsó, vagy kényelmes

Az olvadt aszfalttól büdös és csúszós utak, a por, a sok gépkocsi zaja, a gyakori közlekedési dugók ellenére sem lehet lebeszélni az autósokat arról, hogy ne vonattal, vagy esetleg busszal induljanak útnak. A vonat ugyan gyors és kényelmes, ám az állomások eléggé nagy távolságra vannak például a városközponttól vagy a látnivalóktól, ráadásul, ha külföldre megyünk, meg kell fizetnünk a tényleges költségeket, azaz semmiféle állami kedvezményt nem kapunk. Ilyenkor nyáron azonban számos európai vasúttársaság rendkívüli kedvezményekkel örvendezteti meg a nagyobb távolságokra utazókat, Pozsonyból Splitbe például kevesebb, mint ezer koronáért utazhatunk a nyáron. A diákok még ennél is több kedvezményre jogosultak, ám nem árt kiváltani a nemzetközi diákigazolványt (ISIC).

Autóbusszal utazni sem utolsó dolog, ám figyelembe kell venni, hogy az utazónak mindössze egy szűk tér jut, gyakran ki sem tudja rendesen nyújtani a lábait, terhére lehetnek az útitársai, hogy a biológiai szükségletek kielégítésének körülményességéről ne is beszéljünk.

Autóval utazni ezek tükrében leányálomnak tűnik: oda megy, ahová akarjuk, olyan gyorsan, ahogy akarjuk, és akkor, amikor csak akarjuk. Nincs menetrendhez kötve, nem függ sztrájktól. Az már kevésbé kellemes, ha több ezer ideges autóssal együtt araszolgatunk az autópályán – Ausztriában ez megszokott dolognak tűnik – vagy Bécsben egy gyorsforgalmi úton hirtelen nem tudunk továbbmenni útfelbontás miatt. Itthon sem rózsásabb a helyzet, Pozsonyban rendszerint nyár elejétől késő őszig – tehát épp turistaszezonban – tart az útkarbantartás, vagy a csőjavítás, esetleg mindkettő. Jó példa erre például a Sétatér, amelyet az utóbbi négy évben kétszer is teljesen feltúrtak. Mind külföldön, mind itthon szigorúbbak a rendőrök – külföldön a szigorúbb uniós előírások miatt, idehaza meg talán a gyakori rendőrbalesetek miatt –, úgyhogy már nagyon nehezen lehet csúszópénzt alkalmazni. Legyünk körültekintőek, ha mégis másképp döntünk: Franciaországban például főleg a keleti régiókban egyenesen provokálják a vezetőket a rendőrök, hogy aztán busás díjat szedjenek be a hatósági közeg megvesztegetésére tett kísérlet címén. Spanyolország talán az egyetlen hely, ahol fizetés nélkül megúszhatjuk, ha nem idegen tőlünk a latin temperamentum: a Michelin egyik régebbi útikönyve szerint például ha a rendőr bírságolni akar, akkor essünk térdre, összekulcsolt kézzel nézzünk az égre, fakadjunk sírva, esetleg dühösen kezdjük rugdosni a gépkocsi oldalát, esküdözünk az öszszes szentekre – a szent szó hasonlóan hangzik az összes standard európai nyelvben –, a merészebbek akár meg is csapkodhatják a rendőr vállát, amit itthon esetleg hatósági közeg elleni támadásnak foghatnak fel. (szge, i-t)