Tenger alatti gázkitörés a Bermuda-háromszög megoldása?

Nekotevits Oszkár A Bermuda-háromszög láthatatlan gyilkosa című könyvében a gázkitörésekkel magyarázza a hajók és a repülőgépek rejtélyes eltűnését. A Föld különböző óceánjainak, tengereinek aljzatán több tízezer kilométeres hosszúságban repedésvölgyek húzódnak (például az Atlanti-hátság középvonala), a tengerfenéket más mélytengeri árkok, például a Puerto Rico-árok tagolják. Ezek mentén az izzó magma a szilárd kérget áttörve az óceán aljzatára ömlik, és ilyenkor az óceán vizével közvetlenül érintkezésbe kerül. Hasonlóan a felszíni vulkánkitöréseknél tapasztalható gázkiáramlásokhoz, az óceán fenekére ömlő láva gyakran elképesztő mennyiségű gáztömeggel érkezik. Ez a gáz a tengervízbe, majd természetesen a felszínre kerül.

A víz alatti lávaömlést, lávakitörést követően az odakerült gázok „buborékjai” a tengervíz áramlása miatt eltávolodhatnak attól a helytől, ahol a vízbe jutottak, tehát úgy mozoghatnak a vizben, mint a légtérben a felhők. Felszínre kerülésük egyben a víz alatti útjuk végét is jelenti, a folyadéktól elkülönülnek, intenzív pezsgés kiséretében, majd a szódavíz buborékaihoz hasonlóan a levegőbe jutnak. Bizonyos magasságban, réteges vagy amorf formában felhalmozódnak, és különböző fizikai és kémiai hatásokon alapuló rendellenességeket okozhatnak.

Ez az elmélet a vízből kilépő gázok járművekre (hajókra, repülőgépekre) kifejtett hatásával mint elsődleges hatással számol, és gázok emberekre gyakorolt hatását csak másodlagos, de mindenképpen ható tényezőként veszi figyelembe. Vagyis nem azért süllyed el a hajó, zuhan le a repülőgép, mert gázmérgezésben elpusztult a személyzet és képtelen a gépek irányítására, hanem fordítva: a gázömlés miatt elsüllyed a hajó, lezuhan a repülőgép, és eközben a személyzet vagy a tengervízbe fullad, vagy gázmérgezés végez vele. Először azonban ki kell zárni minden más lehetséges okot.

Robbanás?

Hajó és repülőgép gyors eltűnésekor ez reális ok lehet, de mindkét esetben a tenger felszínén roncsok, vagy legalább olajfoltok maradnak. Mivel roncsokat és olajfoltokat egyetlen hírforrás sem említi, a robbanást mint katasztrófalehetőséget az esetek túlnyomó többségében ki kell zárni.

Mechanikai sérülés a hajón?

Voltak olyan hajók, amelyek külsérelmi nyomok nélkül átélték a katasztrófahelyzetet. ĺgy valószínűleg a hajószerencsétlenségek jelentős részét nem mechanikai roncsolóhatás váltotta ki.

Üzemzavar a repülőgépen?

Néhány esetben a repülőgépek közölni tudták a balesetet megelőző fizikai rendellenességeket (az iránytű össze-vissza jelez stb.), de a készülő katasztrófa okára vonatkozó tájékoztatást nem tudtak adni. Mechanikai sérülést egyetlen esetben sem jeleztek. Ha a repülőgépet sérülés nem éri, csak úgy kerülhet a tengerbe, ha sebessége egy határérték alá csökken, vagy a sebességének iránya kedvezőtlenül alakul.

Ha a vízből nagy tömegben gázok áramlanak ki, akkor lecsökken a víz felszíni rétegének sűrűsége, a hajó így mélyebbre merül, akár víz alá is kerülhet.

A repülőgép minden hajtóművének egyidejű leállását az is okozhatja, hogy a levegő oxingéntartalma olyan mértékben csökken, hogy a hajtóművek üzemét lehetővé tevő gyors égés nem folytatódhat. Nem támasztja alá tapasztalati tény, hogy ilyen ok következtében valaha is repülőgép zuhant volna le. Pontosabban fogalmazva: ilyen ok következtében esetleg történhetett már balaset, de hogy ennek oxigénhiány volt az oka, erről nincs tudomásunk. Elvileg tehát az óceán feletti repüléskor az oxigénhiány a repülőgépek hajtóműveinek leállását és ezzel a katasztrófájukat is okozhatja.

Egy katasztrófa forgatókönyve

Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy az óceán mélyén gázkitörés következett be. Egy ilyen gigantikus gázkitörés alkalmával a víz alatti tűzhányó hatalmas mennyiségű, több tíz MPa nyomású gázkeveréket juttathat az óceán vízébe. A mélyben lezajlott vulkánkitörés gázai megtisztulva és a tengervíz hőmérsékletére hűlve a tenger felszínére érkeznek. A felszíni vízréteg sűrűségét, az átbuborékoló, kitáguló gázok hirtelen lecsökkentik. A megtisztult gázokat már nem látni, csak akkor, ha a hajó már pezsgő vízben halad. Ekkor viszont késő védekezni, mert a víz intenzív pezsgésével egy időben a személyzet legnagyobb megrökönyödésére a hajó merülése rohamosan nő, egyik pillanatról a másikra kritikus méreteket ölthet. Nehéz elképzelni, hogyan reagál ilyen váratlan eseményre a hajó kapitánya és legénysége. Feltételezhető, hogy látva a megmagyarázhatatlan süllyedést, utolsó mentségül a vízbe vetik magukat, a legjobb esetben valamilyen mentőalkalmatossággal felszerelve. A vízben azonban szörnyű dolgokat tapasztalnak: a víz nem úgy viselkedik, mint ahogy azt eddig megismerték. Kezük és lábuk csapásai támasz nélkül maradnak, mert a közeg, amelybe kerültek, könnyedén kitér végtagjaik nagy sebességű mozgása elől. Testük súlya nagy erővel húzza őket lefelé, erejük gyorsan fogy és nem tudnak tovább fennmaradni. (i-t)