Pillanatképek a tangó hazájából

Góóól! Argentínában lenni úgy, hogy nem mész el egy focimeccsre, az olyan, mint ha nem is lettél volna itt – mondta az idegenvezetőm, Juan. Szerencsénk van, hiszen még van jegy a híres Boca Juniors mérkőzésére, ez az a csapat, amelyben a leghíresebb argentin játékos, Diego Maradona is játszott. Egy ilyen mérkőzésen belekóstolhat abba a fantasztikus hangulatba, amelyet csak egy argentin mérkőzés adhat. S ha gól van, akkor elszabadul a pokol – óriási üdvrivalgás, olyan a hangulat, hogy még az is beleszeret a fociba, akit eddig ez hidegen hagyott. Egy tanács: ha a brazil focit jobban szereti, akkor ezt a helyieknek ne mondja el. Argentína jobb, rendben?

Buenos Aires. Széles sugárutak, 19. századi bevásárlóközpontok, monumentális emlékművek, romantikus parkok, szecessziós épületek, számos színház – mintha nem is Dél-Amerikában lennénk, hanem mondjuk Párizsban. Az argentin főváros mindenkit magával ragad. Bevásárlás a Florida sétálóutcán, az Obeliszk, amely a város szimbóluma is egyben, a Colón operaház – amely a világon a harmadik legnagyobb ilyen épület –, a Puerto Madero sétány, a város egyetlen villamosvonala – csak néhány biztos pont a városban, amelyet mindenképpen látni kell. S ha már az argentin fővárosban vagyunk, mindenképpen kóstoljuk meg a hamisítatlan helyi steaket. Szinte mindegy, melyik étterembe ülünk be, mindenhol garantált a minőség. Egy rendelés után megérkezik az egykilós sült hús, köret nélkül. Csak a steak, a vörösbor és a tangó.

Tangó. Juan ma egy érdekes helyre visz, oda, ahol megszületett a tangó. Nem is kérdezi, tudok-e tangózni, számára ez természetes, olyan nincs, hogy valaki ne tudjon táncolni. Néhány napos ittlét után megértem, hogy miért gondolja ezt. Argentína a tangóval él. Nincs olyan étterem, ahol ne lehetne csodálni a táncolókat. De a legautentikusabbak mégis azok a helyek, ahol az utcán is táncolnak az emberek. Ilyen a San Temlo és a La Boca negyed, a Florida sétálóutca, vagy a Corrientes. A helyiek mozgása elvarázsol mindenkit, szinte történeteket mesélnek egyegy tánccal.

Iguazú vízesések. 275 különböző, 50–150 méter magasságú vízesés, amely Argentína és Brazília határán fekszik, trópusi őserdővel körbevéve. Egész nap barangolhatunk a vízesések között, szinte azt se tudjuk, melyik oldalról fotózzuk e természeti szépséget. Itt nemcsak a vízzuhatag hangja varázsol el bennünket, de az őserdő hangja is. Szinte biztosan találkozunk itt tukánokkal, amelyek nem félnek az emberektől. Aki pedig szereti az extrém sportokat, annak érdemes csónakkal a vízzuhatag alá evezni, felejthetetlen élmény, ahogy alulról nézzük a vízzuhatagot. Szinte irányíthatatlan a csónak, a nagy hangzavarban pedig a saját kiabálásunkat se hallani. Az Iguazú vízesések minden szépséget magába foglalnak, amit egy ilyen természeti csoda kínálhat. Aki járt már itt, az egyetért velem, hogy ez a világ legszebb vízesése.

Patagónia. Végtelennek tűnő terület, amely Barichole-tól egyészen Dél-Amerika legdélebbi pontjáig húzódik. A helyiek és a turisták elsősorban a Pietro Mo reno glecscsert látogatják itt, ez az a hely, ahol élőben láthatjuk, ahogy a hatalmas jégtömbök a vízbe zuhannak. Minden nap egy 8 emeletes háztömbnyi nagyságú jég zuhan a tengerbe. Felejthetetlen élmény. Utolsó állomásunk Ushuaia, amelyet a világ végének is neveznek. Innen indulnak a nagy hajótúrák az Antarktiszra. 1520-ben Fernando Magellán fedezte fel. Ha megállunk a legdélebbi ponton, és a távolba tekintünk, akkor már tudjuk, hogy ott a távolan egy újabb kontinens vár ránk, a leghidegebb, amely szinte csak jégből áll. És azt is tudjuk, hogy visszatérünk.

Martin Navrátil  

A szerző a Bubo utazási iroda idegenvezetője