New York hangulata mindenkit elvarázsol

A méltóságteljes Szabadság-szobor. Felújítás miatt jövő októberig zárva van, nem mehetnek fel a fáklyán található kilátóra, de a szobornak otthont adó Liberty Island-sziget, amelyen található, a felújítás alatt is látogatható. A szobor belsejét javítják,

Egy történet lehet elcsépelt, de lehet új keletű is. Valakinek unalmas, valakinek szórakoztató. Van, aki megtalálja benne a poént, mások végigszundikálják, és néhány óra múlva már azt sem tudják, miről szólt az egész. Akadnak olyanok, akiknek örökre a szívükbe vésődik és mindig késztetést fognak érezni arra, hogy ismét végighallgassák, végigizgulják, -nevessék, vagy -álmodják az egészet. Ilyen érzelmeket kelt a város, amelyről már mindenki hallott, amelyben már sokan jártak, s amelyet sokan imádnak és ugyanannyian utálnak. Ilyen érzéseket vált ki, legalább is bennem.

New York

Valamivel több mint kilenc óra. Ennyit kell végigszenvednie az embernek a repülőben, ha Amerika nyugati partjára utazik. Az út viszont nem mindenkinek feltétlenül szenvedés. Aki élvezi a repülést, mint például én, annak kifejezetten élvezet. Ebéd, desszert, kávé, egy-két jó film, s a pilóta bejelenti: hölgyeim, uraim, megkezdtük a leszállást a J. F. Kennedy reptérre; kérem, mindenki kapcsolja be a biztonsági övet, az ülések támláját ismét helyezzék függőleges helyzetbe, az ablakokon pedig húzzák fel a napellenzőt. Kezdődjön hát a kaland – teszem hozzá én. Mert mi más lehet idegen országban, városban barangolni.

Kaland

Az első érzés, ami úrrá lett rajtam, amikor teli kofferekkel lemásztam a metróállomásra, a félelem volt. Mindenki tömeggyilkosnak tűnt, úgy éreztem, mintha a körülöttem állók mást sem csinálnának, csak figyelnék, mikor lökjenek a közelgő metró elé, és hogyan kapják el esés közben a táskámat, hogy elrabolják a pénztárcámat.

Fura érzés volt, még az utcán, a szállodám környékén sem tudtam tőle megszabadulni. Mivel fő foglalkozásom nem az, hogy apám fia vagyok, nem is engedhettem meg magamnak a legdrágább szállodát. De nem baj, mert így legalább belekóstolhattam abba, milyen a csillogó New York másik oldala. Először ijesztő, s aztán már magával ragad.

Később rájöttem, miért volt olyan fura érzésem az emberektől. Gondoljanak csak vissza, hány New Yorkban játszódó filmet láttak, s azokban hány jelenet játszódott metróban. Az esetek többségében megvertek, megerőszakoltak, megöltek, leköptek vagy kiraboltak valakit. Ezt látjuk a tévében, ezt hisszük el. Pedig a valóság nem ilyen, nem csak ilyen. Többmilliós városból nem lehet kiirtani az erőszakot, de azért nem ez a jellemző a világ leglüktetőbb központjára.

New York igenis biztonságos, csak kerülni kell a bajt, például úgy, hogy nem szemezgetünk sokáig gyanús alakokkal. Jobb, ha nem is nézünk a szemükbe, csak úgy átnézünk rajtuk. Ott ugyanis mindenki eltűr mindenkit, kivéve a Puerto Ricó-i izompacsirtákat, akiknek kések, koponyák, meztelen nők vannak a testükre tetoválva, ők már egy puszta tekintetet is mérhetetlen provokációnak vélnek.

Egynyelvű táblák

Ha elutazom, próbálom elfelejteni, ami itthon zajlik. A munkát, a politikát, a gondokat. Ez sikerült is New Yorkban, valami mégis eszembe jutott. Például az, milyen jó érzés volt az időeltolódásnak köszönhetően olyankor felkelni, amikor az Új Szó szerkesztőségében épp a délutáni gyűlés kezdődött.

A nálunk sokat ragozott nyelvtörvény, a kétnyelvű táblák problémájára is gondoltam. New Yorkban ugyanis annyi nemzetiség él egy helyen, hogy alig lehet megszámolni. Külön negyedük van a kínaiaknak, az olaszoknak, az oroszoknak, az ukránoknak, a németeknek, a franciáknak. S ezekben a negyedekben minden az adott nemzetiség nyelvén van kiírva, az adott nemzetiség termékeit árulják az üzletekben, s ha nem tudunk kínaiul vagy olaszul, akkor aránylag nehezen boldogulunk. Mert a kínaiak ugyan segítőkészek, de jelentős részük alig tud jobban angolul egy közép-európai általános iskolás diáknál. S azt gondolják, hogy ez valakit zavar? Hogy éveken át azon lovagolnak, miért nem írja ki angolul is teásboltja ajtajára a 69 éves Hje Cün-min, hogy üzlet, meg nyitva tartás, meg hétfő, kedd szerda stb.? Nem. Ez ugyanis senkit nem érdekel.

New York egyik hihetetlen sajátossága a sokrétűség. Már-már elhittem, a kínai Chinatownban, tehát a kínai városban sétálgatva, hogy Kínában vagyok, amikor egy sarok mögé betérve a járdán asztalok, székek jelentek meg, s egyszer csak olaszul kezdtek rám kiabálni: „Ciao, pizza, pasta.” Ez volt a kis Olaszország, a New York-i Little Italy. Ami a valóságban ezer kilométerekre van egymástól, az itt csak egy utcasaroknyira.

A karácsonyfa esete

Na és akinek olyan szerencséje van, mint nekem volt, hogy épp december elején érkezik New Yorkba, annak lehetősége nyílik megnézni a világ legnagyobb karácsonyfájának kivilágítását. Tudják, ez az a fa, amelyet aznap este világszerte mutogatnak a hírekben, amely előtt egy nagy – a valóságban nagyon kicsi – jégpályán lehet korcsolyázni a Rockefeller Center előtt.

Na ahhoz, hogy lássuk a fakivilágítását, még néhány feltételt kell teljesítenünk. Helyi idő szerint általában este hétkor kerül sor az eseményre, tehát aznap minimum reggel kilenckor,de jobb, ha hajnali hatkor kimennek a helyszínre, és onnan nem mozdulnak egy tapodtat sem. Úgy értem, hogy nem isznak, nem esznek, nem mennek WC-re, csak ott állnak. Ugyanis csak így van egy kisesélyük arra, hogy meglátják a fa kivilágítását. Általában másfélmillió ember érkezik az utcákra erre az eseményre. Én úgy gondoltam – mint kiderült, nagyon naivan –, elég lesz, ha két órával a fa kivilágítása előtt megyek ki. Masszívnyomakodás után körülbelül1,5 kilométerre tudtam megközelíteni a fát. Szerencsétlentekintetemet látván egy, a közrendet felügyelő rendőr megszólított.„Nem akarok ünneprontó lenni, de garantálni tudom, hogy innen semmit sem fog látni. Legfeljebb a nyomakodó embereket, de az nem nagy élmény” – mondta. Én erre megkérdeztem, hogy tényleg reménytelen-e ott állnom, mire ő, hogy a helyemben inkább másnap jönne ki, s az egészet megnézné a tévében. Így történt, hogy a fa kivilágítását ugyan élőben, de a szállodaszobájában néztem meg a tévében egy pohár bor társaságában. De végül is ott voltam, a városban, ahol mindez történt, csak épp kicsit távolabb. Másnap aztán kisétáltam a fához. Nem tudom miért, de tényleg olyan, mint a tévében. Nagy, gyönyörű, méltóságteljes.

Rögtönzés

Harmadnap délben a szállodám mellett betértem egy üzletbe,hogy ásványvizet vegyek. A boltban épp egy három méteres fekete bőrű magyarázta az indiai elárusítónak Barack Obama elnökkel való találkozásának humorosnak vélt történetét. Sajnos iszonyatos késztetést érzett arra, hogy engem is bevonjon az elbeszélésbe. Pedig csak üdítőt akartam venni, de ez nem érdekelte, mert külön kívánságára épp Obama egyiktestőrét kellett játszanom, hogy megmutassa az eladónak, hogyanpróbált rajta keresztül kezet adni az elnöknek, s az izomagyú testőr ezt hogyan akadályozta meg. Képzeljék el, ahogy egy hatvankilós vézna srác próbálja megakadályozni a háromméteres150 kilós négert abban, hogy bármit is csináljon. No comment. A rögtönzött jelent közben sikerült a polcról leemelnem egy ásványvizet, kifizettem, s amikor menni akartam, akkor szerepet kellett cserélnem színésztársammal, hogy megmutassa, hogyan védték az elnököt a testőrök. Úgy kísért ki az utcára, mintha én lennék a világ legvédettebb embere. Aztán kezet adott, szép napot kívánt és azt mondta: Vigyázz magadra, testvér!

RodSteward

A város egyik leglüktetőbb és legkedvesebb része kétség kívül a Greenvich Village, ahol a Sex és New York sorozat több részét forgatták. Apró kávézók, fák, könyvesboltok, turkálók és az egyik utca sarkán a világ legfantasztikusabb péksége, a híres Magnolia Bakery. Ugye emlékeznek rá, épp ez előtt a pékség előtt ült le a padra mindig Carrie a barátnőivel, hogy megbeszélje problémáit egy ízes, színes muffin elfogyasztása közben. Hát ki ne akarná megkóstolni ezt a kalácsot. A hatalmas érdeklődés miatt korlátozták a vásárlási lehetőségeket, egy fő legföljebb hat süteményt vehet. Nekem egy is elég volt, tekintettel arra, hogy5 dollárba került. De most már tudom, hogy megéri a pénzét. Olyan fantasztikus krémet, ami azon volt, még az életben nem ettem. Sohasem gondoltam volna, hogy egy sütemény lehet ilyen finom. Beleharaptam, és le kellett ülnöm. Nem volt kedvem lenyelni, megrágni. Csak ültem, muffinnal teli szájjal, és élveztem az életet. Na jó, nem áradozok többet, de ha egyszer New Yorkban lesznek, ezt az élményt ne hagyják ki. Apropó, három utcasarokkal arrébb épp egy gyalogosátkelőn vártam a zöldre, amikor észrevettem, hogy a túloldalon, velem szemben Rod Steward énekes áll. A lámpa zöldre váltott, de én nem indultam el, mert valahogy nem bírtam elhinni, kit látok. Elsétált mellettem, észre sem vette, hogy tátott szájjal bámulom. Miért is vette volna észre? Mindenki bámulta. Már megszokta. De elsétált mellettem. Csak úgy, Rod Steward.

Olcsó holmik városa

És a megannyi romantika után térjünk ki a bevásárlásokra is. Ugye, hallottak már arról, mennyire megéri bármit is venni New Yorkban, hogy milyen olcsók a ruhák és milyen fantasztikus a választék, meg hogy érdemes üres bőröndökkel kiutazni? Ez mind igaz, csak: sajnos a világ egyik legnagyobb városában is érvényes az, ami úgy tűnik, mindenütt. Míg egy üzletben a nők három emeleten válogathatnak, addig a férfiaknak marad egy fél emelet. Míg a nők a szivárványminden színében pompázó ruhadarabokat próbálhatják fel, addig nekünk maradnak a szürke és a fekete „vadító” árnyalatai. Arról nem is beszélve, hogy a ruhák 90 százalékának mérete XL, XXL vagy XXXL, esetleg XL a négyzeten stb. Nagy szerencse kell ahhoz, hogy az ember például nekem való S vagy M méretet találjon. De aki keres, az mindig talál. New Yorkban a legjobb, hogy mindenki azt szűr le magának a városból, amit akar. Úgy töltheti el a napjait, ahogy csak akarja. Bulizás reggeltől estig? Kérem. Színházak, kiállítások, múzeumok? Nem probléma. Ücsörgés és kávézgatás? Ám legyen. Nem hiába hívják ezt a várost, a világ fővárosának. Azt hiszem, még visszatérek. Valahogy hiányozik a metró, a nyüzsgés, a hamburgerek, a hotdogok, a gőzölgő csatornák…

Hasznos tanácsok kiutazás előtt

Az étkezés New Yorkban igazán nem drága. Bármennyire is híve az egészséges életmódnak, legalább egyszer próbálja ki az igazi amerikai hamburger ízét. Nem McDonaldsra gondolok, olyan éttermi hamburgerre. Hatalmas zsíros húsdarab, csomó hasábburgonya, egy kis saláta hozzá, na meg kóla. Mindezt kevesebb mint 10 dollárért is megkapja, s jóllakik vele. Ne hagyja ki a kínai éttermeket vagy gyorsétkezdéket, sokkal jobbak, mint nálunk. Kevés pénzért sok kaja, jó minőségben.

Szlovákia állampolgárainak nem szükséges az USA-ba vízum. Csupán ki kell tölteni az úgynevezett ESTA jelentkezési ívet, kredit- vagy bankkártyával kifizetni a 14 dolláros illetéket, ami körülbelül 12 euró. Az összes kérvényt egy automatikus rendszer hagyja jóvá, tehát nem kell attól tartani, hogy elutasítják az embert. Két évig érvényes, ez idő alatt bármennyiszer kiutazhatunk.

A repülőn kapnak még egy kis űrlapot, amit minden USA-ba utazónak ki kell töltenie, függetlenül attól, hogy vízummal vagy vízum nélkül utazik. Itt csak a nevüket, a repülőjárat számát, az USA-ban való tartózkodásuk címét és azt kell meghatározni, körülbelül hány dollárt visznek magukkal.

Ha repülőjegyet keres, akkor próbálja kombinálni a járatokat. Ez ugyan időigényes, ugyanakkor sokat megspórolhat vele. Átlagosan a repülőjegyek 400 euróba kerülnek, aki ügyes, az kétszázért is vehet. S csak egy átszállással.

u Kerülje a gyanús alakokkal való szemkontaktust, s ha már megszólítja ilyen ember, hagyja inkább faképnél, sétáljon el. Mindegyik mindig pénzt akar, s elvégre nem osztogatni érkeztek. Nem igaz, hogy mindenkinek, aki kér, legalább egy dollárt kell adni. Én egy hét alatt csak egy hajléktalannak adtam, de csak azért, mert megsajnáltam. Nem kért.

A turistavonzó látnivalókat próbálják hét közben látogatni, olyankor kevesebb az ember.

Ha először utaznak a városba, ne vigyék túlzásba a programot. Kényelmesen, lazán tervezzék be a látnivalókat. A várost sokkal jobb kényelmes tempóban, mint ügetve megismerni.

u Ha gyermekekkel utaznak, ne hagyják ki a New Yorkban található két állatkert valamelyikét. Az egyik a Central Park nyugati csücskében van – aránylag kicsi, de kedves –, a másik Bronxban. A bejárat közvetlen a metrómegállónál van, így nem kell a veszélyes negyedben sétálgatni. Nem bánják meg, az utóbbi a világ legnagyobb városi állatkertje, s itt él Amerika legnagyobb hegyi  gorillaállománya. Ja és még egy: a híres Time Square téren található a világ legnagyobb játékboltja, a Toys „r”-us. Hát oda feltétlenül menjenek el, akár gyerekkel vannak, akár nem.

A szállás kiválasztásánál legyenek elővigyázatosak. Manhattanben is lehet olcsó szállodát találni, csak keresni kell. Nem biztos, hogy a legdrágább a legjobb, s az olcsókkal is gondok vannak, például a svábok vagy az atkák miatt – olvassák el a booking.com vagy a tripadvisor.com oldalon az ott éjszakázó vendégek tapasztalatait, így elkerülhetik a kellemetlen meglepetéseket. A legbiztosabb, ha világszerte ismert szállodahálózatok valamelyikét választják. Azokban általában az európai minőséget kapják. Ha egy hétre mennek, akkor lakást is bérelhetnek, ez sem olyan drága.