Mondjanak már végre valamit!

SZABÓ LÁSZLÓ

A légitársaságok és az utazásszervezők nagyon várták május 4-ét, ekkor tanácskoztak ugyanis az európai közlekedési miniszterek Brüsszelben. Az ok egyszerű, még senki sem tudja, mi a teendő a lezárt légtér miatt törölt járatok utasaival. A miniszterek pedig összejöttek, ettek-ittak, mondtak valamit, de a várva várt információ elmaradt. Mit tegyenek a légitársaságok azokkal a panaszokkal, amelyeket az áprilisi izlandi vulkánkitörés miatt külföldön rekedt utasok nyújtanak be hozzájuk? A törvényt ugyanis Brüsszelben alkották, de a helyett, hogy gyorsan, határozottan, útmutatást adnának az utasoknak, a légitársaságoknak és a biztosítótársaságoknak, mi ilyenkor a teendő, semmitmondó nyilatkozatokkal zárták az ülést. Hogy ezt meg kell oldani, ki kell dolgozni, meg kell fontolni stb. Alibista módon magukra hagyták a légitársaságokat, nem merték vállalni egy esetleges népszerűtlen bejelentés következményét. A törölt járatok utasai pedig türelmetlenek, hiszen ők úgy tudják, az európai légi utasok jogairól szóló, 2004-es rendelet alapján a légitársaság az ilyen esetben is köteles étkezést, szállást, távközlési szolgáltatásokat biztosítani a külföldön rekedt utasoknak. A zavaros, régen elavult rendelet ezt mondja ki. A törvény az ilyen, több napon át tartó helyzettel nem számol, egyszerűen csak annyit ír elő, hogy a segítségnyújtás akkor is jár az utasnak, ha valamilyen, előre nem látható okok miatt (vis major) kell törölni a járatot. Így, ha a légitársaságok e törvény alapján járnának el, akkor szinte az összes fuvarozó csődbe menne, hiszen nem elég, hogy vissza kell fizetniük a törölt járatok utasainak a jegy árát, de még a felmerült költségeket is meg kell téríteniük. Így egy utas akár ezereurós, vagy még ennél is magasabb számlát is benyújthat a légitársaságnak, hiszen a törvény értelmében ez jár neki. Sok utas a helyzeten felbuzdulva négy- és ötcsillagos szállodában szállt meg akár négy-öt napra, a legjobb éttermekben ebédelt, 20-30 eurós borokat fogyasztott, és az összes számlát most benyújtotta a légitársaságnak, hogy az térítse meg. Teszi ezt egy olyan utas, aki 100 eurós jegyet vásárolt… Ebből is látszik, hogy a rendelet alapjaiban véve rossz. Miért a légitársaságoknak kellene állni ezeket a költségeket? Ők sem tehetnek róla, hogy hamut szórt Európa légterébe a vulkán. Ahogy az utasok sem. Mit lehet ilyenkor tenni? (Az áprilisi eset könnyen megismétlődhet.) Ki állja a számlát? A légitársaság? Az utas? Netán a biztosítótársaság? Éppen ezért lett volna jó, ha mindenki számára megnyugtató, kompromisszumos megoldással álltak volna elő a miniszterek, azzal, hogy a lehető legrövidebb időn belül átírják, pontosítják, korszerűsítik a jogszabályt. És a mostani károk rendezéséről is döntenek. Például egy olyan megoldással, hogy az első éjszaka költségét a légitársaság, a másik éjszakáét a biztosítótársaság, a harmadikét az utasnak kell állnia. És maximalizálni kell a napi keretet a szállásra és étkezésre, hogy az utasok ne érezzék azt, a légitársaság pénzén luxus körülmények között dorbézolhatnak. Ez közös érdek, hiszen csak így tudják a légitársaságok biztosítani azt, amit eddig is szerettünk – hogy viszonylag olcsó jegyekkel juthatunk el Európa és a világ bármely pontjára. Ilyen vagy ehhez hasonló megoldással kellett volna előállni május negyedikén.