Iparváros – kizárólag nőknek

Szaúd-Arábiában azt tervezik, hogy a híres zarándokhelytől, Mekkától nem is távol lévő Dzsidda lenne a legalkalmasabb egy kizárólag nőket foglalkoztató városrész kialakítására. „A 21 százalékos női munkanélküliség és a két forrásból származó családi jövedelmet követelő anyagi helyzet igazolja a tervet” – állítja egy újságíró. Egy női szakíró szerint viszont e munkahelyek létesítése „a nemek elkülönítését szolgálja”. Ez az elkülönítés ugyanis az élet természetes arculata a szaúdi királyságban.

u A főváros nagyáruházaiban például, egyes emeleteken csak nők tartózkodhatnak, a fátylat és a fekete csadort itt levehetik.

u Az éttermekben külön ülnek a férfiak, bár léteznek „családi“ részlegek, ahová az asszonyokat és a gyerekeket elkísérhetik a „védelmezőik“ is, férj, testvér, vagy apa.

u A bankok elkülönített szektorban fogadják a szeparált bejáraton érkező hölgy klienseket – az ország magángazdaságának 10 százalékában asszony az úr –, de hogy kiből lesz üzletasszony és ki marad a szigorú szokás egyszerű rabja, ez nemcsak pénz, hanem alkalmazkodás kérdése is.

u Az egyetemeken, ahová mind több érettségizett lány jelentkezik, különálló épületszárny várja őket. A professzorok nők, de ha olyan előadásra kerül sor, melynek a témájában férfit kell hallgatni, zártláncú televízió a megoldás...

u A megkülönböztetés nehezíti a munkába állást is, bár hivatalosan csak két területről tiltják a diplomás lányokat: nem lehetnek ügyvédek és mérnökök.

Az első női iparváros a ruházat, az élelmiszerek, a különféle kisipari termékek bázisa lenne, a férfiak teljes kizárásával. Szakképzést nyújtana mintegy 80 vállalkozáshoz, női tulajdonosokkal, nőkkel, nőknek. Az ipari minisztérium támogatja a befektetőket, hangsúlyozva, hogy a 6 millió külföldi munkavállalót fokozatosan szaúdiakkal szeretnék felváltani. Mintegy 3 millió fátylat és földig érő fekete csadort viselő munkanélküli lány és asszony kínálja erre a megoldást. Legalább is papíron. (m-press)