A Boszporusz lenyűgözi az ide érkezőket

Veres Erika Pozsonyban kezdett törökül tanulni, amit egy év ankarai nyelvtanfolyam követett. Most már hat éve él Törökországban, az Isztambul Egyetemen doktori tanulmányait végzi egy ösztöndíjprogram keretén belül, így bennfentesként ismeri ezt a sokszínű várost. „Az irodalomtörténeti, ill. -elméleti kutatások mellett műfordítással és egyéb irodalmi szerzemények alkotásával is foglalkozom. Bár Isztambul mindig nagyon hiányzik, amikor épp nem ott tartózkodom, a nyári szünidőket igyekszem Szlovákiában tölteni, hiszen csak itt lehetek igazán »nem turista«” – magyarázza.

Melyik látvá­nyosság nyűgözte le a legjobban?

A Boszporusz-híd. Talán azért, mert az volt a legelső isztambuli látványosság, amit testközelből láthattam/érzékelhettem/átélhettem. Éjjel keltünk át rajta egy kirándulóbusszal, s csak véletlenül volt nyitva a szemem, a többiek aludtak. Először csak a nagy piros fényeket láttam, amivel a hidat megvilágították, már ez a monumentalitás is fantasztikus volt. Aztán jött a kilátás az éjjeli Boszporusz-partszakaszra, a millió ablak és lámpa a domboldalakon. Ezt soha nem felejtem el.

Mi sokkolta a leginkább?

Azt hiszem, itt az ankarai diákszállót kell megemlítenem. Amikor megtudtam, hogy nyolcágyas szobában kell majd bizonytalanul hosszú időt, de várhatóan legalább egy évet eltöltenem, akkor kicsit meghőköltem az egész ösztöndíjprogramtól. De aztán valaki azt mondta, „legalább sok új barátod lesz”, és ezzel nagyjából el is fogadtam a helyzetet.

Melyik a legfurcsább helyi szokás?

Vallási téren az egy hónapig tartó böjtöt és az áldozati ünnepet említhetném. Ez utóbbi alkalmával a nyílt utcán vágnak le és dolgoznak fel áldozati állatokat (kecskét, birkát, tehenet). De ezt kisebb városok külső kerületeiben láttam csak. Újabban a tehetősebbek megvesznek egy állatot a vágóhídon, s a munkálatokat is ott végeztetik el, a húst pedig szétosztják a szegényeknek. Ez ráadásul országokon átívelően is működik. Gyakran látni óriásplakátokat az áldozati ünnep előtt, amelyek arra invitálják az adakozókat, hogy Afrikában vegyenek és vágassanak állatot, jóllakatva ezzel az ottani rászorulókat.

Melyik helyi étel ízlik a legjobban?

A nyárson sült pikáns-fűszeres marhahús, az Adana kebap, bulgurral körítve.

Mit vezetne be itthon is?

Azt, hogy bármilyen kérdéssel fordulhatsz bárkihez, és nem néznek hülyének.

Mit nem tud ott soha megszokni?

Leginkább a cigarettafüstöt, amit szagolni kell az utcán (a sok járókelő között mindig akad jó pár dohányos), a boltok, intézmények és egyetemek bejáratánál (értsd: cigiszünet). Nagyon gyakran a buszmegállókban is rágyújtanak, sőt még az alsó emeleti szomszéd ablakából is ez árad.

Mi hiányzik a legjobban itthonról?

A friss levegő, az unokahúgaim és az unokaöcsém és az otthoni logika szerinti baráti beszélgetések.

Milyen jó tanácsot adna egy turistának?

Vásárlás előtt érdemes összehasonlítani az árakat, mert különbözőek lehetnek, és ez nemcsak a piacokon, hanem az üzletekben is érvényes.