10 tanács a Marokkóba látogatóknak

Marokkó egyre felkapottabb. Vágyakozunk más kultúrák megismerésére, az ötcsillagos pihenésre, a tökéletes, képeslapra illő nyaralós fotókra. Egyiptom és Tunézia mellett Marokkó is megadja mindezt, de jó előre felkészülni, ha Észak-Afrikába utazunk.

1. Az Atlasz kihagyhatatlan

Valamikor ez volt az ókori világ vége. Marokkóban az Atlasz hegység rendkívül változatos, szerpentinjein utazni felejthetetlen. Hol útfelújítás, hol a hegységből leszakadó kőrengeteg lassítja az amúgy is monoton, kanyargós utazást. De a táj mindenért kárpótol. Először zöldellő dombok, majd ezerféle színben pompázó sivatagi hegységek, berber falukkal tűzdelve. Érdemes keresztülszelni az Atlaszt, hiszen a sivatag határa ez.

2. Sivatagi túrák

Az Atlasz hegység keleti oldalán Ait Benhadu és Uarzazat. Ait Benhadu valamikor fontos része volt a sivatagi karavánútvonalnak,ma kihalt, kirándulóknak fenntartott szellemváros. Filmesek és turisták járnak ide, a perzselő nap elől védelmet nyújtó erődített faluba, vagyis kszárba. Annál élőbb város a sivatag kapuja, Uarzazat. A városok pezsgéséből sokan vágynak a természet közelségébe és csendjébe. Ők a sivatagba vonulnak, Uarzazaton keresztül.

 3. Tengerparti pihenés

A legkedvezőbb tengerparti ajánlatok Agadirba szólnak. Ám ennél sokkal bohémebb város Szavíra. Még a karthágóiak alapították, ma pedig a marokkói hippik gyülekezőhelye. A francia és az arab stílus jellemzi, hatalmas promenáddal, piaccal, erőddel. Sokszínűségét jól mutatja, hogy a mecset mellett keresztény temploma is van, a tengerparton a burkát viselő nők mellett szörfösök pihennek. Szavíra egyedi, ugyanakkor a tengerparti városok jellegzetességei is megtalálhatók itt, mint a kikötő vagy a halpiac.

4. Argánfák árnyéka

Van egy jellegzetes kép Marokkóról, amit biztosan sokan láttak már. A kecskék a fákon állnak, úgy legelnek. Ez a fa az argánfa, mely egyedül itt honos. Terméséből olajat préselnek az argánolajüzemekben. Ma is asszonyok, kézzel, ugyanúgy, ahogy sok száz éve. Ezért olyan drágák a belőlük készült krémek és csodaszerek, no meg azért, mert számos jótékony hatása van. Kötelező megkóstolni, kipróbálni, esetleg szuvenírként hazavinni, hiszen ennél jellegzetesebb ajándékkal aligha tudnánk meglepni az otthoniakat.

5. Min lehet spórolni?

Marokkóban alig vannak bevásárlóközpontok – csak néhány város gazdagabb negyedeiben –, közértek egyáltalán nincsenek. A piacon olyan árat mondanak a kofák, amilyet nem szégyellnek, alkudni kötelező. Olyanoknak is, akik nem szeretnek vagy nem tudnak. Csak kitartónak és következetesnek kell lenni. Spórolni lehet még az étkezésen, finom és olcsó ételeket kínálnak minden sarkon. A szuvenírek nagy része se kerül sokba, csak résen kell lenni, hogy ne vágjanak át.

6. A kötelező látnivalók

Minden városnak megvan a maga szépsége, látnivalója. Marrákesnek például a Ben Juszuf-medresz, az iszlám iskola, az egész várost körbeölelő piac, a Dzsemá el-Fna főtér, a Bahia-palota, a városkapu, a Kutubia mecset. Közel Spanyolországhoz fekszik Tanger. A piaca és a mecsete is egyedülálló, de a spanyol hangulat az, mely igazán egyedivé teszi. Az óvárosában fellegvár is van, valamint a Dár-el-Makhzen, vagyis a szultáni palota. Fez évszázadokig az ország központja volt, ez ma is meglátszik rajta. A csodálatos óvároson kívül egyeteme, zsinagógája is van.

7. A mecset tabu

A legkisebb berber faluban is van mecset, a nagyvárosokban büszkén emelkednek az épületek fölé. Sajnos, a nem muzulmán látogatók számára mind zárva van, kivéve a casablancai II. Hasszán-mecset. A tengerparton álló 210 méter magas, impozáns épület több mint százezer hívő befogadására képes. Az ország többi sok ezer mecsete csak kívülről járható körbe, de a müezzin hangját nem zárják falak közé, az mindenkit imára szólít, naponta ötször.

8. Szinte mindig késnek

Általános szabály az arab vidékre utazóknak, hogy ha megegyeznek egy időpontban a helyiekkel, az valószínűleg nem tartja azt be. Így van ez Marokkóban is. Mi körülbelül egy órát vártunk a reptéren, míg megérkezett a sofőr, aki a szállásra vitt. Másnap reggel hét óra helyett fél kilenckor indultunk az egynapos túrára, az is megfordult a fejünkben, hogy talán oda se jutunk. Szerencsére csak türelmesen kell várni, végül úgyis minden megoldódik.

9. Néha becsapnak

Néha bizony átvágják a turistákat. Jó esetben csak egy-két euróval vagy dirhammal többet kérnek az átlagosnál, de olyan is megeshet, hogy összejátszás áldozatai leszünk. Ilyenkor is pénzt kell fizetni, csak egy picit nagyobb összeget, 10-20 eurónyit. Minket a rendőrök csaptak be, megbüntettek, mert nem volt bekötve a biztonsági övünk. Utólag kiderült, az országban ez nem kötelező és nem is büntetendő.

10. Minden eladó

Amit a kezünkbe veszünk, azt ránk akarják sózni, akkor is, ha nem akarjuk. Minden eladó, az ócskavastól kezdve a puha kelmékig, a bóvlik és az igazi értékek is. Az emberek az utcán élnek, piacoznak, s mivel hatalmas a kínálat, az arra járókat szinte levadásszák. Talán még a saját ruhájukat is eladnák, ha valaki megvenné. Dicsérnek és hízelegnek, hogy eggyel több marokkói szuvenírrel térjünk haza. Nemet mondani lehet, nem sértődnek meg. Csak határozottnak kell lenni.