Tizedszer rendezett Martin Huba Komáromban

František Langer nem egészen ismeretlen, nem igazán ismert szerző a magyar színpadokon. A prágai katonaorvos, dramaturg a két világháború között nemzetközi viszonylatban is elismert drámaírónak számított, Bukaresttől New Yorkig szívesen játszották a darabjait. Művei a magyar színpadokon is felbukkantak; színháztörténeti érdekesség, hogy a Komáromi Jókai Színházban most műsorra tűzött színművet magyarul először Faragó Ödön kassai társulata játszotta Periféria címmel. A Ferdyš Pištora megtérése című vígjátéka mellett egyébként éppen ez a darab Langer legismertebb munkája: az idők folyamán Németországban 36 különböző színházban mutatták be, Bécsben pedig először Max Reinhardt állította színpadra – igaz, előbb rávette a szerzőt, hogy írja át a túl riasztónak ítélt befejezést.

A Komáromban most látható előadás szövegét Martin Huba és Jan Vedral gondozta: az eredeti mű szellemét tiszteletben tartva egy kórust írtak hozzá, amely ebben a változatban nagyon fontos, aktív szerepet játszik. A magyar fordítás Peter Kováč munkája.

Franci éppen a börtönből szabadul: haverjai belerángatták egy rablásba, ő pedig elvitte a balhét. Jobb híján régi albérletébe tér vissza, ott viszont már Anna lakik. Annának sem szeplőtlen a múltja: volt egy férfi, aztán egy másik, most éppen prostitúcióból tartja fenn magát. A két külvárosi fiatal egymásba szeret, ám egy alkalommal Franci véletlenül megöli Anna egyik „ügyfelét”. A gyilkosságot sikerül balesetnek álcázni, és valójában senki sem sajnálja az áldozatot, de Franci lelkiismerete nem nyugszik meg. Újra és újra beszélnie kell, szembesülnie kell a bűnnel, amit elkövetett.

„Ez a színmű arra figyelmeztet, amit talán mindenki tud magától is: hogy feloldozást csak a saját lelkiismeretünktől kaphatunk – mondja az előadásról Martin Huba. – Persze, olyan világban élünk, amelyben ha elkövetsz valamit, és nem buksz le, úgy érezheted, hogy minden rendben. Elfojthatod a lelkiismeretedet. Azt gondolom, ma sok ember képes lelkiismeret nélkül élni. Ám azt is gondolom, hogy ez egy csonka, kényelmetlen élet. A Külváros a lelkiismeret szerepéről és jelenlétéről mesél, meg arról a veszélyről, amit az elvesztése jelent, és arról is szól, milyen fájdalmas úton jár az, akiben megszólal a lelkiismeret, noha nincs semmi szüksége rá.”

A Komáromi Jókai Színház előadásában Francit Béhr Márton, Annát Kiss Szilvia alakítja.