Szép szokások

És? Mit gondol? – hangzott az újabb kérdés. Semmit, mondta Ervin, majd a nyárfák tetejébe nézett… a nyárfák tetejét éppen megvilágították a lemenő nap utolsó sugarai. Helyes, bólintott Bandika, majd beleköhögött a pufajkája könyökébe. A két munkanélküli jó barát akácfát hasogatott az udvaron: egyikük a baltát emelgette, a másik meg talicskázta a fát a pinceablakon befelé. A következő térés után Bandika megállt. Tegnap nem tetszett jönni a pályára. Hiányoltuk. Ervin értetlen képet vágott. De hisz nem is volt meccs. Azt én sem állítottam, hogy volt meccs – csavarta le a szódásüveg kupakját Bandika. Akkor kik hiányoltak? – vágta bele a fatágítóba a hosszú nyelű baltát Ervin. Hát én… meg a pálya – felelte röhögve Bandika. Magyarázatképp elmondta, hogy bár általában azért szokott kijárni a pályára, mert mások is azt teszik, tegnap éppen azért ment ki, mert tudta, nem lesz ott senki. Tetszik érteni az összefüggést? – nézett Ervin hamuszürke arcába. Ervin csak percek múlva szólalt meg.
Azon gondolkodtam… kezdte, hogy itt ez a fa, amit hasogatunk, akác. Itt van ez a balta, ami még az öregapámé volt, pontosabban ennek a baltának a jó méteres nyele, ami szintén akác. Na most mitől függ az, hogy az egyik darab akácból egy talán száz évig is szolgáló baltanyél lesz, egy másik meg megy a tűzre, miután kivágják? Ki dönt erről, és jelenleg hol tartózkodik? Bandika már épp indult volna a megpakolt talicskával, de most mégis elengedte. Arról kezdett beszélni, hogy nemrég a padláson egy kartondobozt talált, régi joghurtos üvegekkel. Tetszik tudni, azok a kis totya, szűk szájú üvegek, még a szociból, azokból ettük a joghurtot. Nézegettem őket, és nem bírtam megérteni, kinek juthatott anno eszébe, hogy a joghurtos üvegeknek szűk legyen a szájuk.

Mert ugye néhány évtizede műanyag pohárkákban árusítják a joghurtokat, ami logikus, mert jobban hozzá tud férni a fogyasztó a kanállal, ráadásul azt is eldöntheti, hogy kis kanállal eszi vagy naggyal. Van az a szólás is ugye, hogy ma nagy kanállal eszünk.

Na de nem ez a lényeg, hanem engem az érdekelne nagyon, hol volt az a pont, amelyen valaki megértette, hogy a joghurtnak szűk szájú üveg helyett a széles szájú dukál?

Ervin csak nézett, picit ijedten, aztán kimozdította a baltát a tönkből.

Jó kérdés, mondta, aztán elújságolta, hogy egy fotót látott az újságban, ahogy az új szlovák kormányt kinevező szlovák államfőnek a kinevezés előtt először megmérik a lázát, aztán csak utána engedik, hogy kinevezze a kinevezni valót.

Bandika megemelte a talicskát, megindult és azt mondta: szép szokás… kár, hogy csak most kezdték alkalmazni.

A szerző a Vasárnap munkatársa