Bartalos Tóth Iveta: Dani

A dobozokon és bőröndökön áthajolva végre sikerült becsuknia az ajtót. Ismerősen nyúlt a nyolcas gomb után, megnyomta, majd miután a lift elindult, végig az ajtóra meredt, egészen a megérkezést jelző huppanásig. Kárpittisztítást vállalunk. Háromszobás lakást vennék ebben a lépcsőházban. Szerető társat keresek, olvasta a lift falára felragasztott hirdetéseket. Ica a hatodikról, mindig is kurva voltál, írta valaki az utóbbira fekete filctollal. Persze minden sokkal egyszerűbb lett volna, ha a kis kertes házában marad, de akkor sose derült volna ki, kinek volt igaza annak idején. Szülei egykori hálószobájában pakolta le Lara holmiját, a padlót kartonlapokkal takarta le. Nem a lakást féltette, az két éve szinte ugyanolyan állapotban volt, ahogy a hagyatéki tárgyalás után átvette. Húsz év után akkor lépett be először a barna műbőr borítású ajtón. Aznap esett odakinn, a vizes esernyőt és a kabátját apja kedvenc mustárszínű bársonyfotelébe dobta. A vastag textil mohón nyelte a vízcseppeket. Miután megszáradt, nagy sötétbarna folt maradt rajta. Tűsarkú cipője megcsúszott a lakkozott parkettán, hosszan felszántotta a fényezést. Sok a virág, jegyezte meg magában, majd hagyja őket szép sorban kipusztulni. Hagyta. A régi ruhákat az utcai kukába dobja, ami elmúlt, elmúlt, nem kell neki több esélyt adni. Nem adott.

Péntek délután kettőkor befejezte a munkát az iskolában, majd a megegyezett címen átvette a kiskutyát a tenyésztőtől. A hátsó ülésről óvatosan kiemelte a kutyahordozót, felvonó, nyolcas gomb, Ica a hatodikról még mindig kurva volt.

Lara a hordozó hátsó felében bújt meg. Csak miután letette a szobában és kinyitotta a rácsos ajtaját, merészkedett kijjebb. Kis barna orrát kidugta, körbeszaglászott, lassan kilépett a kartonpapírral borított padlóra. Fél méter után megállt, majd reszkető lábakkal pisilni kezdett.

A régi ágyában feküdt, a beszűrődő utcai fény megvilágította a falra ragasztott képet. Ránézett, újra tízéves volt. A könyvtárból kikölcsönözte a labradorokról szóló összes könyvet. Heteken keresztül csak olvasott, hogy bizonyítsa, felkészült gazdája lenne egy kiskutyának. Nem, mondta az apja a mustárszínű fotelében ülve. Kövér hasán reszketve kapaszkodtak a megsárgult gombok a gomblyukakba. Talán az anyja is ott állt a fotel mellett. A döntésük gyors volt, a felkészült érvelés sem segített. Szerintük egyszerűen nem egy nyolcadik emeleti panellakásba való egy harminckilós kutya, felelősségteljes szülők nem támogathatják a a gyerekük ilyen bolond ötletét. Felelősségteljes, visszhangzott a szobában. A háta mögött a jobb mutatóujja körmével véresre vakarta a bal öregujján a bőrt. A könyveket visszavitte a könyvtárba, a zsebpénzéből pedig kifizette a büntetést a hiányzó oldal miatt, amelyen egy barna labrador képe volt látható. Szépen mutatott az ágya fölött a falon, ahová ragasztotta.

A kutya a szomszéd szobában sírt. Percekre, fél órákra sikerült őt megnyugtatnia, majd kezdődött minden elölről. A fáradtságtól teljesen kimerülve áthozta a saját szobájába, kis kifli, nagy kifli, így ébredtek reggel a falra ragasztott barna labrador képe alatt.

Első állatorvosi ellenőrzésükön az orvos elmondta, milyen tápot, vitamint ajánl, mekkora a mozgásigénye egy labradornak, hány hónaposan melyik oltást kell megkapnia, mikor kaphat chipet. Sokat és aktívan kérdezett tőle, élvezte, hogy díjazza az érdeklődését.

– Örülök, hogy ilyen jó helyre került a kutyus. Ezt a prémium minőségű tápot is azért mertem ajánlani a kínálatunkból, mert látom, mennyire fontos önnek a kutyája jóléte. Mint felelősségteljes gazdival szeretném egyeztetni azt is, mikorra tervezhetjük be a kutyus ivartalanítását.
Zavartan bólogatott. Felelőség­teljes, pattant vissza az ismerős szó a falakról. Lara fájdalmas nyüszítésbe kezdett.

A számlát rendezte a recepcióssal, a kutyatáp árának hallatán kisebb sokkot kapott.

– Augusztus 24. Hamarosan találkozunk! – mondta az asszisztens mosolyogva. Larát egy bio kutyakeksszel jutalmazta meg. Ő a jobb mutatóujjával a bal hüvelykujját kereste.

A napok furán teltek. Összekuporodva feküdt a régi ágyában. Lara a szomszéd szobában maradt. Nem böködte puha rózaszín orrával, hogy mellé kuporodhasson. A grammra kimért méregdrága kutyatápot a táljában hagyta.

A bejárati ajtó melletti tükröt gondosan kerülte a tekintetével, ahogy elindult. Lefelé nézett, közben a kutyát próbálta kihúzni a nyolcadik emeleti lakás ajtaján. Ellenállt. Próbálkozott. Fél óra múlva már a klinikán várakoztak. Lara a lábánál ült. A nevén szólította, elfordult. A fejét a fal felé fordította. Pont úgy. A fal fehér volt. Pont olyan. A műtőben egy fém műszert ejthettek le. Összerezzent. Újra látott maga előtt mindent, a zöld köpenyt, az erős fényeket, az altatómaszkot az orvos kezében, tompulni kezdett a világ, minden egyre hátrébb lépett, és ő csak azt hallotta: Felelősségteljes, felelősségteljes!

Hirtelen megrántotta a pórázt és futni kezdett. Kifutott a váróteremből, át az úton, egy piros Clio épp hogy csak lefékezett és rájuk dudált, „Kurva anyád”, ordította a sofőr, de ő rá se nézett, csak rohant keresztül a parkon, át a fák között. Nem látott sokat, csak a keskeny ösvényt, mindig csak egy métert, majd még egyet. Egyszer csak megállt, levegőért kapkodott. Ránézett a kutyára, az felugrott a derekáig és lihegve ölelte őt két mellső lábával. Ő csak sírt, újra tizenkilenc éves volt, ott állt az apja mustárszínű fotelével szemben, felelőtlen, mondta az apja, a hangjától táncolni kezdett a csillár, Róbi lent várta a ház előtt egy virágcsokorral a kezében, otthagyja az egyetemet és dolgozik, szipogta, a jobb mutatóujja körmével a bal öregujján a bőrt vakarta, ez nem felelősségteljes döntés, kiáltotta az apja, a megszédült lámpa egyik üvegrózsája a földre esett és széttörött, egy árnyék megmozdult a virágmintás tapéta előtt, partvist hozott és felsöpörte a szilánkokat, ő a szobájába futott, az ágyán összekuporodva zokogott hangosan, kinyílt az ajtó, odanézett, biztos csak a huzat, gondolta, majd az ajtó hallkan visszacsukódott. A virágcsokrot reggel az utcai kuka mellett a földre dobva találta meg.

Jobb kezével a kutyát szorította, bal kezét a hasára tette. Felelősségteljes?

– Dani! Így hívták volna. Dániel.