Vůjtek a nevezésről: „Ez nem teljesen az én ügyem volt”

BŐD TITANILLA

Vladimír Vůjtek, a szlovák jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya szomorúan állt az újságírók elé a csehek elleni elvesztett nyolcaddöntő után, de minden kérdésre válaszolt.

Nagyon csalódott?

Igen. Főleg amiatt, hogy egyetlen győzelem nélkül estünk ki. Nehéz ellenféllel játszottunk, a csehek nagyon jól kezdtek, mi viszont félénken játszottunk, mintha túlságosan is tiszteltük volna az ellenfelet. A csehek pedig éltek a kínálkozó eséllyel, két emberelőnyt is kihasználtak, s 4:0-ra elhúztak. Csak a meccs felénél kezdtünk el úgy játszani, ahogy elejétől kellett volna, de a csehek előnye túl nagy volt ahhoz, hogy behozzuk.

Miből fakadt ez a félénk kezdés?

Ha tudnánk, akkor nem így kezdtünk volna. Ugyanez megtörtént velünk a tavalyi vb-n is, a finnek már 3:0-ra vezettek, s csak akkor kezdtünk el rendesen hokizni, amikor már lefutottnak látszott a meccs. Sajnálatos módon nem vagyunk képesek 60 percen át jól játszani.

A szlovák csapat négy meccsen csak öt gólt ütött, a védelemben pedig sokszor hibázott.

A csehek ellen is pont ezek voltak a fő problémáink. Jött az első cseh emberelőny, gyakorlatilag üres kapuba kaptuk a gólt, aztán fél percen belül egy másikat. De a mozgásunk már korábban elárulta, hogy előbb-utóbb gólokat fogunk kapni. Rosszul kezdtünk, pedig megbeszéltük, hogy úgy kell kezdenünk, ahogy az oroszok ellen, agresszívan, harcosan. Sajnos, nem sikerült.

Mennyiben befolyásolta a tornán nyújtott teljesítményt a szlovénok elleni meccs?

Gyakorlatilag ott dőlt el, hogy a csehekkel fogunk játszani, de ma már tényleg nincs könnyű ellenfél. A svájciak kikaptak a lettektől a nyolc közé jutásért, a szlovénok pedig teljesen simán továbbjutottak az osztrákok ellen. Szlovéniában felszálló ágban van a hoki. A szlovénok ellen nem kezdtünk rosszul, de a lehetőségeink kimaradtak, aztán jött az első emberhátrányos szituáció, ami után kiegyenlítődött a játék. Az első gól után pedig szárnyakat kaptak a szlovénok.

A szlovákok mérlege a tornán 4 meccs, 4 vereség, 5:15-ös gólkülönbség. Nem túl biztató…

Hát nem. Az oroszok ellen jól játszottunk, ahogy a csehek ellen is a meccs második felében, de mindig volt egy szakasz, amin elment a mérkőzés – az amerikaiaktól egy harmadban hat gólt kaptunk, a csehektől hármat.

Az öt ütött gól négy meccsen nagyon kevés.

Ez így igaz, de senki nem várhatta, hogy gólzáporos győzelmeket fogunk aratni. A taktika az volt, hogy ne kapjunk gólt, ez az oroszok ellen be is jött. A csehek ellen is nagyon motiváltnak tűntek a fiúk, de ahogy kiléptek a jégre, szinte bénultak voltak, nem ütköztek, aztán meg az utolsó harmadban megmutatták, hogy mégis tudnak hokizni, harcolni. Ez jó tulajdonság, csak már kevés volt ahhoz, hogy fordítsunk.

Többre volt hivatott ez a csapat ezen az olimpián?

Voltak olyan momentumok, amikor úgy tűnt, hogy igen, de nem tudtunk hatvan percen át ugyanazzal az odaadással, ugyanabban a nagy tempóban játszani.

A csapat összetételét a sok sérülés is befolyásolta. Ki hiányzott a legjobban?

Mindenki hiányzott, akit eredetileg neveztem. Graňák és Višňovský a legjobb hátvédeink közé tartozik, Gáboríkot nehéz helyettesíteni.

Visszatekintve van valami, amit másképpen csinálna? Változtatna a nevezésen?

Tudom, mire céloznak, de ez nem teljesen az én ügyem volt. Mindannyian tudjuk, mi történt ott. Sosem akartam ezt értékelni, nem akarok most sem belekeveredni, ezért mondom, hogy a keret úgy lett összeállítva, ahogy a legjobban össze lehetett állítani.