Vlček és Tarr: „A kvóta untig elég”

A két komáromi kajakos ült már együtt négyesben, de kettesben csak két éve szerepelnek együtt. Először ferdén ültek„Akkor még nem sejtettük, hogy ez a páros sikeres lesz – vallja be a 35 éves Tarr György. – Olyanok voltunk, mint a kezdők. Az első szezon nem sikerült annyira jól, de a második idényben már jöttek a sikerek.” Vlček Erik korábban Gelle Péterrel indult párosban (2011-ben Szegeden világbajnokok lettek), akkor hátul ült a hajóban, most viszont vezérevezőssé avanzsált. „Amikor összeálltunk Gyurival, először én voltam hátul, de olyan ferdén ültünk a hajóban, hogy azt úgy nem lehetett folytatni – emlékszik a kezdetekre Vlček. – Ekkor helyet cseréltünk, Gyurinak mindjárt megtetszett a hátsó beülő, nekem meg az első, mert soha életemben nem ültem elöl a hajóban, ezáltal kaptam egy új motivációt, hogy vezérevezősként is megmutassam, jó kajakos vagyok.” Sosem vitatkoznakA két komáromi versenyző maximálisan megbízik egymásban. „Elöl ülve nem látom Gyurit, olyan, mintha egyedül eveznék. Aki hátul ül, annak nem nagy különbség, hogy kettesben vagy négyesben indul-e, de én most hátulról előre ültem, ami teljesen más. Az a nagyszerű Gyuriban, hogy nem csinál semmi váratlant, mindig pontosan azt teszi, amit kell” – dicséri kollégáját a 33 éves Vlček. A páros tagjai között nincsenek összetűzések. „Nem vitatkozunk soha. Meghallgatjuk egymást, aztán közösen döntünk, vagy ha nem tudunk megegyezni, akkor az edzőnk, Likér Peti szava dönt” – árulja el Tarr, aki tavaly még a visszavonuláson gondolkodott, de Boris Bergendi, a szövetség főtitkára meggyőzte, a következő szezon jobb lesz. Szavai maximálisan beigazolódtak. „Ez számomra tényleg afféle másodvirágzás. Voltak sikereim, aztán öt évig semmi, de most megint érmeket nyertem” – mondja nevetve Tarr. Magukat is megleptékA 2014-es év felejthetetlen élményeket hozott a Vlček– Tarr kettős számára. A brandenburgi Európa-bajnokságon 1000 méteren bronzérmesek lettek, ezután felszabadultan utazhattak a moszkvai vb-re. „Nem volt mit vesztenünk, mert már az Európa-bajnokságon sikerült jó eredményt elérni. Nem voltak nagy elvárásaink, senkitől sem tartottunk, s végül sikerült meglepni a mezőnyt és saját magunkat is” – eleveníti fel a két arany történetét Vlček. A komáromi duó először az olimpiai távon, 1000 méteren diadalmaskodott, egy nappal később pedig 500-on is győzött. Ezer méteren a surranópályán csaknem egy hajóhosszal előzték meg a riválisokat. „Valaki nem szereti a szélső pályákat, mert nem látja a többi hajót, másnak meg pont az tetszik, hogy nem zavarják a többiek, és nem hagyja magát elragadtatni. Mi próbáltuk kihozni a maximumot a szélső pályából, nem figyelni senkire, elindulni, menni a saját versenyünket, és szerintem ez tökéletesen sikerült” – állítja Vlček. Kemény év következikTarr még hónapokkal a verseny után is úgy fogalmaz, még nem tudatosította, mit is ért el: „Nagyon jó visszaemlékezni a moszkvai vb-re, de még azóta sem fogtuk fel igazán. Pedig szeptemberben a nyaralásom alatt mindennap megnéztem a győztes versenyeket. Az abu-dzabi edzőtáborban is megnéztük. Főleg motivációt és önbizalmat ad, de a csiszolnivaló apróságokra is odafigyelünk.” Vlček a jövőre összpontosít: „Én már igazán nem akarok azzal foglalkozni, mi volt, inkább azzal, hogy mi lesz. Nagyon kemény év vár ránk, sok munka van még előttünk. Az a célunk, hogy ott legyünk az olimpián, az lenne szép befejezése a karrieremnek, ha elmondhatnám, hogy öt olimpián vettem részt.” Az utolsó olimpiaVlček 2000-ben, Sydney-ben szerepelt először ötkarikás játékokon, akkor a négyessel negyedik lett, aztán Athénben bronz-, Pekingben pedig ezüstérmet szerzett a K4-essel. Londonban két számban is indult, de párosban csak nyolcadik lett Gelle Péterrel, a négyes pedig a hatodik helyen ért célba. Tarr szintén tagja volt a sydney-i egységnek, aztán egy időre kikerült a hajóból, a pekingi ezüstéremben azonban már neki is része volt, s Londonban is a négyes tagja volt. Most Rio jelenti számára a motivációt. „Ha realisták vagyunk, ez lesz az utolsó olimpiám, szeretném, ha jól sikerülne” – hangsúlyozza Tarr. „Nem kell most érem”Rióba persze először még ki kell jutni. A kvótát a milánói kvalifikációs világbajnokságon lehet megszerezni. „Kicserélném ezt a két aranyat a biztos olimpiai kvótára. Ez a nehéz a mi sportunkban, hogy csak egy lehetőség van a kvótaszerzésre, ezáltal nagyon kemény lesz a milánói világbajnokság. A hatodik helyezett is úgy fog örülni, mintha megnyerte volna a vb-t, mert az első hat hajó szerez kvótát. Az a célunk, hogy kijussunk Rióba” – szögezi le Vlček, akivel Tarr is egyetért: „Az olimpiai kvóta untig elég! Nem kell most érem. Érem majd legyen az olimpián, az lenne a tökéletes.” Bakuba is készülnekA vb előtt a hagyományos Eb mellett egy új rendezvényen, a hagyományteremtő szándékkal alapított európai játékokon is megméretik magukat Vlčekék. „Az Európa-bajnokság már májusban lesz, arra nem készülünk külön, de persze jól akarunk szerepelni. Aztán következnek az európai játékok Bakuban, ahol szintén ott akarunk lenni – mondja Vlček. – Ez új dolog, magam is kíváncsi vagyok, hogyan lesz megszervezve, hogyan fognak az államok hozzáállni, ki mindenki fog versenyezni, milyen lesz a pénzjutalom, vagy lesz-e egyáltalán. Kíváncsi vagyok, hogy érvényesülni tud-e ez a rendezvény, megmarad-e ez a tradíció.” A két kajakos már tavaly megkezdte a felkészülést. „A vb után volt hat hét szünet, aztán klasszikusan kezdtünk, először lazábban edzettünk, majd Abu-Dzabiban edzőtáboroztunk. Sokat eveztünk a tengeren, de súlyzózás, futás is volt a programban. Hazatérve elkezdtük a klasszikus téli felkészülést, úszás, futás, súlyzózás” – avat be a részletekbe Tarr. Január elején egy ramsaui edzőtábor következett, tavasszal pedig Amerikába utazik az egység. Egy ponttal lemaradvaAz edzések monotonitását egy-egy díjkiosztó töri meg, a páros tavalyi sikereit ugyanis több fórumon is elismerték. Vlčekék lettek Pozsony legsikeresebb sportolói (mivel a pozsonyi ŠKP színeiben versenyeznek), az Év sportolója-ankéton pedig a negyedik helyen végeztek, mindössze egy ponttal lemaradva a harmadik Dominika Cibulkovától. „Nagyon örülünk minden elismerésnek” – bizonygatja Tarr, akinek ez volt élete legjobb éve. Vlček már kendőzetlenebbül fogalmaz: „A negyedik hely nem rossz, szuper meg minden, de a harmadik még jobb… Ez az egy pont azért bosszant! Az a pechünk, hogy 2014-ben nagyon sok jó eredmény volt a szlovák sportban, de ezáltal ez a negyedik hely is értékes, ezt sem volt egyszerű megszerezni.”