Vettel-sétagalopp a Kanadai Nagydíjon

GYÖRGY NORBERT

A második helyre a hatodik pozícióból startoló Fernado Alonso (Ferrari) küzdötte fel magát, a dobogó legalsó fokára pedig Lewis Hamilton (Mercedes) állhatott fel. Tehát megint Vettel és a Red Bull, mondhatnánk némi letargiával – s hogy van-e értelme folytatni még ezt? A válasz: talán igen.

Nyomasztó Vettel-fölény

A kanadai futamtól mindenki gumikáoszt, őrült előzgetéseket és zűrzavart várt. Aztán az egészből nem lett semmi. Vettel szolidan elrajtolt, aztán nagyon elhúzott, s végül simán nyert. Még az is belefért, hogy a vége felé elbambuljon kicsit, és levágjon egy kanyarkombinációt. Mindegy volt. Seb Vettel a Forma–1 háromszoros világbajnoka (nyilván nem véletlenül), a feneke alatt pedig az utóbbi néhány év legjobb, legerősebb versenygépe dohog. Ascari és a Ferrari, Fangio és a Mercedes, Clark és a Lotus, Senna és a McLaren, Schumi és a Ferrari – még csak nem is túlzunk, ha ezt a Vettel–Red Bull kombót máris a klasszikusok között emlegetjük. Ez most egy ilyen éra. S minél előbb belenyugszunk (mi, ti, neutrális F1-rajongók; ilyenek természetesen nincsenek, de sebaj), annál egyszerűbb lesz. Vettelnek ez volt a 29. győzelme. Huszonöt évesen.

Ah, ezek a gumik

S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mi lett volna, ha a Pirelli enged a nyomásnak, és az eredeti tervhez tartja magát, ami nagyjából arról szólt, hogy éppen ide, a kanadai futamra már módosított, ergo: tartósabb abroncsokkal látják el a mezőnyt. Ez persze megint csak a legjobb aerodinamikai tulajdonsággal rendelkező Red Bullnak jött volna jól. „Körönként úgy egy másodpercet veszítünk a versenyek alatt a gumik miatt. Hiába miénk a legjobb autó, nem tudjuk kihozni belőle a maximumot. Ennek már semmi köze versenyzéshez” – ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok hangzottak el a Vörös Bikáktól az elmúlt versenyhétvégék alatt. A hümmögésnek azért, valljuk be, van némi alapja. Mert arról lenne szó, hogy van egy príma versenygépem, aminek, ugye, kitaposnám a szemét, de nem tehetem, mert gumiabroncsok helyett tojáshéjakon kell lavíroznom, és ez így bizony nagyon frusztráló. Másrészt viszont egyetlen másodpercig sem kell a Red Bullt sajnálni, mert megérik a pénzüket, és nagy valószínűséggel (hátha most kiabálom el) ismét nyerik majd a bajnokságot.

„Eddig is nagyszerű versenyeket futottunk itt, Kanadában, de korábban ez soha nem volt elég a győzelemre. Most viszont igen. A rajtom szuper volt, és lehetőséget adott arra, hogy ellépjek a többiektől, amilyen gyorsan csak lehet. Az autó fantasztikus volt, a verseny minden egyes kilométerét élveztem” – nyilatkozta Vettel a futam után, s ezzel el is mondott mindent, ami lényeges.

Lehetett versenyezni

A többiek pedig? Alonso hozta a kötelezőt, de Vettel ellen esélye sem volt: „Jókat csatáztunk (itt nyilván a Hamiltonnal vívott csetepatéra gondol elsősorban), jó volt így versenyezni, nem úgy, mint Monacóban. Ez az igazi versenyzés. A második hely pedig szinte egy győzelemmel felér, mert végre sok pontot szereztünk.”

Kimi Räikkönen a futam alatt végig fékproblémákkal küzdött, de a Lotust így is behozta pontszerző helyre – sorozatban immáron 24. alkalommal, amivel beállította a hétszeres világbajnok Michael Schumacher 2001 és 2003 között kiautózott pontszerzőszériáját. Persze a finn világbajnoknak az elrontott futam után ez sovány vigasz volt. „A pontok érdekelnek csak, nem a rekordok” – mondta csalódottan. Ez nem az ő napja volt.

Vettel tehát már 36 ponttal vezet, ami annyit tesz, hogy ha Alonsóék (Räikkönenék, Hamiltonék stb.) nem kötik fel a gatyát, a német zseni akár már a nyár végén bajnok lehet. És ezt ugye senki (mi, ti, semleges F1-rajongók) sem szeretné igazán.