Váratlan elsőséget hozott a visszatérés

A múlt héten értékes sikert ért el az udvardi Végh István a nagyatádi hosszútávú magyar triatlonbajnokságon, miután 9:13:41 órás idővel a népes mezőny (200-an indultak) élén végzett. Hazaérkezése után beszélgettünk.

Hogyan született ez a győzelem?

Annak örülök, hogy ott nyertem először, ahol először próbáltam ki a hosszútávú triatlont. Ugyanis 1997-ben szintén Nagyatádon kóstoltam bele a sportág legnehezebb válfajába. Idén áprilisban kezdtem edzeni, komolyabban azonban csak júliustól dolgoztam. Érdekesen indult a verseny, mert sűrű köd borította a gyékényesi tavat, az úszás helyszínét. Volt olyan szakasz, amikor bekerültünk a ködbe, és nem láttuk a következő bóját. El is tévedtünk, lehet, hogy néhány száz méterrel többet is úsztunk. Amikor kijöttem a vízből, és elárulták, hogy 20 perces hátrányban vagyok az éllovassal szemben, fontolóra vettem, hogy érdemes-e folytatni.

Mégis folytatta...

Gondoltam, bringán megpróbálom behozni a lemaradásomat. Már 15 km után éreztem, hogy jó napom lesz, mert remek, 40 km-es körüli sebességgel haladtam. És nyomultam előre. Kilencven kilométer után már tudtam, hogy újra van mit keresnem a mezőnyben. Láttam, tapasztaltam, hogy vetélytársaim sorra kikészülnek. Végül is sikerült felzárkóznom, mert fantasztikus időt hajtottam, egyedül értem öt órán belül a depóba. A táv végére majdhogynem befogtam a legjobbakat.

Hányadikként vágott neki a futásnak?

Öt-hat percnyi hátrányban lehettem az élbolytól, s amikor elindultunk a depóból, már 3. voltam. Nagyon belekezdtem. Mindent egy lapra tettem fel. Már a 7. km-nél átvettem a vezetést, amin magam is meglepődtem. Ezután csak arra figyeltem, hogy megtartsam az előnyömet, amelyet 8 percre növeltem.

Hány válsága volt a hosszú kilométereken?

Rengeteg. Az utolsó két körben már görcsök kínoztak, nagyon vigyáznom kellett, hogy lazán fussak, ne erőből, mert akkor baj lehetett volna.

Ezek után a cél a megváltást hozta.

Amikor először voltam a nagyatádi versenyen, született egy álmom, mégpedig az, hogy egyszer visszajövök és megnyerem. Mikor ez eszembe jutott a célban, még a könnyeim is kicsordultak.

Azóta már biztosan feldolgozta magában a történteket...

Mindenki csak azt kérdezte tőlem, hogyan tudtam ilyen jól bringázni, hisz tíz percet vertem a másodikra. Sikeremnek ez volt az egyik alapköve, a másik meg a futás első 15 kilométere.

Kilencvenkilencben Ausztriában elért egy hatalmas, 8:49:42 órás szlovák csúcsot, amelyet azóta sem javított meg senki. Akkor komolyan készült a szám nem hivatalos, hawaii világbajnokságára. Most nincsenek ilyen tervei?

Nincsenek. Talán majd később, de minden az anyagiakon múlik. Idén a nagyatádi elsőségre sem számítottam, legfeljebb arra, hogy az első ötben leszek. Sikeremhez némi szerencse is kellett.

Az őszi duatlonidényt is kihagyja?

Levezetésképpen valamennyi Szlovák Kupa-versenyen elindulok. De még az sem kizárt, hogy felkészülök egy maratoni futásra. Ha edzőm, Ján Bötcher is úgy látja jónak, talán megpróbálom. Most szeretném kipihenni a nagyatádi fáradalmakat. Van mit.