Van-e remény a magyar futball számára?

Provokatív kérdéssel indult a vita: szükség van-e Magyarországon profi futballra? Hegyi Iván szerint Magyarországon már hosszú évek óta nincs profi labdarúgás – egyrészt azért, mert a szocializmus és a profizmus eleve kizárja egymást, másrészt az, ami jelenleg az NBI-ben futball címén folyik, egy másik sportág, mint amit a világ többi részén játszanak. Az amatőrnek nevezett magyar futballnak viszont hatalmas tradíciói voltak, de ezek a mai, „profi” világban eltűntek. A kommunisták bűne?Szöllősi szerint kell profi futball, de fontos, hogy felállítsuk a diagnózist, pontosan milyen állapotban is van a magyar labdarúgás. A felcsúti Puskás Akadémia kommunikációs igazgatója szerint a fociból nem lehet kihagyni a politikát. „A futball olyan hatású jelenség, amely mindig nagypolitikai kérdés lesz. A foci olyan társadalmi élményeket szül, amelyek semmi máshoz nem hasonlíthatóak” – mondta Szöllősi, aki a közelmúltban hosszú blogbejegyzésben taglalta, hogy a magyar futball hanyatlásáért a kommunisták a felelősek, s ezt a nézetét Komáromban is kifejtette. Szöllősi szerint a szocializmusban a labdarúgás tudatos leépítése folyt, s az Aranycsapat sikerei (olimpiai győzelem 1952-ben, a 6:3, illetve a 7:1 az angolok ellen, valamint az 1954-es vb-döntő) még a korábbi rendszerben gyökereznek. A szocialista államhatalom a FourFourTwo főszerkesztője szerint két okból próbálta leépíteni a futballt: az egyik az emigráns játékosok sikeres pályafutása külföldön, ami Magyarországon tabutémának számított, a másik pedig egy személyes ellentétben keresendő – Kádár János ugyanis pont akkor volt börtönben, amikor az Aranycsapat a csúcson volt, vagyis a futballeufória élete legrosszabb időszakával köthető össze. Mindez persze, ahogy Szöllősi is hangsúlyozta, csak feltevés, a kutatások egyelőre nem támasztották alá, de mint Szöllősi kiemelte, Kádárt valóban Rákosi futballfelelőse, Farkas Mihály juttatta börtönbe. Az érdeklődés hiányaHegyi Iván inkább arra mutatott rá, hogy a nagyközönség fokozatosan elfordult a futballtól. „Mi még félistenekként tekintettünk a játékosokra, ehhez képest ma az NBI-ben 2200-as a nézőszám. De az érdeklődést nem lehet felkelteni igazi futball nélkül – mondta Hegyi, aki úgy véli, a rendszerváltás a lehető legrosszabbkor érte a magyar labdarúgást. – 1988-ban kirobbant egy teljesen felesleges bundabotrány, aminek nem volt semmilyen következménye, 1992-ben pedig jött a hazai vereség Izlandtól. Az első Orbán-kormánytól kapott a futball 21 milliárd forintot, de nem látni a hozadékát.” Hegyi nem vitatja, hogy a szocializmus meghatározta a magyar futball fejlődési irányát: „Fel sem merült, hogy a magyar klubokban légiósok játsszanak, s az sem, hogy a magyarok külföldre menjenek. Ehhez képest a Real Madrid már az ötvenes–hatvanas években is úgy épült fel, mint most, 11 játékosból 7 külföldi volt.” Mire jók a stadionok?Szöllősi szerint a stadionprogramra szükség van: „A rendszerváltás óta 1000 pálya szűnt meg Magyarországon. Ha az MLSZ évi 100 pályát ad át, akkor is csak 10 év alatt jutunk el az 1990-es állapotig, vagyis tulajdonképpen adósságot törlesztünk.” A FourFourTwo főszerkesztője is elismeri, hogy a stadionoktól önmagában nem lesz jobb a futball, de „épkézláb stadionok nélkül ne is próbáljunk futballra gondolni”. Hegyi Iván szerint viszont a játék minősége egy felújított stadionban is épp olyan, mint a régiben. „A Puskás-stadionnal kapcsolatban viszont mást gondolok, egy nemzeti stadionra szükség van, még akkor is, ha nem tartom valószínűnek, hogy a 60 000-es létesítmény gyakran meg fog telni” – tette hozzá a Népszabadság rovatvezetője. Megmenthető-e?A magyar futball jelenlegi helyzete nem túl reménykeltő. A klubcsapatok már nyár elején kizúgtak az európai kupákból, a válogatott szégyenteljes vereséget szenvedett Bukarestben. Egy esetleges amszterdami bravúr ugyan jelentősen javítana a közhangulaton, de a fogadási csalás problémájára még egy vb-győzelem sem jelentene megoldást. Biztató zárszóval sem Hegyi, sem Szöllősi nem tudott szolgálni. A szurkolóknak így marad a letargia vagy a minden racionális alapot nélkülöző reménykedés.