Valverde az új világbajnok, Sagan nem bírta a pokoli hegyeket

Az idei vb-pálya a hegyimenőknek kedvezett, mivel a versenyzőknek hétszer kellett felkapaszkodniuk egy 10%-os lejtőn Iglsbe, majd a cél előtt még várt rájuk egy háromméteres brutális emelkedő, a Hottinger Höll (Hottinger pokla), amelynek átlagos emelkedése 11,5%, de egy ponton 28%-os meredekségű fallal kellett megküzdeniük a résztvevőknek.

A sprintekben és a klasszikus versenyek tagoltabb útvonalain jeleskedő Peter Sagannak Innsbruckban csak akkor lehetett volna esélye, ha valami csoda folytán végig taktikai versenyzés folyt volna, így ő is tudta volna tartani a tempót.

Nem ez történt, hamar megkezdődtek a szökések. A verseny korai szakaszán egy 11 fős szökevénycsoport lépett el, és 17 perc fölötti előnyt dolgozott ki. Az emelkedők az élen haladókat és a főmezőnyt is megrostálták.

Az utolsó kör emelkedőjén többen is támadtak, meg-megnyújtva az egyre fogyatkozó főmezőnyt, amely 23 kilométeren belül – az élen töltött mintegy 220 kilométer után – befogta az utolsó két szökevényt.

A záró emelkedő végére hárman maradtak: Michael Woods, Alejandro Valverde és Romain Bardet, míg Tom Dumoulin a lejtmenetben zárkózott fel rájuk.

Az utolsó, már síkon letekert kilométeren végig Valverde vezette a négyest, s ebből még meg is tudott indulni, közel kétszáz méteres hajrájával pedig egyik riválisa sem tudott mit kezdeni. A francia Bardet ezüst-, míg a kanadai Woods bronzéremmel térhet haza, az időfutamban második holland Dumoulin ezúttal lemaradt a dobogóról.

A 38 éves Valverde 19 éve versenyez a profik között, és ez volt a 12. világbajnoksága – és az első aranyérme. Korábban szerzett már két ezüstöt és négy bronzot.

„Ez elképesztő, nagy álmom vált valóra. Hosszú évek óta erre vágytam. Köszönetet kell mondanom a csapatnak, mindegyik csapattársam megérdemli a legmagasabb elismerést azért, amit ma értem tettek. Sikerült elég energiát spórolnom a befutóra, és sikerült. Fantázia” – lelkendezett Valverde, akinek Sagan akasztotta a nyakába az aranyérmet.

A versenyt egyetlen szlovák versenyző sem fejezte be. Erik Baška és Martin Mahďar már három kör után lemaradt, a következőben követte őket Juraj Sagan, Marek Čanecký, Patrik Tybor, és Martin Haring is, az ötödik körnél pedig Peter Sagan sem bírta tovább.

„Látható volt, hogy nem igazán élveztem ezt a versenyt. De megpróbáltam, és amikor már láttam, hogy nincs értelme, akkor lementem a pályáról. Boldog vagyok, hogy három éven át én viselhettem a szivárványos trikót, erre büszke lehetek. Bízom benne, hogy egy év múlva ismét megküzdhetek érte” – nyilatkozta a szlovák sztár.

Ján Valach, a válogatott edzője rámutatott, az, hogy mind az összes versenyző feladta, a szlovák kerékpársport állapotát mutatja. „Realistán nézve tudtam, hogy Peteren kívül mindenkinek nagyon nehéz dolga lesz, és nincs rá esély, hogy mindannyian célba érjünk. De azt gondoltam, néhányan tovább fogják bírni. Ez a szlovák kerékpársport kegyetlen igazsága, nincs erősebb hegyimenőnk. Változtatni kell, mert versenyzőink teljesítménye egyre gyengül” – fogalmazott Valach. (MTI, TASR)