Változások a Disznómezőn?

Pozsony. Jobb egyszer 4:0-ra kikapni, mint négyszer 1:0-ra – kezdtem gondolatban írni a tudósítást az Inter–Žilina meccs 84. percében, Tomčák azonban berúgta a semmire sem jó becsületgólt és 1:4 lett a vége. Nem sikerült a sárga–feketéknek a klub által megszabott utóbbi három mérkőzésen négy pontot szerezniük, továbbra sem tudnak kibújni a pofozógép szerepéből, így valószínűleg változások lesznek a csapatban és a kispadon is. Jozef Barmoš vezetőedző letörten csak ennyit mondott: „Pillanatnyilag talán az egyetlen alternatíva a trénercsere és a keret felfrissítése.” Bizony, más kiút nincs. Ezek a lelkes, akaratos fiatalok szombaton is sokat futottak, mentek előre, hajtottak, igyekezetük azonban roppant szerény képzelőerővel társult. Futni mindenki tud. Futballozni nem. Akár az egész Inter-kispad a pályára rohanhatott volna segítségül, akkor sem forgott volna veszélyben az ellenfél győzelme. Bár megjegyezzük, az első gólig a rámenős hazaiak öt szögletet rúgtak és Plichta fejesét a felső léc hárította. Ebben az időszakban a bajnok mintha lebecsülte volna ellenfelét, hagyta, hadd fusson, ő majd a labdát futtatja és kombinál. Persze, a kitűnő Barčík maga is futott és vezette az akciókat, beadásaiból gólok születtek. Mindkettőnél a védők és a kapus éppen moziban érezhették magukat, csak nézték a villámléptű, de nem éppen szálfatermetű Šesták fejesgóljait. A képzett, kifinomult csapatjátékot mutató vendégek magabiztosan futballoztak, ellenfelük pedig reménytelenül szaladgált, közben a magányosan küzdő Halenár és Baláž is megeresztett egy-egy lövést, de amikor Čišovský a kapu torkából a hálóba gyötörte a labdát, már nem is nullára, egyenesen mínuszba fordultak az Inter esélyei. Megtörtént, aminek meg kellett történnie.

A Žilina, ahogy mondani szokták, hozta a kötelezőt (0:3-nál Kaniš kivédte Sninský 11-esét), a kollektív lelkesedéssel játszó hazaiak pedig rosszkedvűen elmondhatják magukról, a jobbtól nem szégyen kikapni. Csak kellemetlen. Kilencedik meccs, nyolcadik vereség, egy döntetlen...