Újabb Gera-mágiára várva

Feszült hangulatban lévő angol válogatottal találkozik a magyar nemzeti tizenegy. A végső győzelemre is esélyesnek tartott angol csapat már a nyolcaddöntő után búcsúzott a világbajnokságtól, az eredménynél pedig csak a mutatott játék keltett nagyobb csalódást. Fabio Capello csodával határos módon megúszta a kirúgást, és a válogatott körüli hangulat nem mondható felhőtlennek. A 23 fős keret két tagja, Wes Brown és Paul Robinson az edzőtáborba vonulás helyett inkább bejelentette visszavonulását a nemzeti tizenegytől. A csapat hétfői edzésén ráadásul öten (Frank Lampard, John Terry, Darren Bent, Glen Johnson, Gareth Barry) sérülésre hivatkozva megsem jelentek.
Kritikák érik Capello válogatási elveit. A szövetségi kapitány több olyan futballistát is meghívott a csapatba, aki még klubcsapatában sem bizonyított. Kieran Gibbs vagy Jack Wilshere (mindkettő Arsenal) a jövő reménysége, de több angol szakember szerint meghívásuk korai volt: Gibbs 11, Wilshere mindössze 2 Premier League mérkőzésen játszott az Arsenalban. Az olasz edzőnek a hitele forog kockán: miközben most lázasan fiatalít, a vébére induló keretbe nem hívta meg Theo Walcottot (az Arsenal szélsője a magyarok ellen ott van a csapatban). S hogy teljes legyen a káosz: Capello ezúttal esélyt ad Bobby Zamorának, a csatár Magyarország ellen debütálhat a háromoroszlánosok mezében, 29 évesen. Fabio Capello új korszakot nyitna az angol válogatott életében, a BBC egyik blogja pedig – talán célzásként – a londoni 6:3-ra emlékeztet. Jonathan Stevenson nosztalgikus írása szerint a magyar labdarúgás egyszer már új korszakot nyitott az angol futball számára azzal a legendás mérkőzéssel, amelyen Anglia 90 év után először kapott ki hazai pályán nem szigetországi válogatottól. „A valaha volt legjobb csapat, amelyet láttam” – jellemezte Puskásékat Jackie Sewell, aki játszott a Wembleyben. Másokat sem hagyott hidegen az Aranycsapat varázslata. A blogíró idézi Sir Stanley Matthews szavait, aki szerint a magyarok az erőfocit ötvözték a dél-amerikai látványossággal. A meccset élőben nézte végig a lelátóról a későbbi angol szövetségi kapitány, Bobby Robson is: „Mintha a Marsról jöttek volna” – áradozott egykor a nemrég elhunyt Robson a mágikus magyarokról.
Mágikus volt az is, amit Gera Zoltán művelt a Fulham hétvégi felkészülési meccsén. A támadó 1:1-es állásnál az utolsó félórában jutott szóhoz a Werder Bremen ellen, s előbb 12 perc alatt szerzett három gólt, majd adott egy gólpasszt – tette mindezt törött lábujjal. Gerát a tripla óta a Liverpool is szívesen leigazolná, de még ennél is jobb hír, hogy a 31 éves játékos ott lesz a magyar válogatottban is – az Erwin Koemannal történt afférja óta először. Egervári Sándornál Gera ismét megkapta a csapatkapitányi karszalagot, a magyar szurkolók már csak abban reménykedhetnek, hogy a támadó a válogatottban a fulhami formáját hozza. Valljuk be, a Koeman-érában erre ritkán volt példa.
Egervári okozott meglepetéseket a keret kihirdetésével. Kimaradt az elmúlt időszak emblematikus figurája, Torghelle Sándor, mivel az új kapitány „más típusú támadójátékot” szeretne megvalósítani, mint elődje. Az U20-as vb-hősök közül csak Koman Vladimir és Elek Ákos léphet pályára Anglia ellen, a többiek (például Vass Ádám vagy Németh Krisztián) a bosnyákok elleni U21-es Eb-selejtező miatt maradtak ki a nagycsapatból. Mindez felvet egy kérdést: vajon az utánpótlássikerek hajszolása helyett nem lenne-e jobb a 20-22 éves futballistákat bedobni végre a mélyvízbe a felnőttek között is?