„This is my sen” – akiket az U21-es Eb adott a világnak

Az utánpótlástornák eredménye, megítélése sokszor becsapós. Mit tudunk például Philip Osundo (Nigéria), William de Oliveira (Brazília), Nii Lamptey (Ghána), James Will (Skócia) vagy Mohammed al-Kathiri (Omán) pályafutásáról? Valószínűleg semmit, noha mindannyian U17-es világbajnoki aranylabdásnak mondhatják magukat. Az U21-es korosztályt azonban már érdemes komolyan venni – a torna legjobbjai általában az elitben is jól teljesítenek. Az U21-es sorozatokról azt még mindenképp tudni kell, hogy a játékosoknak az Eb-selejtezők megkezdésekor kell 21 év alatt lenniük, vagyis mire eljutnak az Eb-döntőig, akár már 23 évesek is lehetnek, ebben a korban pedig már nem ígéretekről, hanem bizonyított tehetségekről illik beszélni. Lássuk, kik voltak a lengyelországi torna legjobbjai! Saúl Níguez (Atlético Madrid, spanyol, középpályás) A 2017-es Eb gólkirálya Saúl lett öt találattal, pedig nem is csatár a posztja. Ennek ellenére az elődöntőben mesterhármast hintett az olaszok ellen: előbb okosan lőtte ki a bal alsó sarkot 16 méterről, majd szinte 30 méterről lőtt bombagólt ugyanoda Gianluigi Donnarummának, végül Asensio bal oldali beadását simította a kapuba a tizenhatoson belülről.  Saúl nem a torna felfedezettje, hiszen az Atlético Madrid stabil játékosa, aki 2016-ban a Bayern elleni BL-negyeddöntőben is varázslatos gólt szerzett. Ugyanakkor mégis csak most, a torna után lett végleg elismert, befutott játékos: az Atlético ugyanis elképesztő, 9 éves szerződéssel jutalmazta a 22 éves játékos eddig mutatott teljesítményét – a középpályás tíz éve a klub játékosa – a kivásárlási ára pedig 100 millió euró fölé emelkedett. Nem csoda, hogy Diego Simeone nem hagyott kétséget a játékos jövőjéről, ugyanis az Eb alatt a Barcelona és a ManUnited képviselői is figyelték a középpályást, ő azonban, mint elmondta, nem vágyik sehová. „Szeretném megköszönni a csapattársaimnak és a klub dolgozóinak, hogy olyan játékossá válhattam, amilyen vagyok. Az Atlético a családom, ennél jobb helyen nem is lehetnék” – kommentálta új szerződését a játékos.  Dani Ceballos (Real Betis, spanyol, középpályás) Ceballos az ötödik spanyol játékos, aki átvehette az U21-es Eb legjobbjának járó elismerést Manolo Sanchis (1986), Arnau (1988), Juan Mata (2011) és Thiago A­lcantara (2013) után. Pedig a középpályás nem is került a kezdőbe csapata első mérkőzésén, ám Portugália, Olaszország és Németország ellen is bizonyította, hogy helye van a legjobbak között.  „Amibivalens érzések kavarognak bennem. Természetesen örülök, hogy az Eb legjobbjának választottak, ugyanakkor bármikor odaadnám a díjat a csapat sikeréért, de sajnos a fináléban elbuktunk” – mondta Ceballos, miután átvette a díjat az UEFA elnökétől, Aleksander Ceferintől.  Jeremy Toljan (Hoffenheim, német, jobbhátvéd) Németország utoljára 2009-ben lett első a korosztályban, abból a csapatból többen is meghatározó játékosok lettek a felnőttek között is, hiszen Manuel Neuer, Mesut Özil, Jerome Boateng, Sami Khedira vagy Mats Hummels is az Eb-győztes csapat tagja volt.  Jeremy Toljan, a Hoffenheim 22 éves játékosa folytathatja a sort, hiszen fiatal kora ellenére csapata stabil tagja, és nemcsak hogy pályára lépett az Eb minden meccsén a német válogatottban, de ő osztotta ki a legtöbb gólpasszt is (3) a torna során. Emellett már tagja volt a 2016-os olimpián ezüstérmet szerzett német válogatottnak is.  Toljan Stuttgartban született horvát édesanyától és amerikai édesapától, így mindhárom ország válogatottjában szerepelhetett volna, de ő a németet választotta. Képes a védelem mindkét szélén futballozni, sőt szárnyvédőként is megállja a helyét (a Hoffenheim általában 3-5-2-es felállásban játszik), kiveszi a részét a támadásokból is. A torna során őt is több klub figyelte, elsősorban a Tottenham, de érdeklődik iránta a Chelsea is.  Serge Gnabry (Bayern München, német, szélső támadó) Toljanhoz hasonlóan Serge Gnabry is Stuttgartban született. Édesapja elefántcsontparti, édesanyja pedig német származású. Fiatalon rövidtávfutónak készült, de később kénytelen volt választani az atlétika és a futball között, és ő az utóbbi mellett döntött. Bár Stuttgart-nevelés, 16 évesen már az Arsenal felnőtt keretében edzett. 2012. október 20-án lépett pályára először a Premier League-ben, ezzel a bemutatkozással az Arsenal harmadik legfiatalabb játékosa lett Jack Wilshere és Cesc Fàbregas után, aki bemutatkozhatott a felnőttek között, majd négy nap múlva a Schalke ellen debütált a Bajnokok Ligájában is.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"280866","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"714","style":"width: 600px; height: 680px;","title":"Kattintásra nagyobb lesz!","typeof":"foaf:Image","width":"630"}}]] A felnőtt német válogatottban is pályára léphetett már a szélső támadó, nem is akárhogy: első meccsén mesterhármast vágott San Marinónak. A tavalyi szezont a Werderben töltötte, ám a Bayern München kifizette a kivásárlási árát, és hároméves szerződést írt alá a szélsővel.  Stanislav Lobotka (FC Nordsjaelland, szlovák, középpályás) Amikor Stanislav Lobotkát négy évvel ezelőtt kölcsönadták Trencsénből az Ajaxnak, az első sajtótájékoztatója azonnal mém lett. Az akkor 18 éves középpályás ugyanis azt találta mondani: „This is my sen… and now it is realita…”  Az összekutyult mondatból szállóige lett, amikor a trencséniek – immár a hazatért Lobotkával – bajnoki címet nyertek, ezt énekelték az öltözőben, még sálat is nyomtattak „This is my sen” felirattal.Lobotka angoltudása azóta sokat javult, az U21-es Eb-vel pedig egy újabb álma vált valóra. A szlovákok második helyen végeztek a csoportjukban Anglia mögött, úgy, hogy Lengyelországot és Svédországot is legyőzték, s mindkét mérkőzésen Lobotka lett a meccs embere. A csoportmeccsek során ő volt az egyetlen játékos, aki kétszer is megkapta ezt az elismerést.  Több esélye már nem volt, mert a lebonyolítási rend miatt a csoportelsők mellett csak a legjobb második jutott az elődöntőbe. A C csoport utolsó fordulójában, a cseh–dán meccs állásának ismeretében a németek és az olaszok pontosan tudták, hogy az 1–0-s olasz győzelem mindkét csapatot továbbjuttatja. A németek és az olaszok „megnemtámadási paktuma” Lobotkát is feldühítette, még a csapat hazaérkezése után is keserűen nyilatkozott: „Ki lehet kapni 1–0-ra, de hogy a németek, akik addig két meccsen öt gólt szereztek, most egyszer sem rúgnak egész meccsen kapura… Ez elkeserítő.”  Bár a szlovákok nem kerültek az elődöntőbe, azt mindenki biztosra veszi, hogy Lobotka „eladta magát” a kontinensviadalon, és csak napok kérdése, hogy eligazoljon a dán Nordsjaellandtól, ahol 2015 óta futballozott. Ott is kulcsemberré nőtte ki magát, eddigi mindkét dániai szezonja után őt választották az év játékosának a klubban. Sokan Claude Makeleléhez hasonlítják, a sajtóban állandó jelzőként az ragadt rá: motoregér. Fáradhatatlanul osztogatja a labdákat, az Eb-n 95%-os pontossággal passzolt 166 átadásából 158 volt pontos, ezzel a középpályások abszolút élmezőnyébe került. (Volt Gábor, bt)