Szurkolás és rettegés!

Trencsén/Pozsony. Sima, gondmentes mérkőzésnek tűnt az Artmedia trencséni vendégjátéka. Ám történtek dolgok, amit a televízióban sem láthattak a nézők. Egy ligeti futballrajongó (érthetően névtelenségbe burkolódzva) hazaérkezése utáni vallott lapunknak: „Szurkolótársaimmal úgy döntöttem, elkísérjük csapatunkat, hogy megmutassuk, a ligeti drukkerek idegenben sem hagyják cserben kedvenceiket. Tizenkilenc fős csoportunk (ebből két lány) a vonaton már „bemelegített”, rendőri kísérettel érkezett a stadionba. Tudni kell még, hogy a tavalyi Tren-čín–Slovan meccs botrányba fulladt. A pozsonyi szurkolók randalíroztak, verekedtek, többen megsérültek. Ilyen előzmények után várt ránk a két-háromszáz fős hazai keménymag, gondolva, ligeti vagy Slovan-drukker egyre megy. A vendégeknek kijelölt szektor egy vadállatketrechez hasonlított, három méter magas kerítés vette körül, WC-re sem engedték ki az embert a meccs alatt, és a lehető legmesszebb volt a pályától. Már a fél-időben próbáltak átjönni „baráti” eszmecserére a trencséniek, jókor jött a kutyás rendőrök segítsége. A meccs után már mindegyikünkre külön vigyáztak. A hazai tábor a kapun túl várt minket. Repkedtek a jelzők, de szerencsére nem sikerült áttörniük hozzánk. Az utca két oldalán vonultak a szurkolótáborok a vasútállomásra, középen a rend őrei. Mégis átkeveredett egy trencséni, néhányunk pedig úgy döntött, ha már nálunk jár, emlékezetessé tesszük neki a látogatást. Ám a rendőrök megelőztek bennünket, két jól irányzott ütéssel a földre küldték. Ez felbőszítette a hazaiakat. Elindult az adok-kapok, eltartott egy ideig, míg a gumibotok rendet teremtettek. Háromnegyed órára nyúlt az állomásra vezető tízperces út. Köszönet a rendőröknek, hogy jól látták el feladatukat, és nem úgy gondolkodtak, mint a legtöbb helyen: először megveretjük őket, utána majd közbelépünk. Távozásunkkor meg is jegyezték, legközelebb, ha lehet, inkább ne jöjjenek. Mi is fellélegeztünk, megúsztuk.” (sk)