Számos sportetikai kérdést vet fel a dopping

Igaz, a múltban is voltak doppingvétségek, bár azokról inkább szűkebb körben és a sajtó másodrendű híreiben esett szó. Nyitott világunkban azonban élénk közbeszéd tárgya lett a dopping: hogy a győzelmek, a dobogós helyezések hátterében nemegyszer sok-sok tabletta, injekció, transzfúzió állhat. Egyéni rizikót vállalva „rásegítésként”; de ami a slamasztikába került orosz olimpikonok esetében még meghökkentőbb, hogy kormányzati segítséggel és a titkosszolgálatok bevonásával! Ez duplán sérti a sportszerűség princípiumát, az olimpiai eszmét. A sportolók egészségének felelőtlen kockáztatását már nem is említve. Ezekről a kérdésekről Rácz Olivér professzorral, a kassai orvosegyetem patofiziológiai intézetében pár nappal a riói ötkarikás játékok megnyitása előtt beszélgettünk. 

Ön szerint a sport vagy a sporterkölcs az igazi vesztese annak, hogy a Nemzetközi Antidopping Ügynökség álláspontjával szemben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság július 24-ei kétarcú döntése alapján – a skandalum dacára – az orosz olimpikonok jelentős hányada ott lehet a riói nyári játékokon? 

Elolvastam a NOB hivatalos állásfoglalását, és nem találtam benne semmi indokot, ami magyarázatot adna erre a képmutató döntésre. A helyzet lényegét tekintve az nem old meg semmit, hogy álnok módon az orosz sportolók rajtengedélyének megadását végül is átruházták az egyes sportszövetségekre. Ezzel maga a sport, a sportolók, az olimpiai gondolat és a nézők milliói is vesztesei az idei olimpiának. Ez a most kitudódott és a legmagasabb moszkvai kormányzati köröket is érintő szervezett csalás egészen különleges eset, amelyből valóban messzemenő következtetések is levonhatók. A NOBnakezasportvilágotmegosztóéscsak színleg salamoni döntése nemcsak alkalmi sportetikai kérdés, hanem ennél jóval mélyebb társadalmi és politikai összefüggései is vannak. Hiszen a lebukott sportolók vétkeseknek vétkesek ugyan, ám ők az egész álszent gépezet végén állnak csak. Az eredeti bűnösök a NOB vagy akár a labdarúgásban a FIFA azon mindenkori tagjai, akik a józanul mérlegelhetőbizonyosságokhelyett– gyakran „figyelmességek” fejében – elfogultan szavaznak a nagy világversenyek helyszíneiről. Vagy talán nem egy éppen akkor aktuális összetételű NOB ítélte oda az emberi jogokkal komolyan hadilábon álló Pekingnek a 2008-as olimpiát, a putyini Oroszországnak a 2014-es szocsi téli olimpiát; a múltban a hitleri Németországnak az 1936-os berlini olimpiát? 

Eszerint a sport szellemisége helyett, társadalmilag, az érdek és a pénz dominál, újabban esetleg a NOB elnöke, Thomas Bach és Vlagyimir Putyin személyes jó viszonya is? 

Kár lenne konspirációs elméleteket faragni, de aki a meleg tengerparton rendezhet téli olimpiát, az bizony kedvezményezett pozícióban van. És ha a soros nyári játékokon is éremesővel akar bizonyítani, akkor megfelelő ukázzal állami segítséget nyújt hozzá. Hogy technikailag ezt miképpen oldották meg, szinte mellékes: a minták dátumait hamisították meg, vagy a gépek szoftverjébe nyúltak bele? A biokémiában az ilyen műszereket röpke fél óra alatt úgy tudom beállítani, hogy más eredményt hozzanak ki. Manapság nincs olyan szoftver, amelybe ne lehetne behatolni. És hát a cél szentesíti az eszközt! A hiú politikusok a sikeres sportolók dicsőségének fényében akarnak tetszelegni, s ezért nekik semmi sem drága. Ezért is szembeszökő tanulság az orosz sportolók esete a riói olimpiával. És ha ennek nem próbálunk időben társadalmilag gátat vetni, akkor ez a szemforgató stílus örökre így marad, a sportban az egyetlen bűnbak pedig a tiltott szerek használatán csípett versenyző lesz. 

 Az ön húga, Loksáné Rácz Katalin a hetvenes évek remek tudású vívónője, most pedig a Nemzetközi Fair Play Szövetség szlovákiai nagykövete. Beszéltek az orosz olimpikonokat ért sportcsapdáról? 

Persze. De arról is beszélgettünk, hogy a gyerekek, a legfiatalabb sportolók elé az egykori élsportolók pozitív példáit kellene állítani. Nálunk például a Zátopek házaspárt, a kitűnő gerelyhajító Danát és hosszútávfutó férjét. Elmesélni nekik, hogy a legendás emlékű Emil Zátopek nehéz katonabakancsban futott naponta 40-50 kilométert, így ha a versenyeken belebújt a futócipőbe, pehelykönnyűnek és gyorsnak érezhette a lábát. Magyar viszonylatokban például Hajós Alfrédról, Gerevichékről, Székely Éváról, Balczó Andrásról kellene minél többet beszélni, vagy akár Takács Károlyról, aki bal kézzel lőtt, mert a jobbját elvitte egy gránát. A húgom viszont friss negatív tapasztalatokat is felhozott, ami nem dopping még, de rossz irányba tereli a fiatalokat. Például a hokisok kölyökcsapatai edzői tanácsra már táplálékkiegészítőket fogyasztanak, ami jobbára sima biznisz. Az, mert egy fejlődő gyerek szervezetének elég az egészséges és változatos étrend, kiegészítésképpen esetleg D- vagy Cvitamin jöhet számításba. Holmi táplálék-kiegészítőknél fontosabb, hogy a leendő sportoló már kölyökkorától kitartóan eddzen, a fölötte bábáskodó felnőttek pedig józanul gondolkodva segítsék. 

Az igazság kedvéért azt se feledjük, hogy az orosz olimpikonok Rió előtti botránya „csupán” utánnyomata ama központilag indukált gyakorlatnak, ami 1989 előtt Csehszlovákiában is, de főként az egykori Német Demokratikus Köztársaság doppinggyárában zajlott. 

Nyilván helytelen lenne általánosítani, de tény, hogy például a súlylökő Helena Fibingerová biztosan kortikoidokon élt, volt pozitív doppingmintája a diszkoszvető Bugár Imrének, a súlyemelő Oto Zaremba anabolikus szereket szedett, és még sorolhatnánk a neveket. Eltérő viszont a 800 méteres síkfutás verhetetlen csillagának, Jarmila Kratochvílovának esete, aki a közhiedelemmel ellentétben valószínűleg nem doppingnak köszönhette világcsúcsot is jelentő sikereit. Őt ugyanis azután nyerték meg az élsport számára, hogy egy földműves-szövetkezetben valaki észrevette: félmázsás krumpliszsákokat szinte fél kézzel hajigál föl egy traktorra. Kratochvílová futókarrierjének titka az lehetett, hogy őnála – veleszületett genetikai elváltozás révén és orvosilag is ellenőrzötten – eleve sokkal magasabb szintet ért el a nők szervezetében különben is elenyésző arányban jelen lévő természetes tesztoszteronérték, ami kihat az izmok teljesítőképességére. Erről most nagy vita folyik szakmai körökben. 

Azonban a WADA, azaz a Nemzetközi Antidopping Ügynökség ezúttal nem rendhagyó genetikai tüneteket, hanem a konkrét laboratóriumi „bűvészkedések” halmozott számát állapította meg. Saját hatáskörében ezért szorgalmazta az orosz olimpiai csapat kizárását. A NOB részéről is ez lett volna a megfelelő döntés? 

Azt hiszem, igen. Itt csakis drasztikus intézkedéssel lehetett volna helyes megoldást találni. És a sport jövőjét tekintve példát statuálni. Távolról sem pusztán a kormányzatilag elősegített doppingbotrányba sodródó, ezért kissé sajnálandó sportolók előtt, hanem elsősorban mindazok számára, akik az egész ország nyomorát leplezendő politikai propagandára használják ki a sportot. 

De hát a sportolók sem makulátlan angyalok! Most Oroszországban, máskor másutt. Magyarázható ez akár azzal, hogy minden sportágban nőtt a teljesítménykényszer? Hogy hihetetlen pénz ömlik a sportba, ami sokakat jelentős egzisztenciához juttat, s ilyen körülmények közt minden sportember a maximumot próbálja kihozni magából – akár minden áron? 

Nem a nekik jutó jutalmak összegei a legjelentősebbek, hanem a velejáró reklámbevételek tetemesek. A sportoló belekerül egy ördögi körbe, onnan nehéz vagy egyáltalában nem lehet kitörni. Nem lehet nem észrevenni, hogy a hagyományos olimpiai sportok mellett olyan sportágak kerülnek az ötkarikás játékok programjába, amelyek előnyösen mutatnak a televízióban, ezért vonzzák a reklámot, tehát a pénzt. A klasszikus sportok rangja pedig már-már degradálódik. 

Mit tesz a dopping az emberi szervezettel? 

Hosszú távon erősen károsítja. Egy sportoló aktív karrierje alatt ebből a szempontból sok mindent elárulhat az illető állóképessége, testének kinézete, izomzatának minősége és menynyisége. Különösen, ha valaki robbanásszerű teljesítményjavulást mutat. A tiltott szerek használata másként csapódik le az állóképességi és másként az erősportágakban. Újabban a doppingellenőröknek jó segítséget nyújthat az úgynevezett biológiai útlevél, amely bizonyos értékek módosulását követve folyamatosan figyeli a sportolók változásait. A dopping kiszűrésének szándékában ez a jó hír; a kevésbé jó viszont, hogy akik a tiltott szereket kidolgozzák és alkalmazzák – akárcsak a bűnözők –, többnyire egy lépéssel előbbre járnak a doppingellenőröknél. Ezért annyira fontos a tiltott szerek visszaszorítását segítő prevenció. 

Egészségi szempontból a mai, kizárólag teljesítményfokozó céllal kifejlesztett szerek akár beláthatatlan következményekkel is járhatnak? Olyan kockázat ez, mint az orosz rulett? 

Igen. Bármikor az életével is fizethet valaki. A doppingoló sportolók ritkán érik meg egészségben az időskort. 

Tisztességes úton is lehetséges manapság aranyérmeket szerezni, rekordokat dönteni? 

Bizonyos sportágakban a százszázalékos meggyőződés helyett inkább csak remélni tudom. És el-eltűnődöm azon, vajon nem tisztességesebb, példamutatóbb-e a dopping nélkül elért negyedik helyezés, mint a nemtelen eszközökkel szerzett győzelem. Mert ez szintén értékrend kérdése. Egy verseny, egy döntő vagy egy focimeccs sohasem lehet élet-halál kérdése, elvégre csak egy góllal kell többet adni, mint amennyit mi kaptunk. És akivel szemben kiállunk, ne ellenség, hanem csupán ellenfél legyen. 

Ön, aki élénken érdeklődik a sport iránt, hinni fog még az egyre újabb csúcsidőknek, a jónál is káprázatosabb eredményeknek? 

Ez már tudományos kérdés. Mert a dopping sugallta kételyekkel szemben, az érem másik oldalát tekintve, azt is látni kell, hogy a mai fiatalok általában mennyivel magasabbak, erősebbek, mint a náluk most negyven évvel idősebb korosztály volt annak idején. Ma már tudományosan kutatják, hogy például a sprintszámokban milyen legyen a vágtázók legelőnyösebb testtartása. Vagy teniszben a két méternél is magasabb szerb Djokovics mégiscsak másként adogat, mint 170 centis ellenfele. Persze, a sporthoz elsősorban tehetség, már a gyermekkortól motiváció, akaraterő szükséges, hiszen aki nem tud focizni, annak hiába adnak teljesítményfokozót vagy akár nagy pénzeket. Ezért minden negatívuma ellenére a riói olimpiának is az lesz a legfőbb erénye, ha szerte a világban minél többen kezdenek el sportolni. Sportszerű keretek között.