Svájcnak és Brazíliának drukkol a Barca-verő Bardhi

Enis Bardhi 1995-ben született Szkopjéban, ahol az FK Shkupi csapatában kezdett el futballozni. A játékos 18 évesen csatlakozott a dán Bröndby akadémiájához, ahonnan fél évvel később a malmői Prespa Birlik csapatába igazolt, ahol 10 mérkőzésen 5 gólt szerezve hozzásegítette csapatát a bennmaradáshoz a svéd másodosztályban. Innen került Újpestre 2014 nyarán, ahol 94 mérkőzésen 22 gólt szerzett, és vált a magyar szurkolók kedvelt és elismert játékosává. 

2017 nyarán aztán Bardhit szerződtette a spanyol élvonalbeli Levante, ahol eddig 25 mérkőzésen 9 gólt szerzett. A fiatal játékos elsősorban a 2017-es U21-es Eb-n hívta fel magára a figyelmet, ahol a szerbek és a portugálok ellen is gólt szerzett, de már a macedón felnőtt válogatott mezét is kilenc alkalommal magára öltötte, sőt, gólt is szerzett a címeres mezben.

Ha végignézzük az életrajzát, egyáltalán nem szokványos életút az öné. Hogyan kerül egy 18 éves macedón labdarúgó Dániába?

Valóban sok olyan tényező akadt már a pályafutásom során, amikor szerepe volt a véletlennek. Dániába is egy ismerős által kerültem ki, aki beajánlott a Bröndbynél, és így figyeltek fel rám ott.

A Bröndby után hamar Malmőben találta magát. Miért hagyta el ilyen hamar a Bröndbyt a Prespa Birlik kedvéért? Azért, mert a Prespa különleges színfoltja a svéd focinak?

A Prespa Birlik egy macedón törökök által alapított malmői klub. A Prespa egy régiót jelöl Görögország, Macedónia és Albánia határán, míg a „birlik” szó törökül egységet jelent. A csapat edzője már ismert korábbról, így amikor megtudta, hogy Skandináviába kerültem, akkor rögtön le akart igazolni. Engem pedig vonzott, hogy végre kipróbáljam magam a felnőttek között.

Svédország után pedig egy huszáros vágással Újpestre került. Mit tudott akkor az Újpestről, és hogy fedezték fel a lilák?

A menedzserem, Georgi Attila segítségével igazoltam az Újpesthez. Mielőtt Magyarországra kerültem, minimális ismeretem volt csak az NBI-ről és a klubokról. Természetesen amint eldőlt, hogy Újpestre igazolok, sokat olvastam a lilák történelméről és a magyar fociról.

Mi az, amiben Újpesten sokat fejlődött? Mit adott önnek a magyar klub és a magyar bajnokság?

Svédország után nagy előrelépést jelentett számomra az Újpest, a csapattársaim tudása és a bajnokság színvonala is magasabb szintet képviselt, mint amit addig megszoktam. De a legfontosabb, hogy fiatalon megkaptam a lehetőséget, folyamatosan játszottam, ezáltal sokat fejlődtem. Itt meg kell említenem Kovács Zoltán sportigazgatót is, aki akkor is tartotta bennem a lelket, amikor esetleg hullámvölgybe kerültem. 

Ön szerint mi az oka, hogy míg néhány külföldi játékosnak sikerül európai topbajnokságba szerződnie az NBI-ből, addig ez a magyar fiataloknak nem igazán sikerül?

Ezt külföldiként nehéz megítélni, én sem alkotnék véleményt kívülállóként. Az mindenesetre biztos, hogy sok tehetséges játékos van Magyarországon.

A Levanténál mik voltak az első benyomásai? Miben volt más az ottani közeg, mint amit addig megszokott?

Az edzés tempója, az agresszivitás és az elszántság az, ami legelőször feltűnt. Nagyon kedvesen fogadtak a társak, de amikor kimentünk az edzésre, akkor mindez megszűnt, és egy nagyon férfias küzdelemben találtam magam. Mindenki mindent belead, hogy biztosítsa helyét a hétvégi csapatban.

A szabadrúgások már Újpesten is a védjegyeivé váltak, és Spanyolországban is hat gólt szerzett így, csakúgy mint Lionel Messi. Mennyit és hogyan gyakorolja ezeket a szituációkat?

Fiatal korom óta rendszeresen kint maradok az edzések után és gyakorlom a szabadrúgásokat és a távoli lövéseket. A rengeteg gyakorlásnak köszönhető, hogy a védjegyemmé válhattak a távoli gólok.

Volt már középpályás, szélső és csatár is. Melyik poszton tudja a legjobb teljesítményt nyújtani?

Számomra az a lényeg, hogy játsszak, a pozíció csak másodlagos. Sokszor viccelek is vele, hogy akár a kapuba is beállnék, csak kezdő legyek. A tréfát félretéve a 10-es pozíció a kedvencem, ott érzem magam a legotthonosabban a pályán.

Egyedül a Levanténak sikerült megverni a Barcelonát a spanyol bajnokságban – a katalánok 42 bajnoki után szenvedtek ismét vereséget. Miként készültek a mérkőzésre?

Főleg mentálisan készültünk az összecsapásra. Az edzőnknek még azt is sikerült elhitetnie velünk, hogy nem vagyunk rosszabb játékosok, mint akik a Barcelonában játszanak, és mindez meglátszott az önbizalmunkon is. Azt gondolom, hogy csak így sikerülhetett ez a bravúr.

Nemcsak klubszinten, hanem a válogatottban is egyre jobb eredményeket ér el. Mi az oka annak, hogy a macedón válogatott a nemzetközi színtéren is egyre komolyabb erőt képvisel?

A legfőbb oka mindennek szerintem az, hogy egyre több macedón tehetség kerül neves csapatokhoz, és egyre több ilyen fiatal kap lehetőséget a válogatottnál is. Szerintem ez a titok nyitja.

Melyek a rövid távú, és melyek a hosszú távú tervei? Miként képzeli el a pályafutása hátralevő részét? Hallani, hogy esetleg máris klubot vált.

A következő szezonban szeretnék még többet játszani, és még több gólt rúgni a Levantéban. A hosszú távú tervem pedig az, hogy valamelyik európai élcsapat meghatározó játékosa legyek. Ezzel a céllal fekszem és kelek gyerekkorom óta. Az átigazolásommal kapcsolatos pletykákat nem szívesen kommentálom. Én is hallom a fel-felbukkanó csapatokról szóló híreket, de az ügynököm intézi az ezzel kapcsolatos teendőket, és ha majd lesz valami konkrétum, akkor ráérek foglalkozni vele. Addig úgy készülök, hogy egy tavalyinál jobb szezont „fussak” a La Ligában.

A szabadsága alatt mennyire követi a világbajnokság eseményeit? Kinek szurkol, és mi a véleménye az eddigi történésekről?

Jelenleg Ibizán nyaralok, csak július 6-án kezdődik a felkészülés, de itt is nagy figyelemmel követem a meccseket. Svájcért szorítok talán a legjobban, de a brazilok játékát is nagyon kedvelem, így egyelőre elégedett vagyok az eredményekkel. A videóbíró rendszere viszont egyáltalán nem tetszik, szerintem ez a dolog nem része a futballnak, nincs rá szükség. A mostani vb is megmutatta, hogy ezáltal nem lett kevesebb hiba a bíráskodásban, és minden jobb lenne, ha a játékvezetés maradna a régi kerékvágásban, ahogy anno kitalálták. Nonszensz dolog, hogy rúgsz egy gólt, ünnepelsz, és két perc múlva eltörlik a találatot. Főleg, ha én rúgom azt a gólt...

Villányi Gergely