Sok szórakozás szomorú befejezéssel

OROSKY TAMÁS

Remélhetőleg mostanra már nem fedik a valóságot a múlt hét végén befejeződött rali hivatalos összefoglalóiban elejtett megjegyzések (pl. hogy „sokan még most is a szenegáli bozótban keresik a helyes utat”), sokkal inkább az SMS-falra feltöltött üzenetek a mérvadóak (pl. hogy „még mindig barátok vagyunk”).

Jelek a hó alatt

A közel 8700 kilométernyi táv rengeteg élményt tartogatott a csapatok számára – Kulcsár Gabriella, a versenykategóriát megnyerő cseh Subaru Offroad Team tagja szerint az idei volt az egyik legszórakoztatóbb Bamako-rali. „Az európai négynapos szupermaratoni részen igazi old school-feladatok vártak ránk: jártunk barlangban, mólók aljára fölfestett jeleket keresgéltünk, de a fotópontos feladat sem volt semmi, amikor az autóból kinyúlva egy 1,2 méteres bottal kellett megérinteni a szervezők által elhelyezett X-et, amelyet viszont nemegyszer kétméteres hóréteg fedett” – mesélte lapunknak Kulcsár.

Az elbűvölő homok

Az így szerzett pontoknak pedig fontos szerep jutott: a végelszámolásnál ugyanis csak minimális különbséggel szorították a második helyre a pozsonyi Danka és Juraj Ulrichot. „Persze ez is siker, de meggyőződésünk, hogy képesek lettünk volna újra nyerni, az egyes szakaszok kiértékelésével és a pontosztással nem értettünk teljesen egyet – értékelt a háromszoros győztes házaspár hölgytagja az Új Szónak. – Idén a legnehezebbnek a marokkói szakasz tűnt, ahol az Atlasz hegységben veszélyes átjárókon hajtottunk keresztül. A legjobban pedig Mauritánia tetszett, a sok homokdűne elbűvölt.”

Szenegáli nyelvlecke

Kulcsárék előzetesen épp a leglazábbnak bizonyuló Mauritániától tartottak, komolyabb viszontagságok viszont Szenegálban érték őket. „Egy másik egységbeli csapattársainknak mentünk vissza segíteni, de egy katona elvette az útleveleinket, így követnünk kellett őt a helyi rendőrőrsre, ami úgy nézett ki, mint a legutolsó istálló fészere. Arra gondoltunk, ha ilyen az iroda, hogy festhet a börtön, de szerencsére azt azért nem kellett megtapasztalnunk, francia–angol–arab keveréknyelven elmagyaráztuk, kik vagyunk.”

Bissaui banditák

Bissau-Guineában azonban hiába volt a hagyományos adományosztás (a rali egyik célja épp a világ legszegényebb országaiban tengődők megsegítése), az utolsó hivatalos táborba hívatlan vendégek érkeztek. „Mintegy háromszázan megtámadták a versenyzők egy részét. Nekem a kabátomat lopták el, valakinek éjjel fölvágták a sátrát és a tartórudakat vitték el, de az is megesett, hogy míg az ember összehajtogatta a hálózsákját, addigra nyoma veszett a sátrának – panaszolta Kulcsár Gabriella, aki jövőre (hasonlóan Ulrichékhoz) alighanem kihagyja a fapados Dakart. – Jól szórakoztunk, de elég volt, nem hiszem, hogy 2014-ben is indulnék.”