Schäfer András: Fel mertük vállalni a futballt

A DAC-cal 2024-ig hosszabbító 21 éves középpályás elmondta, hogy szerinte mi a magyar válogatott sikerének kulcsa, és azt is megosztotta lapunkkal, hogy még miben kell fejlődniük, hogy győzzenek a bolgárok elleni Eb-selejtezőn.

Állandó kezdő a DAC csapatában, jól is megy önnek a játék. Ennek fényében számított arra, hogy kap meghívót Marco Rossitól a magyar felnőtt válogatottba? Titkon reménykedett benne?
Bernd Storck már mondta, hogy ha jól teljesítek, odafigyelek, akkor lesz esélyem egy meghívóra. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Kicsit azért számítottam rá, hiszen elég nagy bajban volt a válogatott kapitánya. Sokan még nem kezdték el a bajnokságot, sok sérült is volt, én pedig több poszton is tudok játszani. Ez is lehetett az oka, amiért behívott a csapatba. Meglepődtem rajta, de nagyon örültem neki. 

Milyen volt a hangulat a válogatottban? A televízió képernyőjén keresztül nagyon egységesnek tűnik most ez a magyar csapat. 
Igen, ez egy elég jó szó rá! Azt hittem, hogy sokkal feszültebb lesz a hangulat, sokkal görcsösebb lesz az egész. Pozitív értelemben nagyon laza, nagyon jó hangulat volt, sokat poénkodtunk. Családias légkör volt. Az idősebb játékosok egyáltalán nem adták tudtunkra, hogy ők már idősebbek, hogy ők mit elértek már. Tényleg le a kalappal előttük, hogy ennyire befogadóak voltak.

Mennyivel más a felnőttválogatottban szerepelni, mint a korosztályosban?
Szinte mindenben más a kettő. A korosztályos válogatottnál van egy-két jó ellenfél, itt viszont mindig sztárok ellen játszottunk, és sztárokkal játszom együtt is. Ha a piaci értékét nézzük, akkor Szoboszlai Dominikről lehet mondani, hogy egy sztár már. A légkör egészen más, mint az U21-es csapatnál, ott feszültebb minden. Itt nem szólnak rá az emberre, hogy ne egyél sütit és hasonlók. Itt már mindenki profi, mindenki tudja, hogy mit engedhet meg magának. Felnőttként kezelik az embert.

Milyen volt a válogatott szövetségi kapitányával, Marco Rossival együtt dolgozni? Könnyen elsajátította a felfogását?
Csak jót tudok mondani róla. Nagyon bízik a játékosaiban, engem is 0:0-s állásnál rakott be, legelső cseréjeként. Ezt átgondolva hihetetlenül nagy dolognak tartom. Nyilatkozta azt, hogy három nap alatt Mourinho vagy Guardiola sem tudna csodát tenni. Utána ezt elővette az egyik megbeszélésünkön, hogy ezt kicsit félre fordították. Elmondta, hogy nem azt akarta ezzel mondani, hogy ő milyen jó edző, hanem csakis előttünk akar kalapot emelni, hogy mennyire befogadóak voltunk, és mennyire csapatként tudtunk dolgozni. Hogy csakis a mi érdemünk a jó eredmény. Ez elég nagy emberségre vall tőle. Ő is volt játékos, így nyilván érzi a csapaton, hogy mit és mikor kell, de mondom, csak pozitívat tudok róla mondani.

Marco Rossi mennyire hasonlít a DAC-ban önt irányító Bernd Storckra? Egyáltalán hasonló a két szakember?
Hasonlóan jól készülnek fel a mérkőzésekre, de azért az olasz és a német iskola teljesen más. Ami számomra érdekes volt, hogy Rossi nem szégyellte, hogy a presszing egy német dolog, ami most a Bayern München és a Leipzig által lett nagyon elismert, hanem elfogadta, hogy ez egy szuper dolog, és nekünk is használni kell. Nagyon korrektül felkészítette a csapatot ilyen rövid időn belül.

A törökök ellen a 60. percben szállt be a mérkőzésbe, ahogy ön is mondta, 0:0-s állásnál. Milyen érzés volt a debütálni a felnőttválogatottban?
Nagyon jó érzés volt, főleg így, hogy győztes mérkőzés volt. Sokan mondták, hogy hosszú idő után most játszottunk igazán jól. Most tudtunk dominálni a mérkőzéseken. Jó érzés volt egy ilyen csapatban szerepelni, remélem, hogy a későbbiekben is a válogatott részese tudok maradni. 

Ahogy említette is, tényleg az utóbbi idők legjobb teljesítményét nyújtotta a válogatott Sivasban. Az első félidőben biztosan. Mi volt a kulcsa ennek a remeklésnek?
Az hogy tudtuk, három napunk van csak, és tényleg csapatként kell együtt dolgoznunk. Nagy családként működtünk együtt. Szigorúan azt csináltuk, amit az edzőnk kért tőlünk, és ez bevált, hiszen nagyon jó taktikát választott. Fel mertük vállalni a futballt. Nem az volt, hogy rúgtuk amerre állunk, hanem bátran játszottunk. Az pedig, hogy Törökországban mi tudtunk dominálni, meg is lepte a török válogatottat. 

A hazai, Oroszország elleni mérkőzésen már nem lépett pályára. Nem volt csalódott emiatt?
Ilyenkor legbelül mindig csalódott az ember, mert játszani szeretne, pláne ilyen nyílt sisakos küzdelemben. De támadóbb szelleműbb játékosokat kellett beraknia a mesternek, három ilyet is becserélt, szerintem teljesen korrekt változtatások voltak ezek. Ezen a meccsen is látszott, hogy focizni és dominálni akarunk. 3:0 után sem adtuk fel, felálltunk és majdnem sikerült egyenlítenünk.

Október 8-án a magyar válogatott Bulgáriába utazik, hogy bepótolják a márciusban elmaradt Eb-pótselejtezőt. 
Csak a győzelem lehet elfogadható eredmény. Ha nem így állnánk hozzá, akkor nem lenne semmi értelme elutazni a meccsre. Ha ugyanezt a játékot tudjuk játszani, mint az elmúlt két mérkőzésen, akkor abszolút bizakodóak lehetünk. Ha egy kicsit fegyelmezettebbek leszünk hátul, és egy picit türelmesebbek elöl, akkor nagy esélyünk van arra, hogy továbbjussunk. De most még nagyon nehéz azzal a meccsel foglalkozni, hiszen addig még 4-5 meccset fogok játszani a DAC-ban, most még azokkal kell foglalkoznom.