Rybáriková: „Fő az egészség!”

Először választották az év legjobb szlovák női teniszezőjének, s ön nyerte a népszerűségi ankétot is. Hogy értékeli ezt az eredményt?

Nagyon sokat jelentenek nekem ezek a díjak. Nagyszerű évem volt, először sikerült áttörnöm a képletes határt, és a top 50-ből bekerültem a top 20-ba. A legnagyobb sikernek természetesen a wimbledoni elődöntőt tartom. Mindig is nagyon szerettem volna Wimbledonban jól szerepelni, de rendre az első körben kiestem. Most végre sikerült!

Változott az élete a wimbledoni elődöntő óta?

Most, hogy már a top 20-ban vagyok, nagyobb a tekintélyem a többi játékos között. De ez természetes, én is másképp nézek valakire, aki elér egy ilyen jó eredményt. Az viszont biztos, hogy én magam nem változtam, bár egy kicsit felszabadultabban játszom, mert nagyobb az önbizalmam.

Tavaly nyáron két operáción is átesett, előbb a bal csuklóját, aztán a jobb térdét kellett megműteni. Amikor év elején visszatért a pályára, az ellenfelek csodálkoztak, hogy még egyáltalán teniszezik.

Ha az ember hét hónapon át nem játszik, és a 450. hely környékére zuhan vissza a világranglistán, akkor nem csoda, hogy ezt kérdezik tőle. Örülök, hogy bebizonyítottam, még nem kell leírni, számolni kell velem.

Hogyan lehet a 453. helyről nyolc hónap alatt felkapaszkodni a 20.-ra?

Nehéz kérdés. A csapatom mindig bízott bennem, néha jobban, mint én magamban, nekem voltak rosszabb periódusaim is. Szerencsém volt, hogy a sérüléseim teljesen rendbe jöttek, nem újultak ki. Jól kezdtem a füves szezont, több ITF-tornát is nyertem, de ezek mégiscsak kis tornák voltak, fogalmam sem volt, hogy mit várjak magamtól Wimbledonban. Hogy az elődöntőben leszek, arról nem is álmodtam. Amikor viszont Wimbledonban legyőztem a harmadik kiemelt Karolína Plíškovát, kezdtem elhinni, hogy ez egy jó szezon lesz.

Miben volt a legtanulságosabb az idei szezon?

A legfontosabb, amit megtanultam, hogy mindig hinnem kell magamban. Az ember mindig elérhet jó eredményt, akkor is, ha éppen katasztrofálisan áll a világranglistán. Nagyon fontos, hogy a család és az edzők támogatását is érezze a játékos, ennek aztán megmutatkozik az eredménye.

Idén, főleg közvetlenül a visszatérése után még sötét lóként versenyzett, jövőre azonban elvárás lesz a jó eredmény. Ez nyomasztja vagy inkább motiválja?

Inkább motivációnak tekintem. Mivel most a top 20-ban vagyok, talán jobb lesz a sorsolásom a tornákon, nem kerülök össze a legjobbakkal mindjárt az elején. Persze mentálisan fel kell dolgozni, hogy most már én leszek a favorit. De szerintem elég öreg vagyok már ahhoz, hogy ezzel ne legyen gond.

Mik a céljai a 2018-as évre?

Sosem szerettem az olyan kijelentéseket, hogy ha most a top 20-ban vagyok, akkor jövőre a top 10-be kell kerülnöm! Mindig az volt a legfontosabb célkitűzésem, hogy egészséges legyek, sérülések nélkül zárhassam az évet. Jövőre is ez a fő cél. (bt)