Rekordok és statisztikák

Gólok

A leggyorsabb gól – 11 másodperc telt el a 2002-es világbajnokság bronzmeccséből, amikor a török Hakan Sükür gólt lőtt Dél-Koreának.

A legkésőbb szerzett gól – Az 1990-es világbajnokság nyolcaddöntőjében David Platt a hosszabbítás utolsó előtti (a mérkőzés 119.) percében lőtte az angolok győztes gólját Belgium ellen.

A leggyorsabb mesterhármas – Kiss László az 1980-as spanyolországi vébén hét perc alatt (a 70., a 74. és a 77. percben) lőtt három gólt Salvadornak a 10:1-es magyar győzelemmel végződő meccsen.

A legidősebb gólszerző – a kameruni Roger Milla 42 évesen lőtt gólt Oroszországnak 1994-ben.

A legfiatalabb gólszerző a világbajnokságok történetében a brazil Pelé, aki 1958-ban mindössze 17 éves és 239 napos volt, amikor betalált Wales ellen.

Csapata minden meccsén betalált (beleértve a döntőt is) a brazil Jairzinho 1970-ben (összesen hat meccsen). Hasonló rekordhoz 1950-ben négy mérkőzés is elég volt az uruguayi Alcide Ghiggiának.

Csereként a leggyorsabb gólt a dán Ebbe Sand szerezte az 1998-as vébé nyolcaddöntőjében: a Dánia–Nigéria (4:1) mérkőzésen beállása után 16 másodperccel gólt lőtt.

Két világbajnoki döntőn is a gólszerzők között volt a brazil Vava (1958 és 1960), Pelé (1958, 1970) és a német Paul Breitner (1974, 1980).

Négy gólt lőtt egy meccsen, mégis vesztesként jött le a pályáról: a lengyel Ernst Willimowski 1938-ban mesternégyest jegyzett Brazília ellen, Lengyelország válogatottja azonban ennek ellenére 6:5-re kikapott.

Négy világbajnokságon is gólt lőtt Pelé és a német Uwe Seeler (mindkettő az 1958-as, 1962-es, 1966-os és az 1970-es vébén).

Jubileumi gólok: a világbajnokságok első gólját a francia Lucien Laurent lőtte (1930, Franciaország–Mexikó). Az 500. gól szerzője a skót Bobby Collins volt (1958, Skócia–Paraguay), az 1000. a holland Rob Resenbrink nevéhez fűződik (1978, Hollandia–Skócia), az 1500. gól szerzője pedig az argentin Claudio Caniggia volt 1994-ben, a Nigéria elleni meccsen.

Az első tizenegyesgólt a mexikói Manuel Rosas szerezte 1930-ban, az argentinok elleni meccsen (a kapus Angelo Bossio volt).

Az első kihagyott büntető a vébék története során a brazil Valdemar de Brito nevéhez fűződik: a spanyolok ellen hibázott 1934-ben, a tizenegyest hárító kapus Ricardo Zamora volt.

A kapusok közül a leghosszabb gól nélküli sorozata Walter Zengának van: az olasz kapus az 1990-es vébén 517 percen át nem kapott gólt.

Gólt lőtt és öngólt is vétett egyazon meccsen: egy ilyen játékos van, a holland Ernie Brandts 1978-ban így jegyzett két találatot a Hollandia–Olaszország (2:1) mérkőzésen.

Játékosok

A legtöbb világbajnokságon Lothar Matthäus vett részt játékosként: 1982-től 1998-ig sorozatban öt tornán volt ott, csakúgy, mint az ötvenes években a mexikói Carbajal (1950-től 1966-ig). Matthäus összesen huszonöt meccsen lépett pályára, ezzel megelőzi az olasz Paolo Maldinit (23), és az egyaránt 21-21 mérkőzésen pályára lépő Diego Maradonát, a lengyel Wladislav Zmudát és a német Uwe Seelert, valamint a húszmeccses Grzegorz Latót.

A legfiatalabb játékos az északír Norman Whiteside volt: 1982-ben 17 éves és 41 napos volt, amikor pályára lépett Jugoszlávia ellen.

A legöregebb futballista a vébéken a kameruni Roger Milla volt: 1994-ben 42 évesen és 39 naposan játszott az oroszok ellen.

Két ország csapatában is szerepelt a világbajnokságokon Puskás Ferenc (1954-ben a magyar, 1960-ban a spanyol válogatott tagjaként) és Luis Monti (1930 Argentína, 1934 Olaszország). De csak egyetlen olyan játékos van a világbajnokságok történetében, aki két ország válogatottjában is gólt lőtt: Robert Prosinecki 1990-ben Jugoszlávia mezében talált be az Egyesült Arab Emírségek ellen, 1998-ban pedig már horvátként lőtt gólt Jamaicának.

Az első csereként beállt játékos az orosz Anatolij Puszacs: az 1970-es tornán lépett pályára. Addig nem voltak engedélyezve a cserék.

A leggyorsabb csere az 1998-as vébén történt: az olasz válogatott hátvédjét, Alessandro Nestát már a 4. percben le kellett cserélni az osztrákok elleni meccsen (Giuseppe Bergomi váltotta).

A vb-történet „legöregebb” kezdőcsapata az 1998-as német válogatott volt az Irán elleni meccsen: a Nationalelf átlagéletkora majdnem 32 év volt (31 év és 304 nap).

Edzők

Csapatkapitányként és szövetségi kapitányként csak egyvalaki nyert világbajnokságot: a német Franz Beckenbauer. Csapatkapitányként 1974-ben, edzőként 1990-ben (mindkétszer az NSZK válogatottjával).

A legfiatalabb edző az 1930-as argentin válogatott kispadján ülő Juan Jose Tramutola volt (27 éves és 267 napos).

A legidősebb edző a francia válogatottat irányító hetvenéves Gaston Barreau volt az 1954-es vébén.

Edzőként a legtöbb vb-meccsen (huszonötön) a legendás német mester, Helmut Schön vezette csapatát.

Öt különböző ország válogatottját vezette a világbajnokságokon a jugoszláv Bora Milutinovics: 1986-ban Mexikót, 1990-ben Costa Ricát, 1994-ben az Egyesült Államokat, 1998-ban Nigériát, 2002-ben Kínát.

Négy különböző ország válogatottját vezette a világbajnokságokon a brazil Carlos Alberto Parreira: 1982-ben Kuvaitot, 1990-ben az Egyesült Arab Emírségeket, 1994-ben Brazíliát (világbajnok lett), 1998-ban pedig Szaúd-Arábiát.

Piros lap, sárga lap

A legtöbb piros lapot a vébék történetében Brazília és Argentína kapta: egyaránt kilencet. Meglepetésre Kamerun következik 7 kiállítással, Uruguayt és Németországot is megelőzve (6-6). A világbajnokságok közül az 1998-as franciaországi tornán volt a legtöbb kiállítás (22). A második legdurvább (legalábbis ami a kiállítást érő szabálytalanságokat illeti) vébé a 2002-es volt, 17 kiállítással.

Egynél többször (kétszer) csak egyetlen játékost állítottak ki a vébéken: a kameruni Rigobert Song 1994-ben a brazilok elleni, 1998-ban pedig a Chile elleni meccset fejezte be idő előtt. Eddig egy meccsen maximum három kiállítás volt – ilyesmire háromszor volt példa, 1938-ban a brazil–csehszlovák, 1954-ben a brazil–magyar és 1998-ban a dán–dél-afrikai meccsen.

A leggyorsabban kiállított játékos az uruguayi Sergio Batista volt, aki 1986-ban a skótok elleni csoportmeccsen már az 56. másodpercben piros lapot kapott.

Az első kiállított kapusra 1994-ig kellett várni: a szomorú rekord Gianluca Pagliuca nevéhez fűződik, az olasz kapust a norvégok elleni meccsen küldte le a játékvezető.

A vébé-döntők első kiállított mezőnyjátékosa az argentin Pedro Monzon, akinek 1990-ben a mexikói Codesal mutatta fel a piros lapot.

A legszigorúbb bíró a mexikói Arturo Brizio Carter, aki 1994-ben és 1998-ban hat meccset vezetett, és ezeken hét játékost büntetett kiállítással.

A legtöbb meccset vezető bíró a francia Joel Quiniou, aki nyolc mérkőzésen fújta a sípot, 1986-tól 1994-ig.

A legfiatalabb bíró az uruguayi Francisco Mateuccia volt, aki 1930-ban 27 évesen és 62 naposan vezette a Jugoszlávia–Bolívia mérkőzést.

A legidősebb játékvezető 53 éves és 236 napos volt: az angol George Reader 1950-ben a Brazília–Uruguay döntőt vezette.

Összeállította: Gazdag József