Pjongcsangi napló: Az utolsó napon

Az utolsó napon már állni is lehet a buszokban.

Az utolsó napon telefonnal a zsebemben sétálok át a fémdetektoron, és be sem pittyen, viszont a kézi detektor őrült sípolásba kezd a másik oldalon lévő zsebemnél a kesztyűm miatt.

Az utolsó napon gurulós bőröndöket tolnak a médiafaluban.

Az utolsó napon csoportképekre gyűlnek össze az önkéntesek.

Az utolsó napon vadkacsák úszkálnak a folyóban a jégtáblák között.

Az utolsó napon megcsillan a síugrósánc a naplementében.

Az utolsó napon curlinget néznek a biztonsági őrök a fő sajtóközpont legnagyobb kivetítőjén.

Az utolsó napon Németország majdnem legyőzi az oroszokat a hokidöntőben.

Az utolsó napon, az utolsó számban Marit Björgen átírja a krónikákat, és leng a norvég zászló a sífutóközpont felett.

Az utolsó napon készülnek a számvetések. Éremtáblázat, örökranglista, rekordok, nézőszámok, statisztikák. Meg a személyes katarzisok. Forró zuhany alatt új életre kelő lábujjak. Remegő kézzel írt cikkek a műkorcsolya-csarnokban. Magyar himnusz a Medal Plazán.

Ez volt Pjongcsang. Fagyos, felemelő, felejthetetlen.