Pénz már van. És játék?

Vomáčka (balról) labdája a kapuba tart. Ezzel a góllal szerzett vezetést a SlovanTASR-felvételLibor Fašiang, az égszínkékek edzője azt mondta a Slovan–Dubnica meccs után, hogy a pénz, amellyel a klub némileg törlesztette adósságát a játékosokkal szemben, megnyugtatta őket. A mérkőzés első percei nem erről tanúskodtak. Verbálisan futballoztak. Vitatkoztak a bíróval, minden áron meg akarták győzni, kemény belépőik nem szabálytalanok. Főleg azok után lettek idegesek, hogy a bátran játszó vendégek már a találkozó elején rájuk ijesztettek: egy villámgyors kiugratás után Kiška százszázalékos helyzetben nem tudta átemelni a kifutó kapust. Aztán Vomáčka gólja megnyugtatta a kedélyeket. Kováč kapus gyermeteg módon kiejtette a labdát, az örökmozgó cseh légiós pedig könyörtelenül a hálóba talpalta (10.). A rendkívül aktív, kellemetlenül agresszív középpályás rúgott még két kapufát, s arra is futotta idejéből és erejéből, hogy be-betartson ellenfeleinek. Akárcsak Dzúrik. 35 évét meghazudtoló lassúsággal sétált a pályán, nem bírt futni, de azért néhányszor lebirkózta riválisát vagy éppenséggel felrúgta. Szóval a gól megnyugtatta a vendéglátókat. Olyannyira, hogy tartották a labdát, nem tudtak, nem is akartak játékba lendülni. Nem ez a stílusuk. Ha megpróbáltak egyből kombinálni, azonnal taccsra került a gömb. Maradtak hát az ívelgetéseknél, az alibi passzoknál, a könnyen kiismerhető játéknál, gyötörték a labdát és az ellenfelet, aki rokonszenvesen futballozott. Nem a szántás, a gyepszőnyeg feltúrása volt a céljuk, hanem az egyéni és csapatjáték, a rögtönzés. Kiškát és a mezőny legképzettebb játékosát, a külföldöt is megjárt Dovičovičot ledarálni sem tudták a védők. Az előbbi többször is mindenkit kicselezett (egyszer a kapust is), de mindig mellélőtt (Šupka sem tudott betalálni az üres kapuba). A vendégek minden gólhelyzetét gyors akció előzte meg, tetszetősen kombinálva vezették támadásaikat. Elszalasztott gólszerzési lehetőségeik megbosszulták magukat. A 63. percben nem tudtak időben visszazárkózni, Onofrej gyorsan szöktette a csatár létére sokat szabálytalankodó Šestákot, aki mindenkit lefutott, elhúzta a labdát Kováč mellett, s megpecsételte a vendégek sorsát. Tapsolt a lelátó leszállított igényszintű embere. Meccs közben és után is. Együttérzett a fiúkkal. Hogyisne, hónapokig fizetés nélkül rúgták a labdát. Most már kaptak némi pénzt, illene hát az utóbbi három meccsen szerzett hét pont mellett játékosságban is produkálni valamit. Képes erre ez a csapat? Maradjon a kérdés költői. Trénerük azt mondta, nem futballoztak rosszul. Hát... Kimondva lehetett jó a játék, és talán még belülről nézve is, ám kívülről látva...

SLOVAN–DUBNICA 2:0 (1:0)

Góllövők: Vomáčka (9.), Šesták (63.). Játékvezető: Cichý, 2100 néző. Sárga lap: Šesták, Vomáčka, Bellák. SLOVAN: Prole–N. Hrnčár, Polgár, Hornyák, Ed. Hrnčár–Bednár (70. Pecko), Dzúrik, Vomáčka, Onofrej–Šesták (85. Molongo), Fodrek (61. Obžera). DUBNICA: Kováč–Doležaj, Ševela, Švestka, Mráz–Šupka (82. Filo), Držík, Dovičovič, Bellák (57. Suchý)–Porázik (61. Sokol), Kiška.