Pászkány alatt fénykorát éli a CFR

BALÁZS BENCE

Akkoriban e fociőrültet – teljes nevén Pászkány Árpád Zoltánt – e kijelentései kapcsán valóban őrültnek hitték nemcsak a romániai labdarúgás nagyjai, hanem a csapat szurkolói is. Utóbbiak közül most Öcsi bácsi jut eszembe – a lelátón mindig kicsit távolabb ült a tömegtől (már amennyire tömegnek lehet nevezni 150, jó esetben 300 drukkert), és iszonyatos mennyiségű alkoholt gurított le egy-egy mérkőzés alatt. Közben jellegzetes hangján óriási hangerővel bekiabált néha a csapatnak vagy a bírónak: iróniáját nagy kacagással fogadták az ócska fapadokon ülő szurkolók, akiknek sokszor ez jelentette az egyetlen kis örömöt egy-egy mérkőzésen, hiszen 2000 táján a csapat sokszor olyan gyengén játszott, hogy már-már félő volt: a harmadosztályból is kiesik. És akkor jött az a bizonyos Pászkány Árpád Zoltán, és azt mondta, hogy a csapatot négy év alatt visszaviszi az élvonalba, majd az európai porondra...

Mindez 2001-ben történt, a téli bajnoki szünetben.

Száz év középszerűség

A CFR még 1907-ben alakult, a kolozsvári vasutasok csapataként – innen az akkori elnevezés: KVSC, azaz Kolozsvári Vasutas Sport Club. Első mérkőzésén 23:0 arányban kapott ki egy másik helyi csapattól, a KKAS-tól. Sokáig a területi bajnokságban szerepelt, így inkább azok a mérkőzései maradtak emlékezetesek, amelyeket az FC Budapesttel és a Ferencvárossal vívott, s amelyeket rendre elveszített (8:2, illetve 7:0). Erdély Romániához csatolását követően a klub CFR néven fut tovább az eredmények után. Fénykorát az 1970-es évek első felében élte, amikor is néhány évre visszakerült az élvonalban, s legjobb eredményeként sikerült elcsípnie egy 5. helyezést. Aztán ismét jött a vergődés a másod- és harmadosztály között, s már-már félő volt, hogy a klub csődöt mond. Pászkány Árpádnak – aki ingatlanbefektetésekben és autókereskedésben „utazott” – azonban sikerült megteremtenie a biztos anyagi hátteret, s ezzel egyidőben a csapat elkezdte valódi fénykorát. 2002-ben a gárda visszajutott a B-be, vagyis a másodosztályba, majd 2004-ben hihetetlen izgalmak után a bajnokság utolsó fordulójában – fő riválisa döntetlenjét kihasználva – kiharcolta az élvonalban való szereplés jogát: egyetlen ponton múlott...

Európa bűvöletében

A csapat évről évre erősítette játékoskeretét, s ez az eredményeken is meglátszott. A 2004/2005-ös évad őszi idényének meglepetéscsapata volt – a tavaszi idényben viszont csak botladozott, és már-már közel állt a kieséshez. A bajnokság végén érkezett a csapathoz a román válogattsági csúcstartó Dorinel Munteanu, aki edző-játékosként azonnal olyan erőt kölcsönzött az együttesnek, hogy az berobbant az európai köztudatba: az UEFA-Intertotó kupa döntőjéig menetelt, többek között olyan patinás csapatokat kényszerítve térdre, mint az Athletic Bilbao, St. Etienne, sőt, a döntő első mérkőzésén csak egy bírói tévedés és a némi pech akadályozta meg a győzelmet az RC Lens ellenében.

A 2005/2006-os idényben új taktikához folyamodott a csapat vezetősége, és elkezdett külföldi játékosokat hozni, elsősorban portugálokat. A román labdarúgásnál erősebb portugál foci képviselői ráadásul nemcsak olcsóbbak voltak a hazai sztároknál, de mentalitásuk is más volt: a csapat beállította korábbi rekordját, és az 5. helyen végzett. A következő idényben pedig már a 3. lett – és története során először indulhatott az UEFA-kupában, ahol azonban meglepetésre már az első fordulóban kiesett a ciprusi Famaguszta ellenében.

Profizmus mesterfokon

2007-ben a csapat tovább erősítette idegenlégióját: a kezdő tizenegyben ekkor már alig kapott helyett egy-két román játékos, voltak viszont portugálok, argentinok, brazilok, svédek... A csapathoz került az egyik legjobb román edző, Ioan Andone is – az eredmények pedig nem maradtak el. Az évet 11 pontos előnnyel zárta a csapat, de a tavaszi idény ismét félresikerült: jelentős bírói segédlettel a bukaresti Steaua ledolgozta a hátrányát, és a tabella élére ugrott. Az utolsó fordulókra azonban elfogyott a fővárosiak puskapora, a CFR pedig megmentette a centenáriumi idényt, és történetében először megszerezte a bajnoki címet, valamint a BL-csoportkörében való indulás jogát. Az már csak hab volt a tortán, hogy – szintén először 100 éves fennállása során – a Román Kupát is elhódította, így duplázott…

Euromilliók a BL-ből

Az eddigi BL-szereplés több mint 11 millió eurót hozott a csapat konyhájára. Összehasonlításképp: első élvonalbeli évében a csapat összköltségvetése alig 6 millió euró volt. A 2008/2009-es idényre mintegy 40 millió eurós költségvetést vallottak be a klub vezetői, de elképzelhető, hogy az összeg akár ennél is nagyobb, hiszen korábban a klubelnök Iuliu Mureşan azt hangoztatta, hogy ha kell, akár 100 millió eurót is költenek – például új játékosokra. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az összegből igen sok a stadionra ment: 2005 óta folyamatosan javították, újították, s az idén szeptemberben átadásra került az új, mintegy 10 ezer férőhelyes második fedett lelátó, amely mintegy 20 millió eurós beruházás eredménye, s amely minden szempontból megfelel a legszigorúbb nemzetközi szabványoknak is – a stadion így jelenleg összesen 23 200 néző befogadására képes, és nem túlzás azt állítani, hogy a legmodernebb romániai sportlétesítmény. Nem mellékes: Pászkány úgy kezdte el felújítani a stadiont, hogy az nem is képezte a klub tulajdonát: a román vasúti társaságtól bérelte... Mindez – a rövid időn belül elért szenzációs eredményekkel együtt – a klub vezetőségének profizmusát bizonyítja: a legjobb labdarúgók igyekszenek ide igazolni, a legnevesebb szponzorcégek állnak mögötte, egy nemrég készült felmérés szerint pedig a CFR ma az ötödik legkedveltebb romániai csapat.