Őszi sikerszériában sütkérező hodosiak

Hálóőreik tizenöt bajnokin csupán négy gólt kaptak, tizenkét összecsapáson érintetlen maradt a Straka Gábor edző által irányított hodosi kollektíva hálója. Holtversenyben a nagysurányiakkal a listavezető labdarúgói szerezték a legtöbb találatot, szám szerint harminchármat. Zsinórban hét bajnokin kapott gól nélkül vették az akadályokat. 

„Nem tűztük ki célul a dobogó legfelső fokát, de együttesünk játékerejére való tekintettel a bajnoki rajtot megelőzően reálisnak tartottuk, hogy az első három közé ékelődjünk. Lépésről lépésre haladtunk, minden meccset meg akartunk nyerni. Eredményességünk magasan felülmúlta az elvárásokat. Szerénytelenség nélkül állítom, hogy hasonló félévi bizonyítvánnyal kevesen büszkélkedhetnek. Ezen a szinten eszméletlen mutató a négy kapott gól, a veretlenségi széria. Ezért azt hangsúlyozom a fiúknak: élvezzék a diadalt, sütkérezzenek a sikerben. Ki tudja, lesz-e még hasonló sikerélményben részük pályafutásuk során. Ami engem illet, rendkívül büszke vagyok rájuk” – fogalmazott lapunknak a mezőny eminensének sikerkovácsa. 

S bár a Straka-legénység új bajnoki idényre való felkészülése nem volt zökkenőmentes, ugyanis még az előző idényben megsérült futballisták csupán menet közben kapcsolódtak be az edzésmunkába, a nyitányon elkapták a fonalat, riválisaik nem tudták begyűjteni a hodosiak skalpját. Vajon minek köszönhető szuverenitásuk?

„Szervezettek voltunk. Hetven-nyolcvan százalékban sikerült ellenfeleinkre rákényszerítenünk akaratunkat. Igyekeztünk sokpasszos játékkal minél többet birtokolni a labdát. Labdavesztés után azonnali letámadással a játékszer visszaszerzésére koncentráltunk. A felsorolt meccsszituációk ugyan a gyakorlások unalmas részét alkotják, de a fiúk megértették, hogy a párharcokon a javunkra válnak, a sikeres helytállás összetevői. Hetente négyszer gyakoroltunk, és egy bajnoki meccset játszottunk. Mivel a labdarúgó Szlovák Kupában is érdekeltek voltunk, a fociősz során nagy fizikai és lélektani megterhelés hárult a játékosokra. Mindannyian amatőrök, munkájuk mellett hódolnak a focinak. Le a kalappal előttük” – folytatta értékelését a tréner. 

Kik voltak a húzóemberek? Melyik volt a legélvezetesebb meccsük, melyik találkozón volt elégedetlen a kollektíva teljesítményével? „Nem emelek ki senkit. Kiemelkedő eredményeinket az egy célért küzdő kollektíva sikereként értékelem. Ez csapatmunka a javából. Sokat nyomott a latban, hogy a keretünket alkotó tizennyolc futballista felváltva kezdőként jutott szóhoz, rendre motiváltak voltak. A marcelházaiak elleni 2:0-s hazai győztes meccsünkön a vendégek elpuskázott ziccerei után nagy csatában, izgalmas, nívós csatában sikerült felülkerekednünk. Párkányban rosszul reagáltunk, nem teljesítettük az elvárásokat. A kupameccsek utáni fordulókban, a Tovarníky és a negyediek ellen a második félidőben fáradtan mozogtunk, mégis pontot zsákmányoltunk. Előnyünkre vált, hogy jó eredményeinkből kovácsolt önbizalmunknak köszönhetően szorult helyzetben sem pánikoltunk be” – fogalmazott Straka Gábor, aki a tavaszi folytatást, bajnoki ambíciókat, feljutást illetően diplomatikusan fogalmazott: „Egyelőre nem beszélünk feljutásról. Amennyiben együtt maradna a gárda, esetleg még erősíthetnénk, akkor megőrizhetnénk tabella élén kibérelt helyünket.”