Ősszel szinte szárnyalt a gyepen

„Szeretném megismételni az elmúlt idénybeli teljesítményemet”NS-felvételA jelek szerint jótt tett neki, hogy Stuttgartból Brémába szerződött akárcsak Lili lánya születése, ami után boldog apukaként szinte szárnyalt a gyepen. A kis „Lisztesből” tehát felnőtt férfi, immáron rutinosnak mondható futballista lett, aki egyre több örömet szerez híveinek. A jövőben mindebből remélhetően a magyar válogatott is profitál majd.

Mi a legnagyobb különbség korábbi csapatod, a VfB Stuttgart és a mostani, a Werder Bremen, valamint a két város hangulata között?

Bármilyen fura, de az északi Brémában kedvesebbek az emberek, mint délen, a sváb fővárosban. Mielőtt Németországba érkeztem volna, jelezték is, hogy a sváb emberek meglehetősen nehéz természetűek, ami tökéletesen igaznak bizonyult, ám gyorsan hozzáteszem, legalább annyira segítőkészek is. Stuttgartban például, amikor megtudták, hogy futballista vagyok, ott segítettek, ahol tudtak. Persze csak ha ment a csapatnak, amikor a kiesés ellen hadakoztunk, volt, aki elfordította a fejét az utcán. Aztán a VfB-nél eleinte a „mágikus” Elber, Bobic, Balakov háromszögre alapult a csapat játéka, míg a Bremennél hasonlóan kombinatív stílust tapasztaltam, ám komolyabb csapategységgel és mentálisan erősebb játékoskerettel. Ráadásul itt a védők is technikásabbak, azaz mindenkor megpróbáljuk rákényszeríteni az akaratukat az ellenfélre.

Vagyis most már egyáltalán nem vágyódsz el a Bundesligából?

Korábban sem volt gondom a német mentalitással, egyszerűen untam, hogy Stuttgartban kevés lehetőséget kaptam. Aztán az a szerencsém se adódott, hogy magyar társam lett volna a klubnál, amire pedig mindig vágytam. Igaz, így viszont könnyebben sajátítottam el a német nyelvet és a csapatnál is hamarabb befogadtak.

Egyébként akadtak ajánlataid más országokból is?

Még a stuttgarti időszakomban keresett a spanyol Betis, aminek azért örültem, mert imádom a latin futballt, ráadásul az andalúz csapat színe is zöld-fehér, mint a Fradié. Szerencsére most a Werderé is az, a Parmáé viszont nem. Az olaszok részéről csak amolyan puhatolózó érdeklődést tapasztaltam, amikor a válogatottal vb-selejtezőt játszottunk az AC Parma stadionjában.

A Werdernél Andy Herzoggal ugyanúgy meg kellett harcolnok az irányítói posztért, mint Stuttgartban Balakovval. Miként viseltek ezt a feszültséget?

Kár lenne tagadnom, eleinte tartottam a rivalizálástól, hiszen Herzog kiváló futballista, aki rengeteg örömet okozott a klubért rajongóknak, ráadásul amikor Brémába szerződtem, kettőnk párharca volt a fő téma az újságokban is. Összességében jól jöttem ki az ügyből, hiszen a német, majd a magyar lapok szerint is én szorítottam ki őt a csapatból, ám ez csak részben igaz, mivel tudtunk volna mi együtt is játszani. Andy Herzog egyébként ritka rendes fickó, sajnálom, hogy így kellett távoznia az egyesülettől, hiszen ő többet tett a Werderért, mint például Balakov Stuttgartért.

Egyetértesz azzal a megállapítással, hogy bár a pontrúgásokat rád bízzák, ám olykor a társak mintha nem vennének be az összjátékba?

Eleinte megesett, hogy nem adták időben a labdát, esetleg nem is vettek észre, de amint belelendültem a játékba, ezzel sem volt gond. Az meg a bizalom legnagyobb jele, hogy a szabadrúgásokat, a szögleteket én végzem el, sőt a büntetőknél Skripnik és Ailton után a harmadik jelölt vagyok a rúgásra. Az edző egyébként ránk bízza, hogy a pályán eldöntsük, melyikünk áll az adott pontrúgásnál a labda mögé.

Szerencséd volt eddig az edzőiddel a Bundesligában?

Vegyes a kép, hiszen most a Werdernél Schaaffal és korábban a VfB-nél Rangnickkal remekül kijöttem, s mindketten szakmailag is képzettek. Rangnicknak pechje volt, hogy nem sikerült szót értenie Balakovval, amikor pedig Magath váltotta őt a kispadon, az új trénernek első dolga volt kiegyezni a kulcsemberekkel, Balakovval és Soldóval. Stuttgartban ugyanis hagyományosan a tapasztalt játékosok alakítják az öltözői légkört, míg Brémában lényegesen kiegyensúlyozottabb a fiatalok és idősek aránya a csapaton belül, ezáltal a hangulat is barátságosabb.

A Bundesligában soha nem éreztették veled, hogy külföldi vagy?

Egyszer sem. A bajnokságban különben is rengeteg külföldi szerepel, igaz, a Werderben sok a német labdarúgó is.

A Bremennél van-e még Rehhagel-kultusz, elvégre a rutinos trénerrel érte el legnagyobb sikereit a Weser-parti klub?

Még mindig nagyon szeretik arrafelé Rehhagelt, s a mai napig előszeretettel hasonlítgatják össze vele a mindenkori Werder-trénert. Egyébként mostani edzőnk, Schaaf is játékosa volt Rehhagelnek, így sokat tanult elődjétől és mesterétől, szokta is mondogatni játékostársam a német válogatott Marco Bode, hogy igencsak sok hasonlóság van a mostani és a Rehhagel-éra közötti edzésekben.

A magyar válogatottban való szereplésedet mennyire kísérik figyelemmel a Brémánál?

Erről csak annyit, minden válogatott meccs után azonnal kötelező felhívnom az edzőt, beszámolnom az aznapi teljesítményemről, az egészségi állapotomról, s arról, hogy mennyit játszottam. De említhetném azt is, hogy a Werder edzője, Thomas Schaaf megkérdezte, miért a kispadon kezdtem az olaszok ellen, pedig neki az az érdeke, hogy minél fittebben érkezzenek vissza a játékosok. Azaz minden válogatott játékosra odafigyelnek a klubnál, számomra pedig pszichésen is jót tesz, ha a magyar csapatban szerepelhetek, utána szinte mindig jól futballoztam a Bundesligában. Arról nem is beszélve, hogy remek a közösség, s jó hangulat uralkodik a válogatottnál, ezért is kár, hogy így alakultak a vb-selejtezők. Állítom, ez az eddiginél többre hivatott társaság. Remélem, a kapitányváltás jótékony hatással lesz a csapatra, s a jövőben ezt be is bizonyítjuk.

Lassan huszonhatodik évedbe lépsz, így aztán nyilván akadnak kedvenc játékostársaid is a múltból.

Természetesen, közéjük tartozik például minden fradista, akivel valaha is pályára léptem, Szűcs Lajossal pedig ideje lenne már a válogatottban is együtt játszanunk, hiszen a kapus nagyon megérdemelné már ezt. Aztán Lendvai Mikit is külön illik megemlítenem, nekem ugyanis imponál a stílusa, szeretek vele együtt játszani. Akárcsak a brazil csatárokkal, kár, hogy Elberrel mindezt csak fél évig tehettem, most viszont ott van Brémában Ailton, ám ő valamivel lustább Elbernél.

A család mennyire szokta meg a környezetváltozást?

A feleségem nem szívesen költözött Brémába, hiszen már éppen megszokta Stuttgartot, ám most már ő sem bánja a váltást. Megismerte a többi feleséget is, ráadásul a keretben szinte mindegyik játékosnak lánya van, azaz lányos csapat vagyunk – de csak a pályán kívül. Féléves Lili lányom egyébiránt bearanyozza az életünket, s igyekszem kivenni a részem az otthoni feladatokból is, így szívesen etetem, pelenkázom a picit, ha kell. Imádok vele lenni, nagyokat sétálunk a jó levegőn, s tudat alatt nagyon feldobott a születése, azóta jobban is megy a futball.

Hamarosan folytatódik a német bajnokság

Január 28-án, az első meccsen éppen a „legmagyarabb” Bundesliga-együttest, a Mátyus Janit, Sebők Vilit, Vincze Ottót a soraiban tudó Cottbust fogadjuk. Már előre örülök a találkozásnak, de remélem, nem nálunk kezdik el a felzárkózást. A Werderrel ugyanis nagy terveink vannak, de a magam részéről minimum szeretném megismételni az elmúlt idénybeli teljesítményemet.

NÉVJEGYKÁRTYA

Neve: Lisztes Krisztián.

Születési idő: 1976. 07. 02.

Születési hely: Budapest.

Klubjai: Ferencváros, VfB Stuttgart, Werder Bremen.

Eredményei: NB I-es mérkőzései: 80/19 gól, Bundesliga-meccsei: 120/15 gól, a Ferencvárossal 2-szeres bajnok (1996, 97), 2-szeres Magyar Kupa-győztes (1994, 96), a Stuttgarttal Német Kupát nyert (1997), egy évre rá a VfB-vel a KEK döntőjébe jutott, ahol a Chelsea-vel szemben maradtak alul.